Szösszenetek

Kedves olvasóm!

Korábban szóltam az animékről, s mellékesen megemlítettem a mangákat is. Emlékszel még rá? Kiskorodban te milyen képregényeket szerettél olvasni? Tudom, van pár olvasóm, kinek a fiatalkorában nem voltak még ilyenek vagy nagyon elvétve csak, s később valahogy annyira nem is vonzotta őket.

A mai nap folyamán párocskámnak kedveskedtem egy ritka manga fordításával, amit vajmi kevesen ismernek, értékelnek. Ő nagyon odavan érte, így reméltem, örülni fog neki. Bejött. 2 órán át fordítottam a 27 oldalas epizódot, ami teljes siker volt. Boldogan konstantáltam, h nem csak örült neki, de teljesen elégedett volt a munkámmal. Mindenkinek jólesik az elismerés.

Arra gondoltam, jó lenne ezt csinálni mellékesnek, hisz a munkám mellett simán van időm akár naponta 2 részt is lefordítani. Bevallom, örömmel csináltam, s nem csak azért, mert ezzel a páromnak kedveskedek, de lefoglalt, s élveztem, ahogy a képekből töröltem az eredeti szöveget, s helyettesítettem az újakkal. Mi több, a hátterekbe illesztett anyagot is ki tudtam oly módon cserélni, hogy nem látszott meg a modifikáció. Jó lenne ezzel is egy kevés pénzt keresni, de vajon találnék-e kiadót, akinek dolgozhatnék? Az ilyen mangák általában 140-250 oldalasak (5-10x annyi, mint amit 2 óra alatt csináltam), s darabjuk 1500-2000Ft. Ebből is meg lehet élni? Elnézve, hányan jelentek meg egy apró kiárusításon december 13-án a Lurdyban, nos nem lepődnék meg, ha beindulna az üzlet. Ezzel kapcsolatban várom a pro és kontra nézeteket kommentekben. :D

Akárhogy is elvoltam ezzel a mai nap folyamán, így estére mindig rámtőr a fáradtság, de a munkaidőmből még van. Soká érek csak haza, s holnap reggel kezdődik a mókuskerék előlről. Szerencsés vagyok, h csak 4 napot dolgozom egy héten, bár ez a jelenlegi fizetésemen meg is látszik. Ezt a témát most inkább kerülöm, mert nem hogy egy egész postnyit tudnék belőle írni, de egy rövidebb regényt is. Ha már itt vagyunk, rettenetesen idegesít, mikor valaki olvas valahol 2 cikket, s úgy gondolja, ő már teljesen otthonosan mozog egy témában. Nem ide illik ez a mondat, tisztában vagyok vele, ám biztosan a mangák ellen is volna, ki felszólna, viszont itt most nem a képregény a kérdés, hanem egy másik kereseti lehetőség, amit én még örömmel is csinálnék. Ismer valaki egy jó kiadót, aki eme lehetőségbe befektetne? :D

Áve!

U.I.: Tudom, h nem a legjobb oldalt választottam, de az eredeti szöveget dolgoztam fel, az eredeti elhelyezésekkel, megoldásokkal. Nekem is kicsit fura, de miért tennék ide abszolút sablonos képet? ;)

Kedves olvasóm!

Majdnem minden nap kacagunk valamin, de előfordul, h csőstül jön a baj. Személy szerint ma semmi negatívat nem éltem eddig át, de oly sokminden bántotta ma a szemem, h csak na! Általában vidámak vagy informatívak a postjaim, de nem tudok ennyire átsiklani a világ gondjai felett én magam sem.

Ami személyesen érint, az az, h Tifa is kicsit szenved lelkileg, de ezt nem nagyon fogom kitálalni, viszont ez engem is megviselt. Töretlenűl folyik minden a maga medrében, de nem esik jól szomorúnak látnom senkit, kit szeretek. Neki nem igazán vannak komoly dillemmái, de mindenkiben van valami, ami kicsit rá tudja nyomni a béllyegét. Tegnap este kicsit megharagudtam rá, de aki ismer, tudja a haragom nem tartós soha, s meg tudtuk ezt is beszélni. Egy kis lelkiismeretfurdalás azért mégis van bennünk. Talán ez volt az első, h nehezteltünk csöppet egymásra. Spongyát rá!

Kezdjük a nap elején. Valaki a népligeti metróaluljáróban az Újpest felé közlekedő metrószerelvény lejáratánál nagyon siethetett a kiszemelt tömegközlekedési eszközhöz, mert a lépcsőn kegyetlen gyorsan leért. A végeredmény egy tucat rendőr, s BKV dolgozó, pár mentős, egy kordon és egy hullazsák. Szerencsétlen flótás. Ami ebben a megrendítő, h az emberek még csak le sem lassítottak vagy fel nem gyorsítottak, hanem nemes egyszerűséggel teljesen egykedvüen mentek a maguk dolgára. A halál ennyire nem megrendítő senkinek? A hírekben úgy fel tudják fújni néha a haláleseteket, h teljesen kiakasztott, mennyire letojták ezt az esetet a népek.

A másik, ami kiakasztott, h Zalaakármicsodán megalázott 3 tinédzser egy negyediket. Huh, micsoda újdonság! Erről megnéztem a videót, elolvastam a beszámolót, stb stb, s rá kellett jönnöm, h akármilyen megrázó is a videó, engem nem borzaszt el. Velem is próbálkoztak anno régi lakhelyemen, Békásmegyeren. Persze, normális, h ebből rendőrségi ügy lesz, s igenis ítéljék el a bűnösöket, mert ha az én fiammal vagy lányommal tették volna ezt, én fel is húznám őket egy kötélre! Viszont akárhogy nézzük, sajna nem kirívó eset az ilyen. Szégyen, de már évezredek óta ez van. Most mégis meg fogjuk tudni állítani mindezt? Felfújt dolog, akárhogy is nézem. Sajnálom, h ezt kell mondanom, de ez az igazság. A világon vannak, mik nem akarnak változni.

Ha ez még egy napra nem lenne elég, hát kedves havernőm felhívott, h párja tegnap kórházba kerűlt, s mi több, a főbérlő kitette a szűrüket, s a 2 éves kislány ruháit nem hajlandó kiadni a lakásból nem is beszélve a lány munkacuccairól, amik nélkül nem tud dolgozni. Elég kellemetlen, ugye? Mégis sírva hívott fel, csak hogy hallgassam meg, mert az apja pár perccel korábban csörgött rá, h meghalt a nagymamája!

Csoda, h befogom a fülem, s becsukom a szemem? A világ tele van trutyival, s mi nyakig ülünk ebben, gázolunk benne, mintha létszükségletünk lenne. Hol a harmónia, hol az összetartozás? Én örülök, h a saját portámon rendet tartok! Vigyázok a családomra, a barátaimra. Akármi baja van ezeknek az embereknek, tudják, h fordulhatnak hozzám egy jó szóért, tanácsért vagy effektív segítségért.

Ma az exem névnapja van. Te is?-el való tanácskozás után úgy döntöttem, a békesség kedvéért egy kicsit tartózkodó SMS-t küldök neki. Bevállt. Normálisan válaszolt! Ez ugyan nem nagy hír egy kívülállónak, de aki körülöttem van, tudja, nem semmi! Szeretem a párom, vele akarok élni, s imádom, h megérti, a része volt anno Ildi is az életemnek, s ugyan le van zárva, de nem hunyhatunk szemet felette. Nem szereti, nem is kérem rá, meg is értem, viszont büszke vagyok rá, h Tifa ilyen szinten megbízik bennem! Nincs oka féltékenynek lenni, s ami történik velem, elmesélem neki. Nyálas vagyok most, tudom, ez van. Szeretem és kész. Nem hinném, h ezen felül tudna akárki is emelkedni. :P Ha nem tetszik, nyaljatok sót, én ilyen vagyok. Bleee!

Áve!

Kedves olvasóm!

Mit jelent függni valamitől? Kockának nevezük-e azt a személyt, ki valamely informatikai dologtól függ? Mi is az az addiktivitás, s hol henyél a határa, melyet súrolhatunk vagy melyet távolról leshetünk valamelyik oldaláról?

Függünk a levegőtől, függünk a tápanyagoktól, s függünk ezer és egy dologtól tudatosan és tudatalatt egyaránt. Ez a kifejezés azt takarja, miszerint létszükségletünk része. Sikeresen elértük, h eme fogalom is eljusson az elcsépelt kategóriába, hisz szlenggé vált. "Alea iacta est" - ahogy mondta Cézár, s ha tudta volna, mi történik csöpp 2000 évvel később, szerintem nem kellett volna Brutusnak hátbaszúrnia őméltóságát, mert mondásától valószínűleg halálra röhögte volna magát. Igen, a kocka el van vetve. Tengernyi kocka van elvetve, behintve a világunk velük. Az informatika, mint ismerkedési forma, norma és szükséglet? Volt már szó róla, mennyire elkényelmesedtünk, s a társkeresés is mennyire megváltozott a XXI. századra. Online ismerkedések, kapcsolattartások korát éljük, s nem hiszem, h ebből valaha is kilábalnánk. A 4. világháborút már kövekkel és bunkókkal vívjuk meg, ahogy Einsten eszméje egyre nagyobb bizonyságot nyer. Mennyi mindent hoztam egy kalap alá, mennyire csatangol az elmém egy ilyen hepe-hupás úton, de a lényeg a lényeg, miszerint az informatika és technológia oly erőkkel söpör át rajtunk, h észre sem vesszük, mennyire megváltozott a lábunk alatt a talaj. 3 éve a monitor előtt ülve dolgozom, otthon a gépem segítségével társalgok párommal vagy annak segítségével töltöm ki szabadidőmet, általános médiacenterré változtatva PC-met, esetleg a játékok fiktív valóságába meredve hódítom meg a magaslatokat. Mit kezdenék a gépem nélkül? Jó kérdés. Létezni tudnék nélküle, de vajon milyen szinten? Bárhogy is nézem, ha az addiktivitást nem is élem meg ezen módozatokban, a kockaság fogalmát jómagam is erősítem.

Addikt vs kocka. Addikt, ki nem tud szabadulni, kinél az elvonási tünetek is jelentkeznek. Valószínűleg én így lennék a dohányzással, de 4 év WoW-ozás után simán le tudtam tenni a játékot. Néhanapján foglalkozom még vele, de már nem nagyon érdekel. A története igen, a társaság, a játék már annyira nem. Mi változott? Én vagy a játék? Megöregedtem, kinőttem belőle? Számomra a válasz nem egyértelmű, hisz szubjektív képpel nézem ezt. Nem tudok kiszakadni a saját testemből, elmémből. Ha valaki kérdi, miért hagytam abba, fesorolok pár tényállást, hadd döntse el a másik, mi az igaz ebből.

