Kedves olvasóm!

Majdnem minden nap kacagunk valamin, de előfordul, h csőstül jön a baj. Személy szerint ma semmi negatívat nem éltem eddig át, de oly sokminden bántotta ma a szemem, h csak na! Általában vidámak vagy informatívak a postjaim, de nem tudok ennyire átsiklani a világ gondjai felett én magam sem.

Ami személyesen érint, az az, h Tifa is kicsit szenved lelkileg, de ezt nem nagyon fogom kitálalni, viszont ez engem is megviselt. Töretlenűl folyik minden a maga medrében, de nem esik jól szomorúnak látnom senkit, kit szeretek. Neki nem igazán vannak komoly dillemmái, de mindenkiben van valami, ami kicsit rá tudja nyomni a béllyegét. Tegnap este kicsit megharagudtam rá, de aki ismer, tudja a haragom nem tartós soha, s meg tudtuk ezt is beszélni. Egy kis lelkiismeretfurdalás azért mégis van bennünk. Talán ez volt az első, h nehezteltünk csöppet egymásra. Spongyát rá!

Kezdjük a nap elején. Valaki a népligeti metróaluljáróban az Újpest felé közlekedő metrószerelvény lejáratánál nagyon siethetett a kiszemelt tömegközlekedési eszközhöz, mert a lépcsőn kegyetlen gyorsan leért. A végeredmény egy tucat rendőr, s BKV dolgozó, pár mentős, egy kordon és egy hullazsák. Szerencsétlen flótás. Ami ebben a megrendítő, h az emberek még csak le sem lassítottak vagy fel nem gyorsítottak, hanem nemes egyszerűséggel teljesen egykedvüen mentek a maguk dolgára. A halál ennyire nem megrendítő senkinek? A hírekben úgy fel tudják fújni néha a haláleseteket, h teljesen kiakasztott, mennyire letojták ezt az esetet a népek.

A másik, ami kiakasztott, h Zalaakármicsodán megalázott 3 tinédzser egy negyediket. Huh, micsoda újdonság! Erről megnéztem a videót, elolvastam a beszámolót, stb stb, s rá kellett jönnöm, h akármilyen megrázó is a videó, engem nem borzaszt el. Velem is próbálkoztak anno régi lakhelyemen, Békásmegyeren. Persze, normális, h ebből rendőrségi ügy lesz, s igenis ítéljék el a bűnösöket, mert ha az én fiammal vagy lányommal tették volna ezt, én fel is húznám őket egy kötélre! Viszont akárhogy nézzük, sajna nem kirívó eset az ilyen. Szégyen, de már évezredek óta ez van. Most mégis meg fogjuk tudni állítani mindezt? Felfújt dolog, akárhogy is nézem. Sajnálom, h ezt kell mondanom, de ez az igazság. A világon vannak, mik nem akarnak változni.

Ha ez még egy napra nem lenne elég, hát kedves havernőm felhívott, h párja tegnap kórházba kerűlt, s mi több, a főbérlő kitette a szűrüket, s a 2 éves kislány ruháit nem hajlandó kiadni a lakásból nem is beszélve a lány munkacuccairól, amik nélkül nem tud dolgozni. Elég kellemetlen, ugye? Mégis sírva hívott fel, csak hogy hallgassam meg, mert az apja pár perccel korábban csörgött rá, h meghalt a nagymamája!

Csoda, h befogom a fülem, s becsukom a szemem? A világ tele van trutyival, s mi nyakig ülünk ebben, gázolunk benne, mintha létszükségletünk lenne. Hol a harmónia, hol az összetartozás? Én örülök, h a saját portámon rendet tartok! Vigyázok a családomra, a barátaimra. Akármi baja van ezeknek az embereknek, tudják, h fordulhatnak hozzám egy jó szóért, tanácsért vagy effektív segítségért.

Ma az exem névnapja van. Te is?-el való tanácskozás után úgy döntöttem, a békesség kedvéért egy kicsit tartózkodó SMS-t küldök neki. Bevállt. Normálisan válaszolt! Ez ugyan nem nagy hír egy kívülállónak, de aki körülöttem van, tudja, nem semmi! Szeretem a párom, vele akarok élni, s imádom, h megérti, a része volt anno Ildi is az életemnek, s ugyan le van zárva, de nem hunyhatunk szemet felette. Nem szereti, nem is kérem rá, meg is értem, viszont büszke vagyok rá, h Tifa ilyen szinten megbízik bennem! Nincs oka féltékenynek lenni, s ami történik velem, elmesélem neki. Nyálas vagyok most, tudom, ez van. Szeretem és kész. Nem hinném, h ezen felül tudna akárki is emelkedni. :P Ha nem tetszik, nyaljatok sót, én ilyen vagyok. Bleee!

Áve!