Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • Dorthenas: Édes drága Barátom! Nagyon szívesen vennénk, ha megosztanád velünk legfrissebb tapasztalataidat! :) (2009.09.04. 11:59) Munkakeresés és azon viszontagságai
  • Nimlot: Eddig 3-féle magyarázatot hallottam a jobbikra 1.: Krisztina indítása, aki még ha egy idegesítő sz... (2009.06.14. 17:47) Már a jövő sem a régi
  • PraetoriaN: Nah ja, mádzsár tömegközlekedés ilyen téren is pova. Emlékszem amikor még kijártam Szentendrére he... (2009.05.25. 12:48) Tenger... izé... Dunapart
  • PraetoriaN: @Dorthenas: Ilyen témában nekem az a kedvencem a dologgal kapcsolatban (ez mindigis zavart, de ann... (2009.05.21. 15:58) Anime/SakuraCon 2009
  • ZsiNor: Ez van most srácok. Ezt LEHET szeretni. Divat az anime. 'majd 10 éve néztem meg a Ghost In The She... (2009.05.21. 08:19) Anime/SakuraCon 2009
  • Utolsó 20

Greenpeace

Nincs megjeleníthető elem

Akiknek az oldalait ajánlom:




Szösszenetek

Mindenünk gázos- és kevésbé fájdalmas, de megterhelő ám mégis boldog napjaim skicce, szenvedéseim foka. :D

Friss topikok

  • Dorthenas: Édes drága Barátom! Nagyon szívesen vennénk, ha megosztanád velünk legfrissebb tapasztalataidat! :) (2009.09.04. 11:59) Munkakeresés és azon viszontagságai
  • Nimlot: Eddig 3-féle magyarázatot hallottam a jobbikra 1.: Krisztina indítása, aki még ha egy idegesítő sz... (2009.06.14. 17:47) Már a jövő sem a régi
  • PraetoriaN: Nah ja, mádzsár tömegközlekedés ilyen téren is pova. Emlékszem amikor még kijártam Szentendrére he... (2009.05.25. 12:48) Tenger... izé... Dunapart
  • PraetoriaN: @Dorthenas: Ilyen témában nekem az a kedvencem a dologgal kapcsolatban (ez mindigis zavart, de ann... (2009.05.21. 15:58) Anime/SakuraCon 2009
  • ZsiNor: Ez is egy játék. Kinek bejön, kinek nem. Nem szégyenlem, hogy kipróbálom, s még 1 napig tart a var... (2009.05.21. 08:13) Szimulált élet

Linkblog


Inverz addiktivitás

2009.03.09. 17:10 | ZsiNor | 6 komment

Kedves olvasóm!

Mit jelent függni valamitől? Kockának nevezük-e azt a személyt, ki valamely informatikai dologtól függ? Mi is az az addiktivitás, s hol henyél a határa, melyet súrolhatunk vagy melyet távolról leshetünk valamelyik oldaláról?

Függünk a levegőtől, függünk a tápanyagoktól, s függünk ezer és egy dologtól tudatosan és tudatalatt egyaránt. Ez a kifejezés azt takarja, miszerint létszükségletünk része. Sikeresen elértük, h eme fogalom is eljusson az elcsépelt kategóriába, hisz szlenggé vált. "Alea iacta est" - ahogy mondta Cézár, s ha tudta volna, mi történik csöpp 2000 évvel később, szerintem nem kellett volna Brutusnak hátbaszúrnia őméltóságát, mert mondásától valószínűleg halálra röhögte volna magát. Igen, a kocka el van vetve. Tengernyi kocka van elvetve, behintve a világunk velük. Az informatika, mint ismerkedési forma, norma és szükséglet? Volt már szó róla, mennyire elkényelmesedtünk, s a társkeresés is mennyire megváltozott a XXI. századra. Online ismerkedések, kapcsolattartások korát éljük, s nem hiszem, h ebből valaha is kilábalnánk. A 4. világháborút már kövekkel és bunkókkal vívjuk meg, ahogy Einsten eszméje egyre nagyobb bizonyságot nyer. Mennyi mindent hoztam egy kalap alá, mennyire csatangol az elmém egy ilyen hepe-hupás úton, de a lényeg a lényeg, miszerint az informatika és technológia oly erőkkel söpör át rajtunk, h észre sem vesszük, mennyire megváltozott a lábunk alatt a talaj. 3 éve a monitor előtt ülve dolgozom, otthon a gépem segítségével társalgok párommal vagy annak segítségével töltöm ki szabadidőmet, általános médiacenterré változtatva PC-met, esetleg a játékok fiktív valóságába meredve hódítom meg a magaslatokat. Mit kezdenék a gépem nélkül? Jó kérdés. Létezni tudnék nélküle, de vajon milyen szinten? Bárhogy is nézem, ha az addiktivitást nem is élem meg ezen módozatokban, a kockaság fogalmát jómagam is erősítem.

Addikt vs kocka. Addikt, ki nem tud szabadulni, kinél az elvonási tünetek is jelentkeznek. Valószínűleg én így lennék a dohányzással, de 4 év WoW-ozás után simán le tudtam tenni a játékot. Néhanapján foglalkozom még vele, de már nem nagyon érdekel. A története igen, a társaság, a játék már annyira nem. Mi változott? Én vagy a játék? Megöregedtem, kinőttem belőle? Számomra a válasz nem egyértelmű, hisz szubjektív képpel nézem ezt. Nem tudok kiszakadni a saját testemből, elmémből. Ha valaki kérdi, miért hagytam abba, fesorolok pár tényállást, hadd döntse el a másik, mi az igaz ebből.

Elkalandozok ma nagyon mindenfele... A postom címe: inverz addiktivitás, ergo pont az fordítottja, mint az eddigi írásom. Megszemlélünk egy irányt, h könnyebben megvilágíthassunk egy másikat. Függőséget okoz a dohányzás, a drogok jelentősebb hányada, de még akár a szex is lehet ilyen. Testi- és lelki adottság kérdése ez, vagyis inkább deffektáció. Erről van pár ismerősöm, ki jobban ki tudná fejteni a tényeket, ergo ezt rájuk hagyom, de... Mi van akkor, ha valaki úgy él addiktív dolgokkal, h tisztában van vele, függőséget okoznak, mégis ellen tud állni annak? Itt ül mellettem NEM Norbi (NEM a beceneve), s egész álló nap WoWozik. CT dettó, de ő mögöttem ül. Egyik sem nevezhető függőnek, csak WoW kockának. Amit tudni illik a játékról, mint aktív játékos, azt tudják mindketten. 12 órás munkaidejükből 8-10-et mindketten online töltenek, mégis, ha megszakad az intenzitás, nem okoz gondot, h letegyék a játékot, nem látszanak a tünetek. Hogy emelkedhetünk egy függési létet okozó hatás alól, hogy biztosíthatjuk be magunkat ellene? Az önkontrol része az életünknek, de mennyire vagyunk erősek, mennyire kell annak lennünk? Azt mondják, ki sokat szenved, megerősödik. Jó dolog erősnek lenni, de mennyire legyünk azok?

Áve!

A bejegyzés trackback címe:

https://zsinor.blog.hu/api/trackback/id/tr34991766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dorthenas 2009.03.09. 17:59:56

Nos addiktivitás vagy kockulás. Az elsőtől teljesen mentes vagyok. Régebben én is sokat játszottam az érdekesebbnél érdekesebb számítógépes játékokkal, aztán ahogy a játékok gépigénye egyre nőtt, az én pénztárcám már nem tudta követni ezt a folyamatot, így szükség törvényt bont, maradtam a régi gammáknál. Aztán szépen ráuntam mindre, elveszítették varázsukat. Főiskolás éveim alatt rengeteg emberrel voltam összezárva a kollégiumban, ahol ráadásul remek kis kávézó is rendelkezésünkre állt. Napi rutinná vált, hogy mikor vége a napnak, akkor ott gyűlünk össze és zsugával csocsóval, darts-szal vagy csak röhögéssel töltjük el az időt. Amikor jó volt az idő, biztos lehetsz benne, hogy vagy a bőrt rúgtuk, vagy kosaraztunk, melegebb időben pedig a strandröplabda hódított. Elmondhatom, hogy 6 év alatt függeni kezdtem az emberektől, a társasági léttől. Ma, mikor este érek haza a munkából, és a fürdés kaja után körülnézek, felmerül a bennem a kérdés: "És most?" Nincs kávézó, nincs csocsó, nincs zsuga, nincsenek emberek. Csoda hogy rezignáltan ágyamba dőlök és egy sorozaton vagy filmet elalszok? Azért neveztem magam társasági függőnek, mert ingerültebb lettem, türelmetlenebb, mert 6 év megszokása nem múlik el nyomtalanul, főleg, hogy pár hónapja jöttek elő a tüneteim. Milyen érdekes, hogy mennyi mindentől lehet függeni?!

Arra a kérdésre, hogy mit kezdenénk számítógép nélkül? A mai fiatalok fele belehalna a másik fele pedig elkezdene újra élőben találkozni a többiekkel. A számítógép mai dominanciája elborzaszt. Megesett velem, hogy mikor a kollégiumban benyitottam egy ismerősömhöz, a blokktársai egymással szemben ülve MSNeztek egymással!!!!! Kérdem én ez mi? Ott ültök egy légkörben, egymástól másfél méterre kb. és MSN-en kommunikáltok. Nagyon meglepődtem. Ezek után már nem csodálkoztam azokon a játék- és számítógépfüggőktől, akik reggel felkeltek leültek gépezni, bementek órákra, majd alvásig nyomták tovább a klaviatúrát! Miért lett ez? Ennyire nem lehetünk kényelmesek! És ezen emberek nagy része (mert van köztük kivétel) szociálisan elcsökevényesedik, a normál életben nem tud kommunikálni az élő 3D-s világ szereplőivel.
Tény, hogy a számítástechnika és a számítógép adta lehetőségek megkönnyítik és élvezetessé teszik az életünket, de milyen áron? Nem szeretnék ott lenni, mikor otthon családi körben arról szól a vasárnapi ebéd, hogy mindenki ül a gépe előtt, tömi magába a gyorskaját és egymással különböző kommunikációs programokkal tartjuk a kapcsolatot...akár családon belül is. Sajnos a jelenlegi állás szerint nem elképzelhetetlen ez az utópia.

Felkérek hát mindenkit, hogy töltsön annyi időt a való világban amennyit csak tud, és találkozzunk minél több emberrel, jöjjünk össze minél többször barátainkkal és haverjainkkal, mert így előbb vagy utóbb elcsökevényesedik a társadalom!

u.i.: Egy jó beszélgetésre, sörözésre egy szó mint száz társasági életre bármikor kapható vagyok, ha nincs kivel kimozdulnod szólj! ;)

Dorthenas 2009.03.09. 19:45:51

@Dorthenas: Mindenkitől elnézést! Most értem haza nemrég, és elborzadva olvasom, menniy hibát ejtettem itten a kis irományomban... Szóval bocsesz mégegyszer!

PraetoriaN 2009.03.09. 23:32:01

Jóestét elvtársak!

Nos, hát ez egy elég érdekes téma. Jómagam úgy látom, ez felér a 22-es csapdájával. Hogy miért? Nem is tudom honnan kezdjem, úgyhogy elnézést ha kissé kesze-kusza lesz a hozzászólásom. Való életbeli ismerkedés VS internet & játékok. Én speciál mind ZsiNort, mind Dortent, meg egy Ark becenévre hallgató egyént, aki régebben tagja volt eme haveri / baráti körnek (azért így írom mert nem tudom hogy az első két személy hogy tekint a dologra, az én nézetemet meg nem akarom kiterjeszteni rájuk), de egy összeveszés miatt kiesett, neten ismertem meg, hogy konkrét legyek, a Warcraft 3 nevezetű játékon keresztül. Mai napig ezzel a 3 emberrel találkozom leggyakrabban "IRL" (In Real Life - a való életben). Itt ennél a pontnál sokan azt gondolhatják hogy csak szimplán egy szürke kocka vagyok aki egész nap gép előtt ül. Valahol igaz is. Nade, pont itt van a csapda a dologban. Valahogy azok az emberek akiket való életből ismerek, nem hajlamosak a kapcsolattartásra. Mire gondolok? Vegyük sorjában. Általános iskola, 4 év. Miután átmentem 8 osztályos gimibe, egyik se akaródzott tartani a kapcsolatot, pedig "népszerű" ember voltam, mindenki kedvelt. Párszor összefutottam véletlenszerűen 1-1 emberrel, de akkoris pár perc diskurálás (beszélgetésnek nem minősíteném) ment mindenki a maga dolgára. Csodás. Aztán jött az előbb említett 8 osztályos gimi. Volt ott pár ember, akikről úgy gondoltam 8 éven keresztül hogy barátok vagyunk, meg gondolom cseppet se meglepő módon közülök egyről úgy gondoltam hogy legjobb barátom. 8 éven keresztül ugye minden nap "összezárva", suli után rendszeresen lógtunk ide-oda. Leérettségiztünk, ki-ki ment továbbtanulni, ki dolgozni (ki mindkettőt egyszerre). Március van. Pár hónap múlva lesz 4. "évfordulója" annak hogy leérettségiztem és végeztem a gimivel. Pár ilyen véletlen összefutást leszámítva, ez alatt a 4 év alatt a gimis "barátaimből" 2vel találkoztam, összvissz egyszer. Még MSNen se tartjuk a kapcsolatot. Derék. Munkahelyek. 4 hónap ot dolgoztam ZsiNorral együtt a MédiaPlusz kft-ben. Onnan se akaródzik senki se tartani a kapcsolatot (ZsiNort leszámítva, persze), pedig ott az éjszakás brigáddal elég jól megvoltunk. Oh bocsánat, hazudok, amikor a UPC-nél voltam állásinterjún akkor merő véletlenségből összefutottam egyikükkel, interjú után be is ültünk egy Mekibe, elbeszélgettünk asszem 2 órát. Azóta semmi. Derék. Hamár Meki, MédiaPlusz után ott is dolgoztam, 11 hónapot. Pár emberrel nagyon jóban voltam, meló után gyakran órákat beszélgettünk a pihenőben, vagy elmentünk inni. Kiléptem, tavaly május végén. Azóta valahogy onnan se akaródzik tartani a kapcsolatot senki, pár IWIWes levelet meg pár rövidebb MSN diskurálást leszámítva.
Idáig csak a barátság / haverság témakört firtattam, de "amolyan" irányú ismerkedéseimet a szebbik nem képviselőivel inkább nem is firtatom...

Így végigolvasva mondókámat (ami szerintem hosszabb lett mint ZsiNor blog bejegyzése, hehe) így felmerülhet a kérdés, hogy akkor most mi van? Persze, rengeteg ellenpélda van erre, de ugye mindenki magából indul ki, a saját tapasztalatai, szemlélete alapján beszél.

Mint kommentem elején megállapítottam beismerően, én speciál az az ember vagyok aki elég sokat tölt a monitor képernyője előtt, de sajna a társadalom (főleg az egyre fiatalabb generációk) egyre inkább arrafelé tendál, hogy mármár szó szerint nem éri meg "IRL" ismerkedni. Én személy szerint kissé irónikusnak találom, hogy az a 3 ember "hajlandó" tartani a kapcsolatot akit online ismertem meg, és akikkel élőben találkoztam, elvesznek a múlt ködében...


u.i.: Dorten, tudod hogy én olyan fajta ember vagyok aki minden hibát észrevesz, de megmondom őszintén még nekem se tűntek fel a hibáid, annyira "magával ragadott" a postod mondandója, szóval nem kell aggódni. :)

Pásos mindenkinek!

Dorthenas 2009.03.10. 13:50:56

Köszi Prae! :D

Kis segítség, hogy az IRL ne vesszen ki a divatból ;)

Csütörtök 19:30kor ZsiNor barátommal szokásos söremény melletti beszélgetésbe invitálnék minden kedves érdeklődőt a Bástya Bisztróba (1088 Budapest, Rákóczi út 29).

ZsiNor · http://ursius.hu 2009.03.10. 14:18:45

Jaja... Minden érdeklődőt szívesen várunk. Nagyon kellemes az a hely.

Nimlot 2009.03.10. 17:28:27

Howdy!
Igencsak eltértetek a témától, ahogy én észrevettem de talán így érdekesebb is.
Én a fentebb kommentálókhoz hasonlóan a napom nagyobb részét töltöm gép előtt, de bármikor, amikor csak tehetem, sportolok, vagy a barátaimmal jövünk össze. Ebből kiindulva én is a kocka kategóriába tartozok, mert a számítógép, az életem szerves része. Viszont ennek az életmódnak (ill. az Internet adta lehetőségeknek) olyan barátokat is köszönhetek, akikkel szerintem életem végéig napi kapcsolatban leszek. Ha személyesben nem is, de virtuálisban mindenképp.
Az IRL kapcsolataim alakulása, megegyezik Praeto leírásával. Gimnáziumban 6 évet húztam le azzal a bizonyos 37 egyénnel és maximum, ha összefutunk vonaton vagy állomáson, megállunk váltani egy pár szót, de még MSN-en sem tartjuk a kapcsolatot (pedig az utolsó évben hogy fogadkoztunk :P )
Általános iskolámból maradt fenn elhanyagolható számú haver/ismerős/barát akikkel vagy úgy hozta az élet, vagy kényszerből, vagy kölcsönös érdeklődés miatt megmaradt a kapcsolat.
A problémám a netes kapcsolattal, hogy szét vannak szóródva a barátaim, és a beszélgetések közel sem olyanok, mint mikor látod a másik reakcióját, arcmimikáját.

Anno mikor 9-15 éves voltam, egy fantasztikus baráti társaság részét képeztük. Kb. 5-7 család (gyűltünk). Minden évben el tudtunk menni külföldre, síelni. Együtt.
Tavasztól őszig 1 év alatt legalább 5 biciklitúrát izzadtunk végig. Együtt. Minden évet egy nagy sütögetéssel zártunk. Együtt.
Mint minden szép dolognak, ennek is vége lett. De (és itt újra kellett fogalmaznom a gondolatomat) ha tényleg itt maradok az országban, akkor azon leszek, hogy egy hasonló baráti társaságot tudjak összeszedni, a meglévő barátaimmal és az ő barátaikkal.
Ammen :)

Ui.: Legközelebb, ha sörözni mentek nem csak hitegetlek a társaságommal
süti beállítások módosítása