Elkalandozok ma nagyon mindenfele... A postom címe: inverz addiktivitás, ergo pont az fordítottja, mint az eddigi írásom. Megszemlélünk egy irányt, h könnyebben megvilágíthassunk egy másikat. Függőséget okoz a dohányzás, a drogok jelentősebb hányada, de még akár a szex is lehet ilyen. Testi- és lelki adottság kérdése ez, vagyis inkább deffektáció. Erről van pár ismerősöm, ki jobban ki tudná fejteni a tényeket, ergo ezt rájuk hagyom, de... Mi van akkor, ha valaki úgy él addiktív dolgokkal, h tisztában van vele, függőséget okoznak, mégis ellen tud állni annak? Itt ül mellettem NEM Norbi (NEM a beceneve), s egész álló nap WoWozik. CT dettó, de ő mögöttem ül. Egyik sem nevezhető függőnek, csak WoW kockának. Amit tudni illik a játékról, mint aktív játékos, azt tudják mindketten. 12 órás munkaidejükből 8-10-et mindketten online töltenek, mégis, ha megszakad az intenzitás, nem okoz gondot, h letegyék a játékot, nem látszanak a tünetek. Hogy emelkedhetünk egy függési létet okozó hatás alól, hogy biztosíthatjuk be magunkat ellene? Az önkontrol része az életünknek, de mennyire vagyunk erősek, mennyire kell annak lennünk? Azt mondják, ki sokat szenved, megerősödik. Jó dolog erősnek lenni, de mennyire legyünk azok?

Áve!

Kedves olvasóm!

Ismétlés a tudás atyja, ahogy a mondás tartja. Ismétlések mindig is lesznek, hisz egy másik mondás meg úgy tartja, h a "történelem megismétli önmagát". Ismétlem magam, hisz ismétlések folynak a csapból is, akkor én miért ne ismételhetnék? Miért ismételek ennyit? Szerintem mindenki megértette már a poént.

Folytonosság van a világban, de mindig megjelennek a patternek (minta, séma). Uralkodási formák tünnek el, majd térnek vissza. Államvezetési rítusokra is teljesen igazak ezek a tények vagy vallási szinezeteket is újra látunk felbukkanni. A bevett sémák előnye mindig az, h ezek végigjárt utak, ismerjük, s többször tiszteljük is őket. Folyamatosan veszünk levegőt, 24 órát töltünk el egy nap, amiből sokszor ugyanazt a fonalat alakítjuk ki, ezáltal létrehozva a saját magunk "szürke hétköznapjait". Neked mi a kedvenc ételed? Italod? Filmed? Sosincs 2x ugyanaz az életedben? Ha a válasz negatív, akkor a te életed is elég fura lehet.

Ismételten mondjuk ki ugyanazon szavakat, írjuk le őket, h nyomatékosítsunk, megnyomjuk, mi igaz gondolatunk, de figyelünk rá eléggé, h ne vigyük ezeket túlzásba? A túl sokszor használt kifejezés értelmét veszti.

Újra visszatérnek a divatban a színek, formák, sőt mi több, talán nem is tudunk olyan ágat mondani, ahol ne lenne ismétlés. Vajon az elménk nem fejlődik már tovább, s megragadtunk egy szinten vagy tényleg kiaknáztuk a világunk lehetőségeit? Hangok, képek, formák kuszaságában élünk, de az evolúcióban mégis mindig más elvárások vannak. A női alakok folyamatosan változnak, hisz a férfiakat mindig minden korban más vonzotta. Bele tudsz gondolni, milyen volt, amikor a nők nem borotválták a lábukat? Egy mai fiatalnak ez kifejezetten taszító már, de trend volt ez a fajta "mediterán" viselet.

Vajon ha tavaly trendi voltál, mikor leszel újra az? :D Tudod tartani magad a világ változásaihoz? Ahogy a korban előrébb haladunk, egyre kisebb lendületünk van efelé, egyre kevesebbet foglalkozunk ezekkel, hisz kitölti az életünket lassan a család. Egyre kevesebb a haver, a barátokkal való kapcsolatok viszont elmélyülnek, magunk is máshogy állunk mindenhez. Sok férfi családot alapít fiatalon, de a vágyak is visszatérnek, azon vágyak, melyeket tizenéves korunkban éreztünk? Ezért hagyják el a férfiak a szeretteiket? Remélem, soha nem leszek ilyen. A szüleim elég jó példaképek ezen a téren. Az iméntett ellenpéldája. Akármennyi bajuk is volt egymással, mégis 44 éve ismerik egymást, 42 éve együtt. Felneveletek két gyereket, akik úgy néz ki, életrevalóak, családcentrikusak. Melyik igaz szülőnek nem ez a célja? Édes Istenem, hadd ismételjem meg az ő tettüket!

Minden érintettnek boldog nőnapot kívánok!

Áve!

Kedves olvasóm!

Amikor jól érzed magad, repül az idő, mikor nyúzott vagy, csak vánszorog. Ez is egy olyan ősöreg tudás, amivel mindannyian tisztában vagyunk AKA közhely. Hogy telhetett el a péntek délutántól a szombat estig az idő egy szempillantás alatt? Most megint majd egy hét meló, míg újra láthatom páromat. Tudom, már megkaptam, h kissé nyáladzom, mikor a kedvesemről írok, de mit tegyek, ha egyszer boldoggá tesz, s kitölti az életem? Hogy lehetne úgy félvállról írni róla, mint egy semmiségről? Ugye így máris más kicsit? Lehet, magamba kéne folytanom ezt? Minek? Akkor nem magamat adnám, ezt pedig nem fogom megtenni senki kedvéért. Félek, ha elhagyom a mostani munkahelyem, s be kell illeszkednem egy új helyre, rebellis formámat nehezen fogják kultiválni. 3 teljes év alatt azért valamelyest megszoktak az ottaniak a rengeteg hiányosságom és hibám ellenére is. Tudja mindenki, milyen szabadszájú, arrogáns egy emlős vagyok.

Vissza az eredeti témához! Hányszor érezted úgy, h valahogy nem telik a nap, s szinte percenként nézed az órád, s mikor tudod, h jó fog következni, várod, mint a messiást, majd ama kevés idő, amit pároddal vagy bármely általad kiszemelt szórakozási formával akarsz tölteni úgy lepereg, mint a legjobb film, amit életedben láttál? Ilyenkor összecsapod a két tenyered, hol a folytatás? Nem titok, h ma Tifának haza kellett mennie a szülői nyomás hatására, s az sem titok, h nem tartom túl jónak, h csak ennyit lehetünk együtt, de lenyelem a békát. Nagy dolog az érettségi, akármilyen könnyű is mostanság. Erre neki készülnie kell, bár az agya mint egy szivacs. Reál gondolkodás mellett 2 óra alatt 36 sornyi verset bemagolni, másnap felmondani 5-ösre azért nem kis dolog az én szerény meglátásom szerint. Persze az objektivitásom itt is felmondja a szolgálatot, hisz hőn szeretett lényről van szó.

Szeretnék minden nap végre vele ébredni! Ez nem egészen romantika, nyugodtan lehet önzésnek nevezni, de nem érdekel. Ennyire lehetek önző, nem? :D

Aki még nem találta meg ezt az érzést, kívánom, leljen rá, ki meg megtalálta, remélem, boldogan gondol rá, illetve éli meg nap mint nap!

Áve!

Kedves olvasóm!

Japán, XX. sz. eleje, a mozgókép elterjedése korszakalkotó lépés volt az emberiség történelmében. Számtalan dolog készült az első képkockákon. A filmezés ezer és egy arcát mutatta az emberiség irányába. Megjelentek a vígjátékok, a dokumentum filmek és akár hiszed, akár nem, még a pornó is.

Gyakorlatilag a homo sapiens hajnala óta rajzolunk, kezdve a barlangrajzokkal, egészen a mai napig megfestünk mindent, mi a fantáziánkban él. Távolkeleten ennek egyenes kultusza van. Ahol az amerikai grafikai-, vizuális kultúra határa él, ott kezdődik eme földrész fantáziavilága. Azon terület elnyomott szexualitása rávette az ottélőket, hogy alternatív módon vezessék le fölösleges ilyen irányú vágyaikat. Így született meg a manga (képregény, jellegzetessége, hogy a megszokottól ellentétes irányba kell olvasni) illetve az anime (rajzfilm).

Animét is többféleképpen lehet besorolni, attól függően, hogy a történet mennyire részletes, illetve a képvilág milyen stílusirányzatot képvisel. Személy szerint ajánlom a nagyérdemű figyelmébe az alábbi kortárs alkotásokat:

• Elfen Lied - ahol a horror új értelmet nyer, hisz itt nem a gusztustalanság illetve a rémisztgetés a fő cél, hanem egy igazán jó történet őszinte elmesélése.
• Ghost in the Shell - aki szereti a Mátrix világát, annak kötelező, hiszen ebből az animéből fejlődött ki az a történet. Elképesztő látványvilágával, erőteljes gondolatvezetésekkel egyenesen lebilincseli a nézőt.
• Ninja Scroll - az ősi Japán misztikus világában egy igazi akciódús-, legendás, már már epikus történet bontakozik ki a képernyőnkön.

A felsorolt animék az én kedvenceim, de ezek inkább az akciók felé tendálódnak, ám mindenki megtalálhatja a számára ideálisat. Némely filmecske akár Monthy Python-t is megszégyeníti, ezenfelül oly szórakoztatóak tudnak lenni, hogy órákat is tudunk a 20 perces részek felett tölteni.

Postomban az objektivitás jelen esetben nem teljesedik ki, tőlem szokatlan módon, hisz, ha valamit nagyon kedvelünk, önmagunk is szubjektívakká válunk. Mindazonáltal kérek mindenkit, hogy az animekedvelőket ne kezeljék sztereotípként. Mindannyian emberek vagyunk, ergo mind egy-egy individilumot képviselünk. Mindenki más-más dologban találja meg a számára szórakoztatót, példának okáért miért tartják a hegymászókat normálisabbnak a számítógépes játékosoknál? Vallás, polittikai nézet és még számtalan dolog az amit fel lehetne itt sorolni, melyek kitöltik a mindennapjainkat, nincs jogunk mások felett ítélkezni. Én játszom, animét nézek, könyveket bújok, boldogan élem mindennapjaimat. Én nem vetlek meg téged, te se tedd senkivel! Aki hülye, haljon meg, nem kell velük foglalkozni! Amíg békében élünk egymás mellett, szeretkezzünk, ne háborúzzunk! Addig is, animéket a képernyő egyik tágas szegletébe, miközben barátainkat boldogítjuk őszinte szavainkkal!

Áve!

U.I.: Köszönet Tifámnak, hogy itt ült mellettem, s sületlenségeimet begépelte nekem :D (Nincs mit^^)

Kedves olvasóm!

Mindenki tisztában van vele, h folyamatosan változunk, folyamatosan fejlődünk, s velünk együtt a világ is, nade mindannyian szeretünk fantáziálni, h mi lett volna ha megnyerjük a lottót vagy mi lett volna, ha akkor nem robban le a kocsink esetleg mi lett volna, ha az egyik kapcsolatunk nem fuccsol be. Nos, én semmit nem bántam meg az életemben, még a legrosszabb dolgokat sem. Miért nem? A válasz oly egyszerű, h kiszúrja a szemünket. Nagy igazság ez, s mégis megannyit fantáziálunk mégis. Semmi gond ezzel, de lássuk be, minnél régebbre tekintünk vissza, h máshogy tettünk volna valamit, annyiban változott volna meg az életünk is. Minden mindennel összhatásban van. A világ egyetlen egy nagy inerciarendszer. Ha megmozgatsz egy bábut, az egész táblára kihatással van. Óriási sakktáblán játszuk a bábukat, s minden lépésünkkel más-más helyzetet teremtünk. Mi lett volna, ha 10 éve nem puskázol a dolgozatodon? Valószínűleg teljesen más ember lennél, de lehet, h mégiscsak csak kicsit lennél más, azonban a tanárod máshogy tekintett volna reád, máshogy feltetett volna, a társaid máshogy néztek volna rád, s így tovább... A legkisebb változtatás is teljesen át tudná formálni az életed, s ezáltal a világ arculatát. Érezd jól magad a bőrödben, én is elégedett vagyok, mert önmagam vagyok.

Ma este hazafelé találkoztam egy volt "párommal", s ahogy mesélte, milyen a személyisége, mennyit változott az évek során, rá kellett jönnöm, h amikor bántam, h nem próbáltam meg vele úgy a kapcsolatot, ahogy talán akkor illett volna, igazából csak egy tévedést eszközöltem saját magamban. Nem bánom, h akkor és ott vége lett, most haverokként tudtunk beszélgetni, őszintén, egymás szemébe nézve. Kacarásztunk, mosolyogtunk, s tudakozódtunk egymás felől. Nagyon jó volt újra látni, de mégis az az érzés fogott el, h jó, h nem maradtunk együtt, mert a mostani életünk nem lenne egymás mellett boldog. Büszke vagyok rá, h ki tudtam anno szállni belőle, s visszagondolva egyáltalán nem tennék máshogy. Soká tartott míg erre rájöttem, s a mai napig van pár gondolat a fejemben, mi lett volna, ha máshogy történik valami. Sosem fogom megtudni, mert emberi agy ezt fel nem foghatja, nem láthatja át. Nincs ekkora kapacitásunk, s talán a világegyetem összes tudása kevés lenne hozzá. Mindazonálltal mindig marad fent kérdés, mi lett volna ha? Jó lenne, ha teljesen efőlé tudnánk emelkedni, de nem vagyunk tökéletesek, nem is akarunk azok lenni. Elég ha tudjuk, nem magunk lennénk.

Sanyarú a sorsod, kellemetlenségek vannak a hátad mögött? Tanulj belőle, egyszer már átélted, erősebb lettél tőlük. Minden tapasztalat építi a jellemed, s minden ismeretség változtat valamit rajta. Akármilyen is vagy, légy büszke rá, s vállald, meglást, az őszinteség mindig meghozza a várt gyümölcsöt!

Hidd el, mindenkinek elég a saját nyűgjét cipelni, ne akarj más lenni, mert akkor annak a bajait is a nyakadba kéne venned!

Áve!

Kedves olvasóm!

Reggel van, ilyenkor szoktam átnézni a levelezésem, s néha még az IWIW-re is felnézek, mert ez az egy haveros lap, ahol valamelyest feltűnök nagyritkán. Ma reggel levelek sokasága várt egy új közösségi oldalról ismerősök által. Ez még nem is lepett meg, de az már igen, h az új oldal regisztrációjában újfent feltűnt a sima adatlopásos technika. Vicceket itt most teljesen félretéve miért adják ki az emberek a felhasználónevüket illetve jelszavaikat? Az MSN-en is ez van, rengeteg ismerős küld külföldi oldalakra linkeket "nem elérhető" állapotban. Mi több, ezek az oldalak valóban tartalmaznak vírusokat. Ez azonban nem vírus. Oh, nem. Aki olyan nagyon okos, h bármilyen oldalon is VALÓS adatot ad ki a felhasználónevéről és jelszaváról, az meg is érdemli. Meg is érdemli, h el is vegyék tőle. Ez igazából nem történik meg, csak hülye reklámokkal bombázza az adott delikvens összes ismerősét. Köszönöm én is. 250 ismerős IWIW-en, 110 MSN-en (akik nincsenek tiltva, 200 másik, aki tíltva-, törölve van), stb stb... Elsüllyednék szégyenemben, ha mindenkinek végigküldözgetne valami buta program a nevemben mindenféle meghívót egy olyan oldalra, amit vajmi kevésbé ismerek.

Kérlek, SE felhasználónevet, SE jelszót ne adjatok ki SOHA senkinek!

Emlékeztetés képpen Dorten ismertette Richard Pryor nevét a pisilési postban, hát itt van, amiről beszélt:

Áve!

Kedves olvasóm!

Sokaktól hallom, h a munkakeresés kész rémálom! Egyre nagyobb a munkanélküliség, hisz a nagy mamutcégek is folyamatosan bocsátják el alkalmazottaikat, mégis páran válogatnak. Nálunk a fejünk felett dolgoznak egy emelettel légkalapáccsal, így az industrial techno valódi remekművét élhetem át minden egyes délután 5-től 9-ig. (haha) A szám címe: Black and Decker feat Hilti - When the steel meets the concrete (angolul nem tudóknak: Black and Decker és Hilti-től - Amikor a vas a betonnal találkozik). Olyannyira magával ragad ez a ritmus, h a fejem automatikusan ráhangolódik, s az agyhelyem forrásának agylevében a molekulák iszonyatos rezgést produkálnak. Ez tök jó, nem? Azonban 5 perc után migrén típusú találkozásokat produkál. Minő gyönyör a köbön! Ne hagyjátok abba, kérlek! Méghogy cigiszünet? Soha! Még még még, ennyi nem elég! Hát hogy lehet így kérem dolgozni? A válasz: sehogy.

Ma átköltöztünk egy másik stúdióba a századszinten, s élesítettük ott is katonai harcászati stokinkat, h legyen min ülni, mi több, ráhangolódtunk a 220-as elosztókra, mert ugyan a laptopok secc pill alatt felbootoltak, de valahogy az internet hiánya kiborította szerénységeinket, hisz a helyi hálózati elosztók is árammal működnek. Ebből kifolyólag rá kell jönnünk, igenis elkényelmesedtünk. Emlékszem, mikor DOS alól pötyöghettem a tetülassú modememnek, h igenis szeretnék haver gépére csatlakozni, mert neki van nyomtatója 3 utcával lejebb, s ki akarom nyomtatni nála, h hozzon sört, mikor át akar lesni... Ma meg? Telefon mindenkinek van, MSN, ICQ, IRC, E-mail, IWIW, FaceBook, MyVIP, SMS, MMS meg Isten tudja, hányféle képpen szólhatok a mellettem ülőnek, h ugyan húzza már feljebb a nadrágját, mert lassan a macibarlang huzatot kap. Nem csodás? Szóval kényelmes vagyok, ahogy a munkám is azzá vált. Szeretek megdolgozni a pénzemért, s szeretek jól is keresni. Valahogy ez a kettő most nem része az életemnek. 3 éve többet kerestem ugyanennél a cégnél, s a Forint vásárlóértéke is jobb volt. Nem azt kérdem, mi lett az országgal vagy a pénzzel, hisz mindannyian tudjuk ezt jól. Mi lett a munkahelyemmel? Nem csak a csapatot kérem vissza, hanem a fizetésemet is! A színvonalat már úgysem kapom meg! Kérem? Követelni úgysem tudom, hisz beszélhetek én odabent akármily szépen is, mintha a falnak mondanám kiforgatott monológjaimat.

Tudod, mire jutottam, kedves olvasóm? Új munkahelyet keresek. Praetorian barátomat fogom a jelenlegi helyemre ajánlani, hisz tapasztalata van, de én nem maradok ott, az fix.

Áve!

Kedves olvasóm!

Ma érdekesen alakult a cég büféjében egy beszélgetésem a Büfés hölggyel, Anitával. Az eredeti duma a pink (nem rózsaszín, PINK) felsőjével kezdődött, aminek folytán elővette lila táskáját megmutatni. Ekkor valahogy szóba hoztam azokat az aranyos kis pénztárca méretü női szütyőket, amiket én csak ribanc puttonynak nevezek, majd tovább mentünk a tartalmak részletezése felé, s szó esett arról, h a Ferihegyen napi szinten több vibrátort is találnak így a kézi poggyászokban, amiből a szexualitás, mint kérdés szinte követelte magát. Állítása szerint a nők elég nagy arányban hazudnak a párjuknak az élvezetek szintjéről. Ami igazán furcsa állítása volt az, miszerint a nők maguknak is hazudnak erről. Véleménye szerint magát az orgazmust erősen keverik egy olyan állapottal, ami csak egy jobb fok az élvezeti skálán.

Én, mint folyamatosan mindent megkérdőjelező - szkeptikus - személy, valahogy mégsem akarom ezt elfogadni, de a kérdést felkeltette bennem, sz'al ne lepődj meg, ha ezt a témát felhozom egy beszlégetésben manapság. Mi határozza mindezt meg? Nem a női orgazmust, hanem ezt a valóban nagy élvezeti szintet, amiről beszélünk? Itt most nem azt óhajtom firtatni, h a megfelelő férfiről beszélünk-e, mentális felkészültségről, környezeti állapotról és a további kismillió esetről, amik felkészítik a szebbik nemet a megfelelő aktus átélésére.

Lehet, felfújom ezt a dolgot, sőt, szinte biztos, mert valamiért hinni akarok abban, mikor a partnerem őszintén számol be arról, mit érez, s hogy éli át velem. Itt most nem a saját mellemet akarom doboltatni, mint Mr Tarzan az őserdő mélyén. A kérdés egyszerűen az, h ha van ebben némi igazság, lehet, kihagyunk a szexben egy óriási lépést, amitől jelentősen tudnánk emelni eme szintet? Az egy dolog, h mindig bennünk van, javulni kéne, jobbnak kéne lennünk, sőt többen úgy vannak, h nem csak jók akarnak lenni, de a legjobbak. Lásd a játékosokról alkotott postomat. Azonban az aktusokat javítani is két emberes kérdés. Meg tudod beszélni a pároddal, mennyire vagytok nyitottak általában és egymás felé? Mit vártok el, mit reméltek, mit akartok? Mennyire tudjuk a saját életünk ezen részét irányítani? Mivel lehet feldobni a szexuális életünket, s mitől lesz igazán jó együtt? Jómagam megszállotja vagyok annak, h amíg a páromnak nem jó, igazán én sem tudom magam elengedni. Az orgazmusok száma is meghatározó, nem csak a méretük. Ebből persze jönne pont az adott férfi ego kérdése, miszerint a méret számít-e? Megoszlik a válasz, mert megoszlik a női test felépítése is. Ezer és egy dolgot adnak be nekünk, h mitől lesz jobb, milyen a megfelelő, nade most őszintén, minek erőszakolják ránk? Legyünk nyitottabbak egymás felé, értsük meg a párunkat, s értessük meg magunkat vele! Tömik a fejünket számtalan bagatel maszlaggal, mikor minden válasz a párunkban, s magunkban van. Nők olvassák a Cosmo-t, h előrébb legyenek, mi meg az FHM-et? Saját magunkat hülyítjük be ezekkel. Szexualitásról akarsz tanulni? Vegyél elő olyan filmet, amiben a pozíciókat taglalják, h ötleteket adjanak. Ne a pornót, mert az nem ezt a célt szolgálja. Az a fantáziafelkeltést segíti elő. Megvan annak is a maga szépsége, de ahogy mondják, a pornót 10 percnél nem lehet tovább nézni. ;)

Összefoglalva az egészet csak arra tudok jutni, h mindenkinek olyan a szexuális élete, amilyet magának alkot. Biztos vagyok benne, h minden partnerrel lehet beszélni, együtt tudtok fejlődni, együtt léphettek egyről a kettőre. Magasabb élvezeti faktor? Létezik, de nem a kor fogja ezt meghatározni, ahogy semmi mást sem az határoz meg. Fizikailag csak visszafejlődünk egy idő után, s nem előre. Egységben az erő!

Áve!

Kedves olvasóm!

Az imént érdekes beszélgetést folytattam drága párommal arról, mennyire jó az, h mi férfiak állva is tudunk vizelni. Nos, eme témára rögtön ráharapott a kis édes egy röpke sztorival, aminek a végén az adott hölgy megköszönte az égiek áldását, miszerint oly jó nekik ülve. Kérlek, nyeld le eme foku gusztustalanságomat, amit most eléd tárok... Vigyázz, vészes lesz, s ki kéne tennem a 12 éven aluliaknak nem ajánlott táblát úgy nagy hirtelenjében.

Tudni kell, h jómagam néha bizony monologizálásba kezdek bele, amibe valahogy nem hagyom, h beleszóljanak, míg nem végzek, de általában beszélgetőpartnereim ilyenkor határozottan kuncognak, ami tovább duzzasztva egomat, arra sarkall, h ne hagyjam abba, mi több adjam ki magamból őrületem eme fokát. Lássuk!

Isten megáldott minket, tisztes higéniáju homo sapiens hím egyedeket az állva pisilés szentségével. Namármost... Ennek hátulütője is van ám! Valamelyik nagyon okos feltalálta az oly közkedvnek örvendő pisoir nevezetű csodálatos eszközt, mely nagy mennyiségben, s gyorsan tudja elfogyasztani az általunk kitermelt mellékanyagot alias hugyot. Csodás. Eddig ziher, h tudsz követni. Node, mi "férfiak" nem arról vagyunk híresek, h pontosan célzunk vagy oly ügyesen bánunk akkor lankadt férfiasságunkkal, így felmerűl pár probléma. Nevezetesen talán a legrosszabb eseteket sorolom fel egyetlen fogalmazásban kicikizvén társadalmunkat.

Adott delikvens, - nevezzünk nem nevén pacáknak - odaslisszol a budi elé, s kibontván a csomagolást, előkapja férfiasságát, s célba veszi az adott területet. Kivételesen ez a férfi tudja, h "Ha nem elég hosszú, hát told meg egy lépéssel" mondást. Ilyenkor jön az egyes számú gond, amikor nagyobb eresztés végett a csőből csak úgy kicsap a pisi, s ugyan telibetalálja az adott célt, ám Newton törvényeinek engedelmeskedve az, a szélrózsa minden irányában visszaveri a rugalmatlan test a mi salakanyaggyűjteményünket, melyre oly kitartóan vigyáztunk ezidáig. Adva van kéz, fütyi és ruhanemű. Válassz, melyik lesz nedves! Segítségkéne elárulom... MIND! Tocsogsz ott az élvezetben (aminél tudni illik, egy nagyobb eresztés egy 33%-os orgazmus érzetét kelti), s azon tanakodsz, h hátra kéne lépni, h megőrizd a még fél négyzetcentis területet, amit nem fedett be eme állag. Megteszed. Büszkén konstantálod, h a víz már nem visszaspriccel rád, hanem a legjobban áramlik a lefolyó irányába, node a nyomás csökken, hisz a hólyagod nem prezentálja az állandót. Ekkor 3 lehetőség áll fent. 1: ügyetlen vagy, s sikeresen befolyatod magadhoz a cuccot, 2: ügyes vagy, de messze állsz, s a padlót kezded szinezni, minek folytán egy kutyafalka belibben a mellékhelységbe, s gyorsan körülpisálnak, hisz ne jelölgesd te csak úgy az ő területüket, 3: megtoldod egy lépéssel közelebb. Nah igen. Hidd el, drága olvasóm, a 3-as a legritkább egy férfimosdóban. Ciki.

Nah végre kijött minden... De mint minden normális slagban (nem a Mini Morris-okban), a használat után marad nedvesség, amit el kell távolítani! Erre való a zoknicsavarás nevű speciálisan csak férfiaknak feltalált mozdulatsor. Tekersz egyet, kettőt, hármat a gyíkon, s örülsz, h kezd valóban nedvességmentes lenni a cső... De a-a-a... Figyelj oda! 5 rázás még elfogadható, de 6-tól felfele már úgy veszik, onalizálsz. Számold csak szépen magadban, s ha ilyesmit észlelsz, mint: "egy, kettő, három, négy, ööööt, ah ah ah hhaaaat", azonnal állj le, s kurta gyorsan húzd el a beled onnan, mert tuti sanda szemekkel fognak sasolni téged! Itt következik az utolsó örömtanya. Stílusos manapság fecske helyett boxert hordani, mert úgy kényelmesebb. Ez tény, én is arra voksolok, nade... Az egész napos mozgássor hatására a popsid is izzadságot hajlamos ereszteni, még akkor is, ha csak ültél a nagy melegben, s az izmok hajszolása végett akár az intakta ánusz rózsádhoz is bekukkant a kis mocsok javítva ezzel a székelés utáni perszonál higéniádat ott, ám hajlamosan felcsigázva a popsi pofáid két térfelét... Más tészta. Egyszóval boxi igazítás. Ilyenkor van, h öcsi el is pakol, ugye jó alaposan függőlegesen lefele irányítva, aminek folytán rájössz, h a kicsi hólyagocska, ki előbb oly lelkesen tavaszi szél vizet áraszt módon öntötte csúf nyelvét a világra, még tartogat neked egy cseppet. Mintha nem lenne elég brunzfolt a nacin, ez még odatetovál egyet! Mi több, ha bő naciban vagy, kedvesen végigsimítja akár a belső combodat is!

Lányok! Igazatok van! Adjatok nekem is papírt! Ideje visszaszoknunk a gugolós módszerre. :)

Férfiak! Az illemhelyeken való tudatos céllövölde nem egészen a szórakozást, mindinkább a higéniát szolgálja! Tudom, h mindenkivel előfordult, mert kiskorában nehezen ment az ügyeskedés, de felnőttünk azóta! Hadd ne kelljen minden nyílvános helyen már ilyenekkel találkoznom!

Köszönöm!

Áve!

U.I.: Tudom, h egyesek párhuzamot tudnak vonni Fábry hasonló előadásával, de értsd meg, engem nem ő ihletett, s az én mondandóm azért kicsit más. :D

Kedves olvasóm!

Ez a hét is kezd végetérni. A párommal délelőtt felmentünk Pestre, pontosabban szólva, ő ment haza Visegrádra, én meg elkísértem a Nyugatiig. Persze a meló csak lassan kúszik a vége felé minden nap, de együtt úgy elrepül az idő, h észre sem vesszük. Hova tűnt a hétvége? Úgy durmoltunk a keleti relaxációs zenékre az ágyikóban, mint annak rendje és módja! Éjszaka felkeltett a párom, h rosszat álmodott, de megnyugtattam, h ott vagyok vele. Reggel már úgy számolt be, h istenien pihent. Bevallom, én is rég aludtam ilyen jót, mint vele. Tegnap este is úgy húzta a lóbőrt, mint egy kisangyal. Hát milyen gonosz démon vagyok én, h felébresztem? Mégis megtettem vagy egész éjszaka kukorékolt volna, míg én fáradtan próbálok lépést tartani vele. :D Jobb volt így. :D Megmostuk a haját, leborotváltam az állszakálomat. Furán nézek így ki. Mint egy taknyos kölyök. Kész vicc. Tifának mégis tetszett. Fura ízlése van. Bár ez tény, hisz velem van. :D

A játékokról feltett kérdésemre folyamatosan kapom a válaszokat, ajánlatokat. Van, ki tudott úgy írni, h felkeltse az érdeklődésemet valami gamma iránt. Lesz egy kis klausztofóbiám attól. amit ajánlott Romee. Sebaj. Egy jó sztori sokat megér. ;) Igaz? Ki ne szeretne bambulni egy jó filmet, ami éppen pont az ember idegeit borzolja? Nem feltétlen a horrorokat vettem most nagyító alá, hanem inkább a jó thrillereket. Emlékszel még a Hatodik Érzékre? Kevés embert ismerek, kinek ne tetszett volna. Te hogy élted meg? Én még anno moziban néztem. Meglepő volt, h mindenki csöndben hagyta el a termet a film végén, s látszott egyértelműen mindenkin a libabőr. Szerintem a moziban a légkondit direkt állították ilyenfajta hűtésre. :D Kicsinálták Kenny-t! - Szemetek!

Fél 10 van, s azon jár az agyam, hányszor akartam ma elaludni. Fura, pedig elvileg eleget aludtam. A vonaton hazafele mégis tudtam volna lustizni, itthon meg délután frankón bevágtam a szunyát. Az ágyam vonz ennyire? Valóban igazán kívételesen jó aludni benne, s az ágynemű szatén vonásai, s bordó szinezete is lelkesít, de mégis... A fenébe az alvással! Majd pótoljuk a hiányzó részét a melóban! :D Hehehe.

Remélem, neked is kellemes hétvége van mögötted.

Talán Tifa barátnője, Saca is velünk tart a következőn, ahogy Dorten is. Csak ne felejtettem volna el, h apám születésnapja péntekre fog esni, amiért a hétvégén családiasodunk is csöppet. Apci készűl a boldog 60-ra. Még jó sokat kívánok neki! Ugyan nem 60-ból, de születésnapból igen.

Áve!

Kedves olvasóm!

Itt a hétvége, végre nyugodtan kettesben tölthetem a kedvesemmel. A tegnap esti sushivacsoránk tökéletes volt. Az Akita adag kettőnknek bőségesen elég volt. Finom, friss hal- és zöldségdarabok csúsztak le a torkunkon. Odabent a pocakban berendeztünk egy egész kis aquáriumot! Makik, nigirik fogytak a tálcáról szójaszósszal és wasabival. Boldog összebújás este, s ugyanúgy ölelkezve ébredni ma reggel. A fene se akart megmozdulni ma, de mégis erőt vettünk magunkon, s egy laza omlette du fromage reggeli után bevetettük magunkat a városba. Ami kellett, mindent megszereztünk. :D Vettünk Tifának egy új mangát, magunknak gyertyákat, édesanyjáéknak meg meglepetésként egy képkeretet, amibe csináltattunk egy Ferbálos papírképet, ahogy ott állnak együtt. Ezt a DVD-vel, amit csináltam kapják meg holnap. Szerintünk kedves ajándék lesz. Ne áruljátok el nekik, jó?!

Annyira gyorsan telik az idő, s úgy voltunk vele, ebéd után kicsit leülünk játszani a gépekkel. Tifa Spore-ozott, míg én egyáltalán nem tudtam eldönteni, mit toljak.

Nimlot, az End Waron gondolkodtam, de még mindig nem tudtam dűlőre jutni vele. Félek, az megenné a gépem.

Szóval eldőltünk kicsit pihenni. Szerintem 5 perc alatt mindketten elaludtunk, annak rendje és módja szerint. Párocskám még mindig alszik, míg én már letoltam a két uncsiöcsinek a haját (Prae, csak a te kedvedért hívtam így őket. :P). Most itt ülök, formázgatom a blogom, s minden billentyűütésnél hátrakapom a fejem, h nem vagyok e túlontúl hangos, s keltem fel az alvó oroszlánt. :D

Hogy repülhet így az idő? Majd 24 órája együtt vagyunk, s ez azt jelenti, h a búcsú ideje is egyre jobban közeleg. Egyáltalán nem érezzük úgy, h összecuccolva gond lenne együtt. Valahogy egyre türelmetlenebb vagyok ezzel a kérdéssel, pedig alig 2 és fél hónapja járunk. Nem tűnik soknak? Nem is az. Még további 2 és fél, s jön az érettségije, utána valahogy tálalni kéne a szüleinek. Pfff... Nah, az azért nem lesz egyszerű eset, pedig semmi gond nincs velük. Értelmesek mindketten, normális, konszolidált szülők. Próbálok néha belegondolni, milyen lenne, ha lenne egy lányom... Valszeg egy pasi sem lenne elég jó hozzá. Kész vicc! 3 éve dolgozom együtt Scoonerrel, azóta ovinak vége, s iskola van a kis törpéjének. Múltkor nem túl boldogan kijelentette, h örül, ha még 5 éve van, míg a pasik el nem kezdik hajtani. Vajon hogy éli ezt meg egy apa? Mikor alakult ki bennem ennyire a család utáni vágy, mióta vágyom gyerekre? Miért nem félek a kötöttségtől? Miért érzem úgy, egy ember mellett kibírnám a hátralevő életem végéig? Ugye nem fog ez már változni? Szeretem így az életem!

Áve!

Kedves olvasóm!

Korábban már írtam, h játszani jó, mi több, számítógépes játékokat is jó játszani! Ahogy viszont én vagyok, egy játék kell, ami lefoglal. Akik nem elég kockák, szerintem a mai postomat nem fogják élvezni, hisz főleg a volt-, s remélt játékokról szeretnék írni, merthogy elfogytam. Nem nagyon találok olyat, ami most valóban le tudna foglalni.

Most fejeztem be a Vampire - Bloodlines című annyira azért nem túl epikus művet. Egy általad választott, s alakított vámpírral kell a vámpírvilág sötét bugyraiban felkutatnod egy ősi titkot, miközben a fejed felett az idősebb, erősebb és tapasztaltabb vérszopók rángatják a fonalakat. Lekötött. Számomra kellően élvezetes a játék, de igazán csak az én Malkáv klánommal, akik természetüknél fogva dilinyósak. Mind. Kész vicc minden egyes dialógussoruk. Lásd: "My mind already left, my body follows" - "Az elmém már elment, a testem követi" - beszélgetés vége. Ehm... Nekem fel kellett ezen röhögnöm, s innen már csak súlyosodik a karakter neveletlensége. A helyi atya-úr-istennek is úgy beszólogat, ahogy nekem sehogy nem lenne merszem. Kész csoda, h az első részben nem feszítették meg a karaktert - igaz, közel állt hozzá.

Prince Of Persia - Nos ezen játék is örömet szerzett... De a befejezése annyira lehangolt, h újra nem játszanám. Ennyit szenvedni másfél perc animációért, amiben egyszerűen a hős elsétál a nővel az ölében, s felettük a sötétség elhúz... Ennyi. Nem keveset kellett küzdeni ezért, a nyavajába is!

Fallout 3, nah ez egy játék, amit újra kell majd játszani! Valódi szerepjáték! Rengeteg lehetőséggel, nagyon jó grafikával, háttértörténettel, lebilincselő eseményekkel, s kellően apu-kaliptikus világképpel (direkt írtam így, hogy miért? játsz vele, s megtudod!). Minden megbecsülésem érte.

Egyszóval játékot keresek, ami kitöltené a havi kb 20-30 óra játékszükségletemet. Enji szerint a NecroVision (2009-es lövöldözős gamma az I. VH-ból) "szar". Adok hitelt a szavának, hisz 10 perc játékélmény után valahogy nem ragadott magával. Játszani jó, játszani szeretünk, de mivel? Nem mondom, hogy mindegy, hisz messze nem az. A gépem elbírja a kínt, lehet terhelni a legújabb, de az ősrégi csecsebecsékkel is. Kérek valakit, h adjon tippet! Kész vicc, h a kockahaverok sem képesek olyat mondani, ami beindítja a vágyamat egy játék felé. Vissza kéne térni a jó öreg Warcraft 3 mellé, s a stratégiák világában keresni a választ? Vagy legyünk grafikailag is igényesebbek, s keressünk egy vadító lövöldözős játékot? Versenyezzünk az autópályákon Bugattival? Minden játék arra épít, amit mi nem érhetünk el, nem élhetünk meg. Jogos, ettől válik vonzóvá egy játék, de ne csak arra pakoljanak, amit soha nem érhetünk el. Hadd legyünk a játékban is kicsit magunk!

A vége az lesz, h a Sims2 fogja megadni a választ, s leszimulálhatom így a saját életem hátralevő részét. Szerintetek ott is pocakossá varázsoljam magam? ;)

Áve!

U.I.: Aki javasol játékot, az alábbi konfigurációra tegye: AMD Athlon X2 5200+, 4G Geil, Galaxy 8600GTS 512DDR3, XP SP2

U.U.I.: Warcraft 3 pl nem kezeli a widescreen monitoromat, illetve a számomra megfelelő 1680x1050-es felbontást

Kedves olvasóm!

Mivel a napjaim mostanság valahogy nem tartalmaznak annyi érdekességet, ami megtöltene egy egész blogot, inkább ma úgy döntöttem, arról írok, kik vannak körülöttem, velük milyen tapasztalataim vannak.

Igazából senkit nem akarok sem előre emelni, sem hátulra taszítani, de valahol el kell kezdeni a sort. Haladjunk a mai nap időrendjében, szerintem úgy fair a dolog.

Reggel a párom keltett, de ma valahogy nem akaródzott kikelni az ágyikóból. A telefont rossz szokásomhoz híven kihangosítottam, s úgy hallgattam édesem szavait. A negyedórás diskurzus után majdnem visszaaludtam, de erőt vettem magamon, s odatántorogtam a gépemhez, ami szintén egy rossz szokás folyamán egész éjjel ment. Ekkor újra felhívott. Szerencsém volt, h nem aludtam vissza, mert így kicsit összeszedettebbek voltak a gondolataim.

Mivel a gépem előtt csücsültem, s volt még bőven időm, így fellestem a chatre, ahol Dorten és Te is? fogadott. Mindig felemelő tud lenni a hangulat ébredés után. :D

Út közben próbáltam Nimlotot elérni, de nem vette fel a telefont. Szerintem aludt. Tegnap említette, h elvileg egy vonattal járunk, csak sosem találkozunk rajta. Ma reggel ezért kerestem, h hátha együtt utazhatunk. Nem nyert.

Pesten már Dortent hívtam, hisz ma este sörözés van. Egy jó félórás beszélgetés során főleg szakmai dolgokról diskuráltunk, úgy vettem észre, igazán jó kedvem van.

Beérve a munkahelyemre Scooner és CT a netünkön lezárt portokon voltak kiakadva. Egész nap csönd van bent nálunk, mert ugyan hiába vagyunk bent 3-an, mindenki mással van elfoglalva. Scoon ma filmezett, CT a WoW-ot nyüstölte, míg én tengtem-lengtem. Milyen gáz, ha az ember előredolgozik, s nincs mit csinálnia ilyenkor. Pfff... Egyébként Scoont megkérdeztem, h előhívna-e egy képet nekem digitálisból (mert neki van otthon fénykép-nyomtatója), s igent mondott... Mégis azt hiszem, nem fogok élni a lehetőséggel. A nyugatiban csak meg tudom oldani holnap. Remélem.

Origo fórumra beregisztráltam Georg miatt, mert kérte, h mindenképpen lessek oda. Ez volt 2 napja. Ma valaki gondoltaban megvádolt azzal, h csak egy rosszakaró spammer vagyok, mert csak 5 hozzászólásom volt eddig, s nem is gondolta, h csak új felhasználó lennék... Azt hiszem, kicsit durván osztottam ki. Jegyzet: Dortennek ne felejtsek szólni, mielőtt megy Kecsóra, h vigyen magával egy számszeríjj nyilat. :D

Tifa megkérdezte, h van-e egy fölös meghívóm IWIW-re, mire kiderűlt, h annak a haverjának kellene, aki úgy szívesen próbálkozik nála - a kosarak ellenére -, pedig tudja, h vagyok. Ez kissé felmérgelt. Túl kevés időm volt mostanság a kedvesemmel, s valamiért ez kihozta belőlem a mérget. Tifa csak jót akart, tudom, h tényleg csak havernak tekinti a srácot, de akkor sem tetszik, h a srác nem egészen így gondolja a dolgot. Itt kicsit félreérthető a dolog. Tifa haverjának kezeli a srácot, s én állandóan rágom a fülét, h azért, mert új kapcsolatban vagyunk, véletlen se hanyagolja a társaságát. Tudom, h ez sok gondot okozott sok embernek - mármint, h új kapcsolat miatt elkezdte hanyagolni a haverokat/barátokat -, s ezért le is kell nyelnem az ilyen embereket is, de ma valahogy nem voltam abban a hangulatban, h jól kezeljem ezt. Remélem, nem bántottam meg Tifát.

Úgy egy órája újfent a chatten találtam magam, s megtudtam, h Te is? ma is írt a blogjába... Délelőtt szoktam nézni, de most gyorsan odakattintottam. Igazán meghatott, amit ott olvastam. Ez visszahozta a jókedvemet. Oldalt van a blogjának a linkje. Érdemes megnézni. Rég olvastam ilyen kedves sorokat, s nagyon hálás vagyok értük Annának!

Vajon mit- és kit rejteget még a mai nap? Hm...

Áve!

Kedves olvasóm!

Neked mi az, ami már a gusztus határát súrolja? A jóizlés kérdése szerintem ma egyre kijebb tolódik. Nézzük csak meg mennyire nem tabu már a szexualitás! Hazaérek, ledobom a táskámat, s lassan elkezdem levetni a nappali gúnyámat, de apám közbeszól, h "mi van fiam, ma nem sprintelsz?", tetszik tudni, az utóbbi pár napban volt rajtam egy kisebbfajta hasmenés, s hiába mentem el a mellékhelységre a munkahelyemen indulás előtt, így hazaérkeztemre sajna újra trónra ülni voltam kötelezett. Szóval a beszélgetésünk valahogy így folyt le:

- Mi van fiam, ma nem sprintelsz?

- Csak levetem, ami nem kell, s utána lemérem a wc feszítőszilárdságát. Szerinted el fog bírni egy sóletkonzervet?

- Inkább tojtál volna kint a kertben, édes fiam!

- Aha, gondolom, a sinekre, h a környéket betelítse, mi?

Igazából ami kiakasztott, az az, h édesanyám meg sem rökönyödött ezen, mi több, jóízűt kacarászott az apa-fia szócsatán. Nem mondom, anyu sosem volt túlságosan konzervatív, de azért megszabta a határt, h meddig lehet elmenni bizonyos témákban.

A másik meg... Woody Alen szavaival élve: "a szex akkor mocskos, ha jól csinálják". Ebben is van némi igazság, valjuk be. A legjobb mindig akkor volt, mikor a perverzitás határát súroltuk. Te hogy vagy ezzel? Nah, el ne szégyeld magad, ma már mindenki korán kezdi, az érdeklődésünk szinte a születésünkkel egyidős. Ritkán tárgyalom ki a szexuális életem, de nem rejtem véka alá, h van! Mit mondjak, adva van még egy mondás, miszerint "jó nővel lefeküdni, s nem elmesélni, olyan, mint átúszni a Csendes-óceánt, s hallgatni róla". Tény. Férfi ego, férfi büszkeség. A másik meg, h szeretek az emberekkel őszinte lenni. Ha errefele kerűl a téma, miért hallgassak? Miért szerénykedjek? Nem hiszem, h azt mesélném, h én milyen jól teljesítek. Azt döntse el a párom! Szerintem igenis tudni kell mindenről beszélni, de a fő kérdésre visszakanyarodva, hol van a határ? A perverzitásnál vagy még beljebb?

Hol illik megszabni, mi a határ? Szintek itt is vannak, minthogy egy ismeretlennek nem fogok beszámolni arról, mit csinálunk a hálószobában, de egy bálon sem fogok fekáliával kapcsolatos poénokat tolni. Nem vagyok egy szociális egyén, tudom jól. Kifejezetten taszít, ha sok ember van körülöttem, így pár dologgal nem is vagyok tisztában. Meddig mehetek el barátokkal, ismerősökkel, haverokkal vagy a családdal?

Szerintem ez egy jó téma! Szeretném, ha a kommentekben megosztanánk egymással gondolatainkat. :D

Áve!

07:15 [Nestah] :D
07:15 [te is?] azt hiszem,ilyen állapotban tökmindegy neki.D
07:16 [te is?] nem a macseknak..a havernak.D
07:20 [Nestah] jah
07:20 [Nestah] macsek mindenkit szeret most....
07:20 [Nestah] tüzelés van...ilyenkor nagyon hízeleg mindenhol
07:22 [te is?] :))
07:22 [te is?] lány cica?
07:25 [Nestah] azazaz
07:25 [Nestah] kis qvincom
07:27 [te is?] hihi..jönnek a pici macsok.D
07:29 [Nestah] nem nem
07:29 [Nestah] hacsak nncs kompatibilitása kutyával is
07:29 [Nestah] mert csak az van a lakásban.....
07:29 [Nestah] meg egy patkány...de ő ketrecben:D
07:36 [te is?] jah,akkor nagy a biztonság:)
07:36 [te is?] szegény macsek...
07:37 [Nestah] had tüzeljen...ráér...
07:37 [Nestah] amúgy meg az elmúlt évben volt kiscica..most a köv.10 évre csitt!
07:37 [Nestah] XD
07:40 [Venoxis] Jó reggelt mindenkinek!
07:41 [te is?] neked is jót Ven:)
07:41 [te is?] hogy aludtál?
07:41 [Venoxis] Csipőből tüzel a vadmacsek? :D
07:41 [te is?] hihi:D
07:41 [te is?] simán
07:42 [Venoxis] Köszönöm szépen, egész jól, de szerintem éjszaka háborúztam. Arra ébredtem, h lerugram a takarómat, s fázom.
07:42 [Venoxis] S te, Anna? Kipihented magad?
07:42 [te is?] ó,jaj,te szegény..
07:42 [te is?] én nagyon ki
07:42 [te is?] 10-kor már kidőltem és nemrég keltem
07:42 [Venoxis] Dettó. :D
07:42 [te is?] nekem ez rengeteg alvás
07:42 [Venoxis] Igaz, másfél órája fent vagyok.
07:42 [Venoxis] Párom jószokása ugye, h ébreszt.
07:42 [te is?] én kb egy órája..
07:43 [Venoxis] Valahogy nem tudok mostanság fitt lenni egész nap.
07:43 [te is?] tegnap beszéltem roxyval itt
07:43 [Venoxis] Délután 3 fele megáll az idő, s kész vagyok, mint a mateklecke.
07:43 [Hosszú lépés] Puszmusz Norbi:)
07:43 [te is?] hát..strapás szerelmesnek lenni,nah.))
07:43 [Venoxis] Oh igen? Melyikkel? Az igazival vagy Cobrával?
07:43 [te is?] de jó strapa.D
07:43 [Venoxis] Puszmusz Kata. :D
07:43 [te is?] kinek mutattad a blogomat?
07:44 [te is?] azzal a roxyval:))
07:44 [Venoxis] Aki az enyémhez hozzáfér, hozzáfér a tiedhez is.
07:44 [Venoxis] Miért? Valami gond van?
07:44 [te is?] dehogy,csak azonosítás miatt írtam
07:44 [te is?] hogy tudd,melyikkel beszéltem.D
07:45 [te is?] szóval az igazi volt,vagy cobra?:)
07:45 [Venoxis] Cobra.
07:45 [te is?] hihi
07:45 [Venoxis] Az igazi nem jár már a chatre.
07:45 [te is?] nem árulta el a kis cseles.D
07:45 [Venoxis] Van elég baja, nem fog árulkodni. :D
07:45 [Venoxis] Mizu vele amúgy?
07:45 [te is?] értem
07:45 [Venoxis] A másik meg... Ági Ági... Mindkettőt úgy hívják. :D
07:46 [te is?] jól van,úgy tünt
07:46 [te is?] legalábbis nem panaszkodott
07:46 [Venoxis] Helyes.
07:46 [te is?] de nem maradt sokáig
07:46 [te is?] azt is priviben
07:46 [te is?] épp csak beköszönt a közösbe..
07:47 [Venoxis] Éjtyem
07:47 [te is?] valami mégsem lehet rendben..
07:47 [Venoxis] Mire gondolsz?
07:47 [Venoxis] Én tudok ezt-azt, de az utóbbi 2 hétről semmit.
07:47 [Nestah] na re
07:47 [te is?] semmire..csak megérzés..
07:48 [Venoxis] wb Nesi
07:48 [Nestah] ha Ven
07:48 [Nestah] hy*
07:48 [Nestah] nem ha
07:48 [Nestah] :D
07:48 [Venoxis] Akkor nem tárom nyílvánosság elé. :D
07:48 [Venoxis] haha. :D
07:48 [Venoxis] Vagyis hyhy vagyis hihi
07:48 [te is?] ne is:D
07:48 [te is?] sziaszia hihihi.D
07:48 [Venoxis] ufumufu
07:49 [te is?] ehehe
07:49 [te is?] elvagyunk...:D
07:49 [Venoxis] Ez így nem jó. Nem látjátok, milyen fejjel mondom ezt, s milyen hangon...
07:49 [Venoxis] így annyira nem funny.
07:49 [Nestah] pötty-pöty-pötty...............csak Venox jókedve érdekében:D
07:49 [te is?] dehogynem ,Ven.D
07:49 [Venoxis] Jóvanna, hülyére vagyok szekálva, értem én, Nesi. :D
07:49 *** te is? nagyon vizuális lény****
07:49 [Nestah] áhháhháááááááá
07:49 *** Venoxis közröhely tárgya. :D
07:49 [te is?] mindent látok,nah.D
07:50 [Venoxis] Mindent látok, háttal állok?
07:50 [Nestah] múlkor szó volt rólla,h aki pontoz,azt kidobja:D
07:50 [Venoxis] Tudom.
07:50 [Venoxis] De ez nem ilyen egyszerű volt.
07:50 [te is?] ki dobja ki?
07:50 [Venoxis] Hosszú volt hozzá a törvénylista. :D
07:50 [Nestah] nah...csak hogy jó kedve legyen bepöttyöztem:d
07:50 [te is?] te dobod ki,Ven?
07:50 [Venoxis] Ismersz, nem? :D
07:50 [te is?] néha én is szoktam írni,hogy pötty.D
07:50 [te is?] de ilyenn kedvesen ám...
07:50 [Venoxis] Amúgy a kiegészítés úgy hangzott, h aki amúgy tétlen, s csak azért pöttyöz, h ki ne vágja a chat, azt dobálom.
07:51 [te is?] semmi undok pöttyenet...
07:51 [te is?] ne dobjál ki érte.))
07:51 [Venoxis] Az megint más káposztáscsavarkulcsolajozótartóedényfelfüggesztés.
07:51 [te is?] :))))))))
07:51 [te is?] ez hogy jött ki ilyen koránreggel,Ven?:)))
07:51 [Venoxis] Szóalkotok.
07:51 [te is?] szóalkoss.D
07:51 [Venoxis] Pfff... Tegnap tudtad volna, milyen hülye voltam...
07:52 [te is?] nem tudtam:)
07:52 [te is?] jobb az nekem?
07:52 [Venoxis] A bálon 2 órán keresztűl alig tudtak mellettem megszólalni. Senkibe nem folytottam bele a szót, csak röhögtettem a népet.
07:52 [Venoxis] Jobb neked. :D
07:52 [te is?] :))))
07:52 [te is?] akkor mégsem jobb...
07:52 [te is?] imádok nevetni,nah.D
07:53 [Venoxis] Az egyik havernőm a földre zuttyant, s már könnyezett a röhögéstől.
07:53 [te is?] :)
07:53 [Venoxis] Imádom szekálni azt a csajt, kicsit nehezen érti a magyart, mivel orosz... Az i-re a végén az tette fel a pontot, h...
07:53 [Venoxis] "Az fingott, akinek vörös a tenyere" - képes volt lecsekkolni.
07:53 [te is?] :)))
07:54 [te is?] rossz vagy,Vewn:P
07:54 [te is?] -w
07:54 [Venoxis] Tény. Pardon.
07:54 [Venoxis] Halálommal elmúlik majd. :D
07:54 [Venoxis] Kéne új zenéket beszerválnom.
07:54 [te is?] sebaj,ilyennek szeretünk.)
07:55 [Venoxis] Hahahaha... :D Elviseltek, mert op vagyok. :P
07:55 [te is?] milyen zenékre vadászol?
07:55 [Venoxis] Egykutya... Eklektikus vagyok, nincs kedvenc.
07:55 [te is?] nah,szép...így ismersz?
07:55 [te is?] mondanám,ha utállak,nyugi:D
07:55 [Venoxis] Anna, nyugi... Csak én harapok. :D
07:56 [te is?] nekem sincs kedvenc..bár ezt sokan furcsállják...
07:56 [te is?] azmármilyendolog?
07:56 [Hosszú lépés] szeretünk, uyhogy ne képzelődj, és ne kapálózz ellene
07:56 [Nestah] hmmm...
07:56 [Venoxis] Ezer és egy szám van, amit szeretek, s mind más stílust képvisel... Nekem csak jót mutasson valaki. :D
07:56 [te is?] kedvenc nélkül nem élet az élet...
07:56 [Venoxis] Értettem, Kata! Köszönöm! Parancs!
07:56 [Nestah] lassa kiesek a gép elől,hiába a coffe
07:56 [Hosszú lépés] :))
07:57 [te is?] hát,Nestah,nem csoda.D
07:57 [Venoxis] Velem ez délután 4 és 6 között van, Nesi. :D
07:57 [te is?] én már rég kiestem volna..
07:57 [Hosszú lépés] velem is lesz délután ilyesmi
07:57 [Nestah] de ha lefexem,tuti felébred
07:57 [Nestah] és felébreszt
07:57 [Hosszú lépés] bár kinn nincs gép
07:57 [Hosszú lépés] csak a sok buta tyuk
07:57 [te is?] szerezz egy laptopot,lépés.))
07:58 [Nestah] tyúkokat meg fel kell okosítani
07:58 [Nestah] :d
07:58 [Hosszú lépés] :))
07:58 [te is?] bár akkor bajban lennének a tyúkok.D
07:58 [Venoxis] Nálunk is vannak tyúkok, de szerintem butábbak, mint nálatok, Kata. :D
07:58 [Hosszú lépés] időm se lenne rá
07:58 [te is?] megtanítod őket kvízelni,lépés.))
07:58 [Venoxis] ^^ :P
07:59 [Hosszú lépés] újabban rám is vigyáznak biztonsági őrök, mióta felújítás van
07:59 [Venoxis] Oh... S van közöttük, aki tetszik? :D
07:59 [te is?] hmmm...fontosodsz,lépés.))
07:59 [HBI] azt olvastam: megtanítod őket vizelni, lépés:DD
07:59 [HBI] pussziasztok:)
07:59 [te is?] Hibi:)))))))
07:59 [Hosszú lépés] Puszi HBI :)
07:59 [te is?] mondjuk ők azt sem tudnak...
07:59 [HBI] teis:)lépés:)Ven:)
07:59 [Venoxis] HBI és a bélsaras poénok... Jesszus. Jól vagy, HBI? :D
08:00 [Venoxis] Puszia mami. :D
08:00 [HBI] csak még nem látok, naaaaa:P)
08:00 [Venoxis] Csukott szemmel a világnak... Ez az... Vigyázz, fal!!!!
08:00 [HBI] hihi
08:00 *** te is? teát,kávét,szemüveget kínál Hibinek,hogy lásson***
08:00 [HBI] daaaajing
08:00 [Venoxis] Tudod minek megy Esmeralda az erődben? Fának.
08:00 [Venoxis] Fehér bot nincs?
08:01 [te is?] .))
08:01 [HBI] inkább mégegyszer meg kéne mosakodnom hideg vízzel asszem

Higyjétek el, így jó ébredni! Ilyen kellemes társasággal!

Kedves olvasóm!

Omlette du fromage avagy sajtos rántotta. Imádom. Tökéletesen ehető reggelire vagy vacsorára. Ma reggel például a gondolatának nem is tudtam ellenállni. Mit ne mondjak, szeretem a pocakomat tömni. Öreg hiba, mivel alig mozgok mostanság. Még tekerni sem lehet egy jót ilyen időben. Hogy fogom én ezt a sokat lemozogni?

Biztos nem az interneten szörfözve. Pláne, mivel ma délelőtt még az sem volt a munkahelyemen. Volt időm megnézni a 24 5. évadjának záró részeit. Rég volt ilyen semmittevősen nagyon fárasztó napom. Párom felhív kb egy órája, h Pankával végeztek a korizással. Legalább nekik jó volt, mozogtak egy kicsit. Akkorákat ásítottam, h majd lenyeltem a telefont. Kedd van, hétszentségit! Kedd! Mi az, h kedden délután fél 4-kor úgy tudnék aludni, mint a bunda? Medve vagyok, ok... Megláttam az árnyékom, ok... Visszabújtam a barlangomba, ok... S most aludnom kéne még? Brumm... Nagyon úgy néz ki. Vicces lesz ma este hazatámolyogni. Szerintem, mire Monorra érek, lesz, ami lesz alapon próbálok majd hazakecmeregni. Jót kacarásznék rajta, ha elaludnék a vonaton hazafele. Igaz, mi igaz, párom szerintem úgysem fogja hagyni. Általában ébren tart. Jól teszi. Tegnap este mikor feküdtem le szunyálni? Enji, mikor búcsúztam el tőled? 11 fele? Nem igaz, h mostanság nem tudom kipihenni magam ennyi idő alatt! Komolyan, mintha nem is önmagam lennék.

Álmosság ellen most Devil May Cry animét nézek. Démon démon hátán. A mi korunkban játszódik, de minden második lakos emberbőrbe bújd démon. Ömlik a vér, totálisan B kategóriás dumák... Valahogy a játékok jobbak voltak, még ha meg is osztották a részekről alkotott véleményeket. Elfogult vagyok? Lehet. Este mindenesetre nagyon jót szórakoztam a Fészkes Fenevadakon. Egy jó vígjátékot úgy néz ki, jobban értékelek manapság. Én magam is változom. Tifával mennyi animét fogunk még nézni? Hihi... Sokat kell még töltenem, az a sanda gyanúm. :D

Azt hiszem, ideje egy kávénak. Fel kéne ébredni... Bár minek? Aludni kéne. Nah most döntsem már el, mi is a helyes lépés. Nem költeni, az a fix... De akkor úgy elalszom, mint a huzat. Zavarna valakit? Engem, mert fel kellene kelni. :D A fenébe!

Áve!

Kedves olvasóm!

Mit lehet írni egy olyan napról, mely eddig csak nyugalmat hozta magával? Délután melóhelyemen elszállt a net, ez volt eddig a legnagyobb dolog ma. Párom megcsapkodta a boxzsákját, ahogy illik, én meg fásultam egész nap hol fél szemmel a melót sandítva, hol a 24 5. évadjának a második felét bambulva. Azt hiszem Jack Bauer lenyomja Bruce Willist is. Bah. Mi minden marhaságot ki tudnak találni, csakhogy 40 percig magasan tartsák az adrealin szinted.

Képzeld, drága olvasóm! Ma néztem, h társaim hogyan WoWoznak, s újra elkapott a láz! Játszani kéne. Aztán belegondoltam, h 2 ellenséget lecsapnék, s már elég is lenne. Játszon, aki akar, én kihagyom. :D

Valahogy ma semmi valós említésre méltó nem történt. És veled? Megváltottad már a világot vagy úgy jártál, mint jómagam? Fásultan bambultál a munkahelyeden/otthon/suliban? Mit változtatnál a világon? Mindenki szeretné, ha a világ kevésbé lenne egy hatalmas, romlott pöcegödör, de lássuk be... Ha tökéletes lenne, halálra unnánk magunkat. Addig jó, míg bármi is, mit csinálunk, van benne kihívás. Lehet, ezért fásultam teljesen bele a munkámba. Halálra unom magam odabent. Jupiiiii... Ez kell nekünk.

Feltettem ugye tegnap hajnalban a Ferbálos videót. 62 néző. Az igen. Megnéztem a statisztikát, innen a blogból is kattintottatok jópáran. :D Köszi! Aki még nem tudná, a zöld szoknyás hölgy a kedvesem, Tifa. A videó második felétől tisztán kivehető. Gondolta volna valaki, h szőkés lesz a párom? :D Sikeresen ellent tud mondani a hölgyemény a szőkékről alkotott sztereotipiának (miért nem szerepel ez az átkozott szó egy szövegszerkesztőben sem? Sosem tudom, hogy írják helyesen).

Neked milyen, akit elképzeltél magad mellé? Ha van melletted valaki, ő az, akit akartál magadnak? Beteljesültek a vágyaid? Én nyugodt életet akartam. Ez most megvan, elégedett is vagyok, de a melómat tényleg otthagyom, mert lefáraszt. Totálisan. :S

Áve!

Kedves olvasóm!

Megvolt a Ferbál, s mit ne mondjak, elég jól sikerűlt. Tény, h sokan voltak, tömeg volt, de a táncok jók voltak, csak nekem az színi előadás volt kissé unalmas. Nem mondom, az előadók remek munkát végeztek, kihoztak amit lehetett a szerepből, de maga a tartalma volt véleményem szerint gyatra. Nézet kérdése. Biztos vagyok benne, h többeknek kifejezetten tetszett, de lássuk be, anno az "Egy asszony élete" című köny is nagy sikert aratott, pedig iszonyat fárasztó.

Nem egy fénykép csodálatosan sikerűlt, a videók jók lettek, örülhetünk. Lássuk, kikkel voltam én el személy szerint! Enjivel alig találkoztam, s szegénykém tuti sanda szemekkel fog rámnézni ezentúl, hisz kissé beégettem egy osztálytársa előtt. Erről majd személyesen, ha valaki megkérdez. ;) Pankát alig láttam, de ő valóban kitett azért, h jólérezze magát. Folyamatosan ment, mint a meszes, bulizott. Igaza volt. Sacát itt ismertem meg, node Tifa sokat említette korábban. Aranyos lány nagyon. Megkedveltem Tifa barátnőit. Jól választott magának barátokat.

Ha már Tifa! Az osztályvideót felraktam a netre, meg lehet lesni, lásd lejebb. Szegénykém reggel 8-ra ment pakolni tegnap, délben hazaengedték, s délután negyed négyre újra a suliban volt. Mivel én csak egy órával későbbre mentem, már át volt öltözve, fel volt készülve mindenre. Mindenre, csak rám nem. :D Időnk kettesben nem sok volt, de próbáltunk mindent megfelelően beosztani. Józsival és Mariannal (a szüleivel) hála Istennek, elég jó a kapcsolatom, így velük is elvoltam, mint a befőtt, igaz, este 8 után már csak a telefonban hallottam hírt felőlük. Nahszóval 7-kor kezdődött a tánc, 8-ig tartott az osztályok koreográfiája. Szó, mi szó, azt kaptuk, ami várható volt. Látszott, h egyesek valóban kitettek magukért, de falábu is van bőven a világon, nem csak én. :D Mire kicsi kedvesem újra előkerült a kavalkádban, már kisestélyiben flangált. Nagyon kis csinos volt. Apa-lánya tánc után én is elkaptam egy körre, de olyan kis aranyosan volt megilletődve... Zavarban volt a lelkem. Kis édes. :D 9-kor megismételték az egészet, addig ettünk-ittunk egy keveset, majd a replay előtt megismerkedtem Sacával. Ha már lúd, hát legyen kövér, Tifa újfent készülődése, öltözködése miatt kettesben maradtunk a táncparketten, így őt is felkértem. Második megilletődés. Szép. Mi van a mai világgal? Csinos lányok, mégsem kérik fel őket táncolni? Panka addigra szerintem túl volt az első tucat táncpartnerén. Tud valamit a csaj. :D

Osztályképek, animációk, tablók... Minden, aminek rendje és módja van. Normális suli. Kint a szabadban rá lehetett gyújtani, így ott is ismerkedtem. Mindenkivel el lehetett kultúráltan beszélgetni. Talán az első olyan bál volt, mikor nem láttam részeg embert. Számomra ez nagyon pozitív hatással volt.

Köszönöm, h ott lehetettem, szívem. Megyünk máskor is táncolni. :)

Áve!

Kedves olvasóm!

Ma van párom sulijának bálja. Szívem jóvoltálból hivatalos vagyok, s menni is szeretnék. Feltankoltam majdnem mindenből. A fényképezőgépben 250 szabad hely a memóriakártyán a legnagyobb felbontáson, a legjobb képminőséggel. A videókamerában vadiúj DVD lemez, akkuja csurig töltve, le ne merűljön nekem! Még mindig feszülök, h egy tenyérnyi kis kamerába hogy tudtak ennyi technikát belestuffolni, aztán lassan megértettem, h a képernyő is érintős. Lesz ma még ezzel vicces estém. Nadrágot is találtam, ami jó rám, s kellően elegáns, hisz kedvesemmel keringőzni is fogunk ma. Nagyon táncolhatnékja van. Remélem, ez estig meg is marad. 8 órán át tart a bál. Jesszus Isten. De komolyan. 2400 vendégre számítanak, óriási buli lesz, de annyit szervezkedtek, h ennyi erővel a csillagokat is leránthatták volna erre az egy estére.

Az utóbbi 2 hétben Tifa tűkön ült, h minden kész- illetve meglegyen. A szoknyája a megfelelő színben pompázzon, tökéletesen passzoljon a többi ruhájához, legyen báli cipellő, a tánc minnél tökéletesebb legyen, stb stb. Annyi mindent pakoltak a vállára, s annyira aggódott szegény, h rám is sikeresen átpakolta a félelmét. Igen, már én is aggódom. Ez tegnap este kezdődött nálam. Nem akarom neki megmondani, mert aránylag már megnyugodott, s minek terheljem én, mikor ez az Ő nagy napja?

Ülök a reggeli kávém mellett, túl vagyok egy frissítő zuhanyon, bambulok, s próbálom összeszedni a gondolataimat, h mi a fenét fogok én 8 órán keresztűl csinálni? Pláne, h legkésőbb délre a kamerát letisztítva oda kell adnom majd a nővéreméknek is. De jó... Ing nem lesz már itthon, ami még rám is jönne... Hány kiló voltam én a Delta Concert idejében? Minden nap más ing, más nyakkendő. Legalább nyakast nem kell újat vennem. Azt csak megoldom valahogy. Baxa meg!

Hol lehet mini DVD-t venni? Kéne egy 2.88-as. Nyugatiban csak kapok már egyet. HQ-ban 21 perc alatt megtölti a lemezt a kamera, de basszus, nekem a fontos események legalább HQ-ban kellenek, ha nem is HD-ban. Tudom, maximalista vagyok, de gondoljunk csak bele... A világban olyan gyorsan fejlődnek ezek a dolgok, h a HQ 3 év múlva már amúgyis vicc lesz, hisz a HD hódít. Gyorsan. Igaz, a blue-ray nem, de minden csak idő kérdése.

Jól eltértem a témától. Sokszor igazán nehéz fókuszálnom a gondolataimat, mert csak úgy szárnyalnak a szélrózsa minden irányában folyton.

Hol fogok én rágyújtani a bálon? Eh...

Nah, elég már magamból! Esküszöm, magam idegesítem, s még dél sincs. Hehehe. Én marharépa.

Memo: Dortent ne felejtsem felhívni kora délután, h ledumáljuk, h h jutok haza. :)

Áve!

Kedves olvasóm!

Tegnap este egy laza sör társaságában egy normális beszélgetés közepette Dorten barátom fényt derített miniszterelnökünk nagyon okos kijelentésére, miszerint, aki évi 3 millió bruttót keres, az már a felső 10.000 tagjaként is számontartható. Ez azóta, mióta mondta, nem hagy nyugodni. Ugyan, ennek a kijelentésnek nem néztem utána, de átnyálaztam néhány statisztikai adatot. Mit is? Főleg a területenkénti átlagkerestre vonatkozó kimutatásokat. Az, h az adatok egymástól eléggé eltérnek, csak egy dolog, node mindenhol az átlagkeresetet NETTÓ 150-160 ezer forint körül mozog. Ez tök jó, de mennyire is igaz?

Számoljunk... Ha 160 nettót keresel, 50%-os adóban vagy, ami azt jelenti, h kb 300 a bruttó kereseted. Durva számítások, ne feledjük. Namármost, ha ez így van, akkor az éves bruttód 3.600.000. Jól hangzik, ugye? Nettóban már messze nem ilyen fényes a helyzet, de ha ennyit keresel, már élhetsz. Nem jól, de élhetsz. Élhetsz, mert a felső 10.000 tagja vagy. Ez egy kész vicc.

Ámde... Komolyan az országban 10.000 ember van összesen, ki 160 nettó felett keres? Na ne! Nővérem az OTP könyvelésén 140-et keres, anyámék 120-130-as nyugdíjja, közel a felsőkategóriát képviselnénk? Akkor miért csak vergődünk hónapról hónapra? Hogy a fenébe állapították meg a létminimumot?

Scoonerrel éppen ezt számolgattuk egy cigivel korábban, miszerint ha adva van egy pár, akik 100.000 Ft-t hoznak havonta haza tisztán, hogy is élnek meg? Mondjuk adjunk nekik egy 35nm-es lakást, nyári időszakot, s kezdjünk összeadni ezt-azt... Havi 40 a rezsi, marad 60, ebből lejön az utazás illetve a kötelező öltözködési alap meg ilyesmi... Jó összeget mondok, ha havi 50 marad ételre, italra egy hónapban. Leszámolva per kopf ez az összeg egy hónapban 25.000. Nincs napi egy ezresed a teljes étkezésre. Gratulálok! Ajándékot nem tudtok egymásnak venni, két várossal arrébb már két napi étkezési összeg az utazási pénz.

Igenám, de ugye miért féltenénk a létminimumosokat, hisz az átlag 160-at keres! 3 millió aktív keresőképes állampolgárból 8%-os munkanélküliség mellett azt jelenti, h 2.760.000 dolgozó- vagy eltartott polgár van. De akár felezzük is meg ezt a számot, mert van, kik börtönben vannak, kik segélyen vagy éppen csak kap összeget, ami után adózik. Namármost az számít keresőnek, ki fizeti az adót vagy a minimum esetében nyílván van tartva. Számoljunk 1.500.000 dolgozó állampolgárral (ugye milyen kevés a 10.000.000 lakoshoz képest?) ebből 10.000 160 nettó vagy jobb keresetű személy van, akkor mennyit keres az 1.490.000 személy? Engem pont ennek a számú léleknek az átlagkeresetére volnék kíváncsi.

Csak én látom a paradoxont vagy esetleg a számításaim helytelenek? Nem tudom, mi az igazság, de azt tudom, h akárhogy nézem, havi 120.000 alatt csak sínylődni lehet. Ahhoz, h éhenhaljunk, jól keresünk, de hogy jóllakjunk, keveset.

Áve!

Kedves olvasóm!

Kérlek, ezt nézd meg!

Egyszerűen ez csodálatos, milyen erő van egy ilyen emberben!

Totális Respect.

Áve

U.I.: Bocs, h csak ennyit tettem ide, de egyszerűen elfogytak ettől a szavaim.

Kedves olvasóm!

Tudni kell rólam, h ritkán emlékszem álmaimra, s jópár éve megtanultam már, hogyan irányítsam a gondolataimat, miközben a szemem csak a R.E.M. mozgást végzi, ebből kifolyólag ha egy évben három vagy négy kellemetlen álmom van, sokat mondok. Negyed hétkor reggel a párom ébresztett, beszámolt róla, h ismét igazán jól aludt, ami tőle amúgy teljesen szokatlan. Nagyon örültem neki, viszont olyan kaotikus volt az enyém, h valamelyest mégsem tudtam akkor és ott úgy örülni, ahogy akartam.

5 éves kis krapekok szoktak tankokból űrhajót eszkábálni, ehhez McGuyver is kevés lenne pedig. Kiskorunkban emlékszem, a Matchbox(r)-okat is dobáltuk, h ugrassanak, stb stb... De álomban ez akkor is fura. Olyan volt, mintha a Magyar Hadsereg új technikai fölényt szerzett volna. Kész vicc volt látni, ahogy a nagy zöld több tonnás masinák repkednek, s gyakorlat közben próbálnak olyan elfogó pályákat kifogni egymás ellen, h vadászrepülők megirigyelnék a levitáció ilyen fajta kivitelezését.

Hogy keveredtem egy katonai gyakorlóterület közelébe? Egyszerű... Párom korábban végzett a suliban, s telefonált, h nem a suli előtt találkozunk, mert máshol lett dolga közben, s én megszakítottam az utazást, s elindultam visszafele. Még nagyobb vicc, h Tifa ügyesen odaküldte elém az öccsét.

De a fenébe is leshettem bele egy hardcore katonai kiképzőprogramba? Kicsit magas ez nekem most. Komolyan.

Noh mind1, ma tuti szebbet álmodok majd. :D

Áve!

U.I.: Ez kicsit kevés volt most. Ma éjszaka még kiegészítem pár sorral a blogomat.

Kedves olvasóm!

Szeretnék egy fél szót szolni a fantáziánk kinyilatkoztatásáról. Tudod-e, mit nevezünk szerepjátékoknak? Sokaknak a szexuális játékok juthatnak most talán eszükbe, hisz az is ennek a gyűjtőnévnek része, nade ezer és egy más módja van még. Lehet papírral és kockával játszani, talán páran még emlékeztek a lapozgatós könyvekre is (kaland, játék, kockázat néven futottak), lehet szóban, MMORPG-ként játszani, s akár MSN-en is ketten vagy többen. Mindig saját magad formálsz egy karaktert, bármennyire is megvan határozva a világ, melyben játszanod kell. Sokat kipróbáltam már jómagam is. MMO-k, élőszereplős szerepjátékok, majd minden formát kipróbáltam.

Amiről azonban most szólni szeretnék, h párommal a megismerkedésünk egyik alapköve pont ez volt. Beszélgetni kezdtünk online, s eszmét cseréltünk a szerepjátékok világairól, módszereiről. Akkoriban még nem ismertem az MSN-es módszert. Hogy lehet ezt elképzelni? Milyen szabályok közé lehet szorítani mindezt? Milyen lehetőségeket rejt az egész magában? Elképzelni sem tudtam, hogy lehet lefektetett szabályok nélkül játszani. Több ismerősömmel is megosztottam eme gondolatmenetet, de valahogy senki nem tudta igazán elképzelni. Mindenki a chatszexhez akarta hasonlítani (látszik, mindenkinek van tapasztalata ezen a téren, hihi), de közel sem erről van szó.

Talán az első játékunk már nincs is lementve, de egy biztos, valamelyest részévé vált az életünknek.

Te milyen játékokat próbáltál már így? Kérem, kerüljük most a szexuális témát, nem akarom lerontani amúgy is szegényes írásomat azzal, h pornót csinálok az oldalamból. :D

Szabadon alakíthatod karakteredet, felruházhatod képességekkel, folyamatosan formálhatod a világot, melyben játszotok, s igazán egyikötöknek sem kell dominálnia, irányítania. Minden csak kettőtökön múlik. Ha valamit nem akarsz megcsinálni, ásd ki magad alóla! Ha küzdeni akarsz, küzdj, ha ki akarod magad dumálni, dumáld ki! Teljes szabadságod van ebben a világban. Kiélheted fantáziád, írói szándékaid, akaratod. Lehetsz gyengéd vagy erőszakos, lehetsz ostoba vagy igazán megnyerő. Minden lehetsz, főleg, ami igazából nem is vagy, azonban a legjobb játékok pont úgy születnek, hogy magadat adod. Nem kell hosszúra nyújtani, nem kell a végtelenségig csavarni a történetet. Garantálom, jobb elfoglaltság, mint egy sorozat bámulása. Hiába az ismétlés, itt sosem történik semmi ugyanúgy.

Szóval, te miről fantáziálsz?

Erre a sorra kattintva elolvashatod tegnapi játékomat Tifával. Nem bonyolítottuk, egyszerű volt. Legtöbbször csak ilyenre futja időnkből és erőnkből.

Áve!