Szösszenetek

Kedves olvasóm!

Rég nem írtam ide. Főleg azért, mert meg kellett szoknom az új életstílusomat, az új sebességét mindennek. Próbálom a komótos stílusomat ráerőszakolni a világra, de néha mégis gyorsabbnak kell lenni. Köztes állapot az utazás hazafele vagy be munkába. Ilyenkor jólesik kicsit elengedni magamat. Egy 19 éves virgonc lánnyal nem könnyű lépést tartani otthon, ahogy a munkahelyen is ha belemerülök a bittek tologatásába, a sebességem erőteljesen elüt a ráérős bandukolásomtól!

Nah röviden... Elkeveredek innen, a blog.hu nagyszerű volt, de mivel működésre bírtam a saját honlapomat, így feleslegessé vált. Köszönöm az itteni közönségnek az olvasottsági arányom javítását... Továbbra is fogok írni, mikor időm, s erőm tartja, de nem itt. :)

Viszlát a http://ursius.hu oldalon!

Áve! 

Kedves olvasóm!

Újabb gyertya kerűlt a tortámra, mondhatni szintet léptem. Valahogy szükségét éreztem ezt leírni, mert úgysem fognak sokan megkeresni ma, h gratuláljanak. Általában magamból indulok ki, a legtöbb ismerős születésnapját én is elfelejtem. Tudom a páromét, Dortenét és a közeli rokonokét. Ennyi. Nem is várom el sok embertől, h felköszöntsön.

Megtörtént az összeköltözés. Tifa itt lakik már velem. Teljes jogú tanulója lett az ELTE TTK karának. Holnap már tanítás van, illetve dékáni kézfogás. Ugyan az utóbbit nem nagyon értem, miért olyan fontos, illetve miért nem lehetett a beiratkozásnál megtenni ezt, de ha már ennyire lényeges, hát legyen. Vannak dolgok, amiket nem értek, mint példának okáért miért van az, hogy elsős létére a kötelező tantárgyakat csak úgy tudja felvenni, hogy azok ütik egymást? 150 hallgató, de csak 2x30 hely alap kémiára? Hogy is van ez?

Más. Fogfájás. Az utóbbi két hónapban sűrűn előforduló gond volt nálam, hogy begyulladt a jobb alsó bölcsességfogam. Nem egy kellemes érzés, nekem elhihetitek. Munka közben (a stúdióban), itthon alvás közben... És még amikor az ember a legkevésbé vágyik arra, hogy koncentrációja helyett egy fájdalommal kelljen küzdenie. Ez végre valahára elmúlt, hiszen másfél hete kioperálták. Ez most nem egy szófordulat, valós adat. Operálva lett. Aztán jött másfél hét fájás. Oh igen. A végére már olyannyira untam, h legszívesebben sírva fakadtam volna, de ez belőlem nem jön olyan könnyen ki. A fene egye meg. Ilyenkor irigylem a kis gyenge nőcskéket, akik képesek a nap 24 órájában könnyeikkel áztatni a padlót, mikor csak úgy akarják. Talán jobb lett volna, ha ilyen módon ki tudom adni magamból. A varratszedésre már mosolyogva mentem vissza szerdán. Tudtam, a végén vagyok. Erre nem felütötte magát a bal felső hátsó fogamnak a felének hiánya? Hogy anno valamilyen nézeteltérés végett tört le a fele vagy az idővel redukálódott le valamilyen használhatatlannak ítélt fogkefe végett, fene se tudja... Régen jót nevettünk a 3 helyen hajlított fogkefén, aminek a szlogenje az volt, hogy a hátsó fogakat is eléri... Ma már inkább rohannék, vennék egyet magamnak. Amióta megtudtam, h rosszul mosok fogat, mert nem tolom be teljesen agyig a végét, azóta kicsit máshogy tekintek a kis sörtés jószágomra. Elég volt már. Az utóbbi 2 hónapban annyi fájdalomcsillapítót fogyasztottam, mint eddigi életem során összesen. Kész csoda, hogy bír engem az asszony.

Kifestettem. Ráfért már a felújítás a szobára! Minden szép, tiszta. Függönyök kimosva, ablak lepucolva, szekrények lemosva, kacatok kihajigálva. Tonnányi lim-lom kerűlt elő, mik felhalmozódtak az évek során. Régen megírt levelek, kisebb ajándékok tűntek fel a feledés homályából. Rendbe tettem a szobát rendesen. A routert, a modemet felfúrtam a falra, a neon lámpám is az ágyam mellett a falon csinosítja ma már az összképet. Nem olyan agglegény lakás ez már kérem, hiszen nő él itt velem. Szükség volt a családosításra. Hihi. Itt-ott egy-egy kép, parafa tábla, kispolc, hangfalak rejtett üzemmódban (a teljesítmény nem nagyon esett vissza, de nem annyira szemelőtt lévő dolgok már). Felfrissült a szoba. Az unalmas fehér fal helyett már trópusi narancsban úszik az egész. Google a barátod, én le nem írom ezt.

Dorten segített munkát találni. A def.hu tulajdonosa jópár hét után beadta a derekát. Neki sürgősen kellett új ember, hát 3-4 hét után rá is vette magát, h megkeressen. Ugyan nem tudom, miért pont engem választott, de egy szavam sem lehet. Megbeszéltünk mindent. Munkarendet, anyagiakat, mindent. Azon kaptam magam, hogy csütörtök reggel már a WWF egyik honlapjának kódját írtam át, hogy a kétnyelvet is tudja kezelni. Kis apró munka volt csak, hiszen még nem ismerem a programozási technikáikat az ott dolgozóknak, de egy dologra nagyon hamar rá kellett jönnöm, mégpedig arra, hogy nem használnak táblázatokat. Annyira meglepett, hogy csak pozícionálási trükköket alkalmaznak, hogy le is esett az állam. Böngészem az internetet, mindenhol van erre leírás, de értelmes, részletes sehol. Eleinte egyenesen hülyének éreztem magam, hogy ha ez kimaradt az életemből, mennyi mindennel nem vagyok még tisztában? Tény, hogy sokat fogok ezen a munkahelyen is fejlődni, de ugyanakkor kellemetlenűl érzem magam, mintha használhatatlan lennék. Lesz ez még így sem. A kódírás jól ment nekem már pénteken, hiszen a GreenPeace egyik admin felületét láttam el új részleggel. Adatbázist írtam, kezeltem, elláttam rég megírt, ám elfelejtett trükkökkel. Jó volt ezeket felfrissíteni.

Isteni gyakorló feladatot kaptam a cégnél. Lementettek egy két és fél éves origo.hu nyitóoldalt, ami ugye tele van képpel, adattal. Újra meg kellett írnom az oldalt, de anélkül, hogy egyetlen egy táblázatot is írnék a kódba. Azóta csinálom. Ha nem is nehéz, de rendkívűl sok időt vesz igénybe. Állítólag Csoki az eddigi leggyorsabb vele 16 munkaórával, plusz 10-el otthon. Nos, nekem eddig összesen van benne talán 5-7 órám, de a fele már megvan! Szurkoljatok! A legjobb ha nem is leszek, de meg akarok dolgozni a pénzemért. Jobb úgy a tükörbe nézni! Egész más ember az, aki büszke, mint aki csak a külcsínyt próbálja bizonygatni.

Áve! 

Kedves olvasóm!

Mai gazdasági helyzetünkben több munkaadó kénytelen megválni munkavállalóitól a cégek biztonságának érdekében, hiszen a pénzforgalom erősen visszaesett. Oh, persze, eddig is ugyanennyi forgott körbe-körbe (világszintü forgalom mindig 0, hiszen egy nyer, egy veszít alapon megy), de mindenki retteg. Nem csodálom.

Hetek óta napi szinten figyelem az express.hu és a jobinfo ajánlatait. (Vannak még más portálok is, de nekem ez a kettő, ami kicsit jobban bejött) Azt kell tapasztalnom, hogy eszeveszett elvárásaik vannak a cégeknek csipp-csupp munkákra. Példának okáért PHP5 programozót alig keresnek, ahol meg mégis, oda legalább 2 éves tapasztalattal, de inkább ez a szám 5 fele tendál. Jó, lapozzunk. Értek hozzá, tudnám csinálni, de nem tudok felmutatni ennyi tapsztalatot munkavégzésből, mi több, lassan fél éve nem írtam épkézláb kódot.

Backoffice. Managerek támogatása, informatikai felkészítés, ügyfelek alapvető kiszolgálása, satöbbi. Jelentkeztem, visszahívtak. Kissé meglepődtem, hogy egy olyan ember, mint én is kelleni fogok nekik. Amikor odaértem, javában egy másik személy volt az irodában, aki jelentkezett az állásra. Interjún volt, így nem beszélgethettünk, amúgy is korán mentem. Mindegy. 10 perccel a megbeszélt időpont után tudott a HR-es hölgy fogadni engem. Életemben nem voltam még ilyen kedélyes interjún. A 30 perces beszélgetés majdnem 40-re nőtt, s szinte mindenben meg tudtunk egyezni. Legalábbis azt hittem. Aztán érkezett a telefon (ami még jobban növelte meglepetésemet), miszerint az anyagiakról kell beszélnünk. Ekkor biza mondom én néktek, felpezsdült a vérem. Ugyan kicsit kevesebbet ajánlottak, mint én meghatároztam, de normális összeget mondott a hölgy. Eredetileg gondoltam, alkudunk, de meg lett mondva, hogy fix 120, amit az elején tudnak nekem fizetni. Belementem. Akkor fáradjak vissza egy második beszélgetésre. Örömmel tettem, amúgy is mennem kellett volna Pestre fogászatra. Újfent jó 30 perces beszélgetés. Kellemes csevej a főnökkel mostmár hármasban. Szimpatikus fazon. Nem kertelt, kerek perec megmondta, milyen embert keresnek, s örömmel konstantáltam, hogy olyat, mint amilyen én vagyok. Azt hiszem, állíthatom kölcsönösen szimpatizáltunk. Mindent megbeszéltünk, csak egy dolgot hagyott a végére kérdésnek, hogy milyen végzettségem van. Nálam ez a bukó kérdés. Sajnos azt kell mondjam, nekem nincs végzettségem, még érettségim sincs. Elég szégyen, de vállalnom kell ezt is, mint minden más hibámat. Nem tudom, van e olyan ismerősöm, aki ne intellingensnek állítana be, ne műveltnek, ne hozzáértőnek, de ez egy igen nagy fekete pont a kartonomban. Azonban nem hiszem, hogy a társadalomnak így kéne kitűntetnie a fiatalokat. Értem én az érettségi lényegét, félreértés ne essék, de bárkit meg tudnak béllyegezni ezálltal. Itt egy rossz szavam nincs a munkáltató felé, akihez jelentkeztem, hiszen valóban komoly dolgokat bíztak volna rám, s a PSZÁF valóban nem nézi jó szemmel, ha valaki hiányában van ennek a papírnak, csak nem értem mire fel? Akinek nincs érettségije, nem lehet jó szakember? Nem végezheti a munkáját legalább olyan jól, mint egy érettségizett? Nem lehet annyira ügyes, talpraesett, mint egy olyan papírral rendelkező? A szavaim itt nem az oktatásra vonatkoznak, hanem egyszerűen a szükségességét valamely ilyen irányú papírra. Elég sok ismeretséget kötöttem életem során, s sok olyan személyt tudok felsorolni, akiknek közük nincs ahhoz, amit eredetileg csinálnak, s mégis helytállnak benne. Lásd a MédiaPlusznál végzett munkánkat. Halvány dunsztom nincs a könyvelésről, a pénzintézetekről, mégis az APEH, PSZÁF kiszolgálása gyermeki könnyedtséggel el lett végezve méghozzá példásan. Az ügyfelek szerettek minket - majdnem mind. Scoon a jogi diplomájával mennyire informatikus? Vagy az iskolából kilépett CT? Norbi a vagyonőri szakbizijével mi? Vagy Prae az érettségijével? Ők mik? Szakemberek? Ugyan már! 2 napuk volt az anno újjonan érkezetteknek felkészűlni, s máris a mélyvízben találták magukat. Nekem az első napom volt laza, utána már nem is emlékszem milyen gyorsan, de hirtelen annyi munkám volt, hogy pisilni alig volt időm kijárni. Napi 200 ügyfelet ellátni szerintem nem kis teljesítmény. Pláne, ha ebből 180 elégedett ügyfél. Akkor miért kell valakit megbéllyegezni?

Szóval munkát keresek. Már lassan mindegy, milyet. Munkát. A pénz kell, hiszen abból élünk. Még amennyi van, kitart egy ideig, de nem akarok az ország segélyezésén élni. Két helyen csókosnak számítottam, az egyik az OTP. Közvetlen lett beadva a papírom, de még csak annyira sem méltattak, hogy felhívjanak. Legyen ez akármilyen okból, kissé kellemetlen. A másik hely a def.hu. A papírom ott van, de hogy mi lett vele? Nos, erről halvány lilám sincs. Rövid hét lesz ez, s örülök, hogy Tifa viszont dolgozik... De ő meg túl sokat utazik. Több, mint 2 óra csak a munkahelyig való eljutás. Nem irigylem. Én is másfél órákat utaztam. Sokszor elég volt. Igaz, ő rövidebb távon húzza az igát, de akkor is. Féltem a kis lökött kobakját!

Mindenkinek több szerencsét, mint nekem van!

Áve!

Kedves olvasóm!

Szerintem mindenki volt már részese olyan munkának vagy elhivatottságnak, amiben ő maga látott jövőt, de egyes szkeptikus embereknek lett igazuk. Furcsamód én is szkeptikus vagyok, mégsem gondoltam át teljesen a jelenlegi munkáltatóm adta lehetőségeket. Vagy mégis? A kereseti lehetőség valóban jó lenne, de a világgazdaság momentán nem teszi lehetővé olyan mértékben a kopasztást, hogy ennyivel valóban komoly összegeket lehessen keresni. Miért kerülöm a témát, miről is van szó? Egyszerűen azért, mert momentán nem akarok tényekről beszélni, csak annyiról, nem nekem való. Mi a teendő, mikor látjuk, ez nem a mi utunk része? Otthagyjuk. Ágyő DStudio. A mai nap beadom a felmondásom, s mivel próbaidő, nem kell szenvednem tovább ott. Helyette itthon szépen dobálom balra-jobbra az önéletrajzomat. Ez is elveszett a múltkori adatvesztés alkalmával, de sebaj. Volt annyi eszem, h elrejtsem a neten. Ennyi még volt valamikor.

Nézegetem az állásajánlatokat, s mit ne mondjak... Embertelen elvárások vannak potom összegekért. Tényleg az a helyzet, hogy a belünket ki kell dolgoznunk, hogy enni tudjunk? A mostani pénzekre pláne igaz, hogy éhenhalni sok, de jóllakni kevés. Olyan személyeket keresnek a jelenlegi pozíciókban, kik istennek számítanak a saját körükben, illetve hajlandóak teljesen alárendelni a cél érdekében a saját lelküket is. Régen erre mit mondtak? Hogy eladnák a saját anyjukat is? Tudom, fel fog kopni az állam, de erre én nem vagyok hajlandó. Február végéig kitart a munkanélküli segélyem. Úr Isten! Segélyen élek! S milyen kevesen! Nem vallom ezt büszkén, de meddig süllyedjek, hogy munkát kapjak? Akik ismernek, nagyon jól tudják rólam, milyen keményen tudok dolgozni, szívemet- lelkemet beleadom a semmilyen érdekeltségü munkákba is, lojalitásom megkérdőjelezhetetlen, s emellett értek is ahhoz, amit elvállalok vagy egyszerűen nem vállalom el. Miért kell ezeket bonyolítani? Ha valamihez hülye vagyok, nem próbálkozom meg vele, de kinek kell egy ilyen férfi munkatárs? Hiába szerettek engem nagyon a mostani helyemen, ha egyszerűen nem fizettek eleget? Kedves gondolat, hogy mindenki velem akar dolgozni, de ez nem az én célom. Nem vagyok annyira szociális. Érdekember lennék? Kövezzenek meg érte. Dolgozni az ember a pénzért jár, s nem a bulik miatt.

Egyszóval megint keresek, hátha találok. Szeptemberig biztosan lesz valami! Addig meg itthon is kihúzom, úgyis van mit csinálni. Többek közt festeni. Szép színe lesz az új szobámnak, de ezt majd később képpel igazolom. ;)

Addig is kitartást kívánok mindenkinek ebben a pokoli világban.

Áve! 

Kedves olvasóm!

Oly régóta nem írtam, s belátom, kellemetlenűl is érzem magam emiatt. Megannyiszor akartam visszatérni ide, hogy lekarcoljam a velem megtörténteket. Igen, a velem megtörténteket, nem a velünk megtörténteket, mert mindenki a saját életének kovácsa, s akármennyire is együtt vagy mással, egymagad individuumvagy.

Visszagondolva az utóbbi időszakra, már azt sem tudom, hol kezdjem. Megannyi rossz- és jó tapasztalat kereng össze-vissza. Régen nem látogattam ismerősöket, kérdeztem, kivel mi van. Ez is kicsit bánt, de lássuk be, vannak ilyen időszakok. Árnyékban 42 fok, nem csoda, h az ember kissé izzad, s kedve nincs semmit csinálni. Hogy hiányoznak ilyenkor az iskolás nyári szünetek, mikor azt csinált az ember, amit csak akart. Most itthon ülök, s azon gondolkodom, holnap már megint munkanap van. Oh, ez egy fontos momentuma röpke életemnek. A Média Plusztól elbúcsúztunk mindannyian. Egyszerűen felszámolták a csapatot. Cakkompakk. CT, NEM, Scoon és jómagam kereshettünk magunknak új helyet. Nem tudom, a többiek hogy állnak, én egy héttel később már újra dolgoztam. Most itt vagyunk augusztus elején, s kérdezzük magunktól, hova lett az utóbbi 3 és fél év? Elrepült, mintha nem is lett volna.

Valamelyik nap a zöldségesnél vásároltam, s az eladófazon olyan boldogan latolgatta nekem, hogy nincs is igazából gazdasági válság, mert neki ugyanúgy megy, mint eddig. Kedvem lett volna kissé átalakítani a mosolyát. Látom, hogy nincs válság, csak azt látom, hogy a barátok, haverok egytől-egyig szakadnak meg a hátukra helyezett súlyok alatt. Dorten a bruttó 300 feletti keresetével néha szintén húzza a derékszíjjat. Hogyne, 300 bruttónak elégnek kéne lennie, hiszen 160 nettó körül stagnál. Igenám, de neki diákhitel tartozása van. Vajon a pénze, ami most ennyi, akkor is fog annyit érni, mikor végre leadta a tartozását? Miért nem vagyunk csak annyira megfizetve, hogy ne kelljen a holnaptól rettegnünk? Egyesek nagyon nehezen tudnak csak elhelyezkedni. Mit élünk igazából? A rasszizmus korszakát vagy a toleranciáét? Amíg békésen üldögéltem a munkaügyi hivatalban, addig az ott kirakott propaganda anyagot böngészgettem áthatóan, s azt láttam, a munkaadók is igazán válogatnak az emberek közt. Nem feltétlen rassz vagy nemi hovatartozás alapján, hanem családi háttér, rossz szokások, stb alapján. Itt a nyár, minket a lehető legrosszabbkor tettek lapátra, végkielégítés ide vagy oda. Frissen diplomázott hadsereg rohanta meg a munkáltatókat némi lehetetlen állás reményében. Azon kaptam magam, az Express hasábjain is minden csipp-csupp munkára diplomásokat keresnek 3 nyelvvizsgával, jogsival, 2-3 év gyakorlattal. Te szent atya ég! Ha a diplomásoknak jutnak a McDonaldsos helyek, akkor mi marad a "pórnépnek"?

Tifát felvették az ELTE TTK-ra (természettudományi kar). Büszke rá az egész családja, baráti köre, s jómagam is. Igenám, de öröm az ürömben, hogy megint belepacsáltam egy olyan kapcsolatba, ahol én csak öregszem, de stagnálok egy helyen. Ez lenne az én sorsom? Hiába költöztünk össze (nagyjából, de ez más téma), megint az lesz, hogy elvagyunk egy jó kapcsolatban, de az alapokon kívűl mást nem fektetünk le. 7 és fél hónapja együtt egyetlen veszekedés nélkül, teljes megértésben, mindent megbeszélve. 1 hibát követett el eddig, de ki tökéletes? A nyaralásunk kivételesen sikerűlt. Nagyon jól éreztük magunkat. Mozi, séták, biciklizések tömkelege, állatkert, minden, ami a csövön kifér. Járunk mindenfele, amikor csak tehetjük, de ezt a meleget ő sem viseli jól. Legalább nem kell sokat mentegetőznöm. ;)

Számítógép. Tifa megkapta a laptopom, merthogy nekem már úgysem kell, neki meg leégett az otthoni alaplapja, s gallyra ment a gépe. Az adatait sikerűlt kimentenünk, de már azt is kacifántos módon. Legalább megvan. Nézegettem, milyen szépen kocog a Vista az ex-gépemen. Minden szép, minden jó. SP1 OEM oh yeah. Annyira jó volt, hogy feladtam elvemet az XP terén (amúgy sem tudta az XP kiaknázni a vasamat), így belementem én is egy op-rendszer cserébe. Hiba volt. Kinullázta a primér vinyámat. 5 év fényképei, 10 év zenei gyűjteménye, 4 év filmanyaga és minden egyéb, amit már jobb, ha nem is sorolok, konténer utca. Szerencsémre volt, mit menteni tudtam itt is. Most van 1 terra helyem. Erre felírhatom párszor az önéletrajzom. :P No nem baj, nagytakarítás megvolt, most van helyem. Így kell gondolkodni, hiszen bánkódni nem ér.

Ha az ember párkapcsolatba kezd, fel kell adnia ezt-azt. Szerintem ezzel mindenki így van. Tudom, hogy anyagailag nem vagyok a toppon, de egy normális életvitelt még tudok magunknak biztosítani még ezekben az ínséges időkben is. Nem szeretek pénzről beszélni, s pláne nem szeretek nyavajogni miatta, de tény, ami tény, hogy valamelyest többet várunk el mindannyian az élettől, pláne a saját teljesítményünk honorálásával kapcsolatban. Talán ez a természetes szelekció. Túl sokan vagyunk már a világon. Pusztuljon a férgese!

Röviden összefoglalva, akit érdekel...

Problémás egy nyár van. Nagyon, de ettől független lássuk a fényt, lássuk az utunkat, s legyünk boldogok, hiszen, ha valaki elvár valamit tőlünk, az valószínűleg ez.

Áve!

Kedves olvasóm!

Az élet rendje, hogy minden változik, de nem mindig minden változás jó. Csődközelben a haza, az ország. Szélső jobboldalt választott a nép újra élve a magyar vírtussal, miszerint, ha valami nem jó, cseréljük le. Sajnos a két főbb párt rivalizálása már régóta nevetséges, de most beszállt a játékba a Jobbik is. Mely eszmék, amik még nem rasszisták náluk? Nah mind1. Ezen megoszlik a vélemény... Én csak azon kesergek, hogy a rivalizálás oly gyerekes módon folyik már, hogy bevezet valamit az egyik, a másik rögtök reagál, hogy ha ők hatalomra kerűlnek, akkor ezt eltörlik. Ilyen adót, olyan adót fognak eltörölni, javítják a morált, a gazdaságot meg csődbe viszik, mert ezáltal megszűnik az állam bevételi forrása, aminek folytán ugye más szférából kell majd pénzt leválasztani. Így vágták taccsra a közoktatást és az egészségügyet! Csak így tovább fiúk! Csak így tovább szavazópolgárok! Csak így tovább! Gyurcsány papa megmondta... El lehet menni! Én élnék ezzel a lehetőséggel, kezit csókolom nyájasan! Adja meg a lehetőségeket, hisz én fizettem eddig önt miszter! Mármint 3 millió társam meg én. Az 3.000.001. A havi keresetéből mindannyian 2Ft-ot adóztunk. Most jobb a helyzet? Rosszabb. A fizetések nem nőttek, a forint vásárlóértéke viszont a béka popsija alatt. Eladósodtunk? Nem is kicsit! Akinek devizahitele van, most végképp. 11% fizetőképtelen, 37% késik a törlesztéssel.

Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
 

Jó hírek és rosszak vegyesen. Esti hiradónkat olvassák:
Tisztelt honfitársaim! A jövő hónaptól én is nyúlom az adótok egy részét! Bizony ám! 3 évig fizettem elég szép összeget a kormány megbízásából folytatott munkámból, amiből sikeresen tudtam előre lépni két évig, majd az utóbbi egy évben csak anyagi gondokat kaptam tőlük. Ennek most szépen vége. Megszüntették a részlegemet, s az egész csapatommal együtt megkaptuk a felmondólevelünket. Végkielégítés 1 hónap! Juhé! Örülhetek. Komolyan. Sír a lelkem, mennyi jó embert vesztettem így el az évek során, s most végképp vége. Fene egye meg! Személy szerint nem vagyok nagyon lesújtva. Ennek két oka is van. 1: vártam, hogy kirugjanak minket, tudtam, hogy a szerződésünk lejárt. 2: amúgy is fel akartam mondani már két hete.

Van végre egy kis szabad időm. Lassan itt a nyaralás. Irány a Balaton. 2 fiú, 2 lány. Ideális. Nem túl nagy csapat, mindig lesz miről beszélgetni, mivel hülyülni. 4 nap, kell ennyi kikapcsolódás. Szerintem még a tavalyinál is jobb lesz. Hihi. Drága a nyaralás? Egy fenét. Kocsival megyünk, ergo még Pesten vásárolunk be, a szállás fejenként 3.400-ra jön ki éjszakánként. Azt hiszem, ez nem nevezhető komoly összegnek. Terasz, napozó, 30 méterre a Balcsi, s minden egyéb luxus. Ízi rájder, öcsém! Álljon valaki az utamba, s garantálom, megeszem reggelire, ha ezt el akarja rontani. Még a telefonom is kikapcsolom!

Apropó telefon. Megrepedt a telóm burkolata. 2 és fél év után az első sérülés a készüléken. Anno 60.000-ért vásárolt okostelefonom (Nokia 6280) most először produkált fizikai sérülést. Úgy voltam vele, él egy ideje az előfizetésem, nézzünk körül a Pannon háza táján előfizetésekben. Ki is szemeltem az új álomkészüléket (Nokia E75), node míg a T-Mobile-nál 30 alatt volna az ára (ezt még én is megengedhetem), addig a Pannonnál 100. Ezt hogy? Micsoda konstrukció! Megjavíttatom a régi készülékem. Egyhamar nem lesz új. Ende, fine, konyec. Danke.

Fél éve együtt asszonnyal. 6 hónap alatt 1x csalódtam benne. Ennek nincs egy hete. Szerintem jó arány. Tudja, mit rontott el, s igazából nem főben járó bűn, de mégis érvágás. Lesz mit tennie értem, hogy rendbe tegye. Hála Istennek, ő is tisztában van mindennel, s elfogadta, h elrontotta. Az ilyen emberrel valóban lehet tervezni, hisz tanul hibáiból, s nem annyira elfogult, hogy ne tudja saját hibáját alaposan diagnosztizálni. Szent a béke, s a bizalom úgyis visszatér egy rövid idő múlva. Addig csak lazán, s gyengéden. Költözés 3 hét múlva, nyaralás után.

Egy éve vásároltam hardvert a számítógépembe. Nem mondom, hogy nagyon erős vas lett belőle, mert tudtam volna jobbat vásárolni (több pénzért), de az ár/érték arányt tartottam a legfontosabbnak, úgy, hogy tartós maradjon a gép. Eltelt az egész 12 hónap, s a vasam még mindig ugyanolyan stabil és kemény, mint volt. Oh, tessék félreérteni, hölgyek! Az sem lankadt öregedésem ellenére sem. Hihi. Azonban ez a vas még mindig csak egyvalakit szolgál. ;)
Nahmármost, vadi új játék a Prototype... Most jelent meg. Nem vártam tőle semmit, mondván, egy éves gépen el fog futni, nade biztos lesznek gondok. Hát nincsenek. Az alábbi videó ezt bizonyítja.

Tudom, ez a postom nem olyan lett, mint szokott lenni, de sokan nem tudják, mi van velem mostanság. Nem elég inspiráló mostanság semmi, hogy írjak... Talán, ha lenne, akit érdekel... ;)

Áve!

ZsiNor

Kedves olvasóm!

Akármilyen furcsa is, de most éppen a Dunaparton írok blogot. Feltehetnéd a kérdést, hogy miért, de elébe megyek a kérdésnek. Az oka eme csodálatos megoldásnak, hogy magyar módra a bal kéz soha nem tudja, mit csinál a jobb. Ez igaz a kormányzásunkra, igaz a befektetőkre, s igaz a tömegközlekedésre is. Igen, a lista jóval nagyobb, biztos vagyok benne, hogy nem egy ember ki tudná ezt a sort egészíteni. Ami pár perce esett meg velem konkrétan az az egyszerű tény, hogy Vác előtt lerobbant egy vonat. Az előttünk haladó, mert ugyebár mi más lehetne? Ennek folyamán laza 20 perces késéssel érkeztem meg Nagymarosra, s vágtam le egy apró kocogást a partra. