Kedves olvasóm!

Sokaktól hallom, h a munkakeresés kész rémálom! Egyre nagyobb a munkanélküliség, hisz a nagy mamutcégek is folyamatosan bocsátják el alkalmazottaikat, mégis páran válogatnak. Nálunk a fejünk felett dolgoznak egy emelettel légkalapáccsal, így az industrial techno valódi remekművét élhetem át minden egyes délután 5-től 9-ig. (haha) A szám címe: Black and Decker feat Hilti - When the steel meets the concrete (angolul nem tudóknak: Black and Decker és Hilti-től - Amikor a vas a betonnal találkozik). Olyannyira magával ragad ez a ritmus, h a fejem automatikusan ráhangolódik, s az agyhelyem forrásának agylevében a molekulák iszonyatos rezgést produkálnak. Ez tök jó, nem? Azonban 5 perc után migrén típusú találkozásokat produkál. Minő gyönyör a köbön! Ne hagyjátok abba, kérlek! Méghogy cigiszünet? Soha! Még még még, ennyi nem elég! Hát hogy lehet így kérem dolgozni? A válasz: sehogy.

Ma átköltöztünk egy másik stúdióba a századszinten, s élesítettük ott is katonai harcászati stokinkat, h legyen min ülni, mi több, ráhangolódtunk a 220-as elosztókra, mert ugyan a laptopok secc pill alatt felbootoltak, de valahogy az internet hiánya kiborította szerénységeinket, hisz a helyi hálózati elosztók is árammal működnek. Ebből kifolyólag rá kell jönnünk, igenis elkényelmesedtünk. Emlékszem, mikor DOS alól pötyöghettem a tetülassú modememnek, h igenis szeretnék haver gépére csatlakozni, mert neki van nyomtatója 3 utcával lejebb, s ki akarom nyomtatni nála, h hozzon sört, mikor át akar lesni... Ma meg? Telefon mindenkinek van, MSN, ICQ, IRC, E-mail, IWIW, FaceBook, MyVIP, SMS, MMS meg Isten tudja, hányféle képpen szólhatok a mellettem ülőnek, h ugyan húzza már feljebb a nadrágját, mert lassan a macibarlang huzatot kap. Nem csodás? Szóval kényelmes vagyok, ahogy a munkám is azzá vált. Szeretek megdolgozni a pénzemért, s szeretek jól is keresni. Valahogy ez a kettő most nem része az életemnek. 3 éve többet kerestem ugyanennél a cégnél, s a Forint vásárlóértéke is jobb volt. Nem azt kérdem, mi lett az országgal vagy a pénzzel, hisz mindannyian tudjuk ezt jól. Mi lett a munkahelyemmel? Nem csak a csapatot kérem vissza, hanem a fizetésemet is! A színvonalat már úgysem kapom meg! Kérem? Követelni úgysem tudom, hisz beszélhetek én odabent akármily szépen is, mintha a falnak mondanám kiforgatott monológjaimat.

Tudod, mire jutottam, kedves olvasóm? Új munkahelyet keresek. Praetorian barátomat fogom a jelenlegi helyemre ajánlani, hisz tapasztalata van, de én nem maradok ott, az fix.

Áve!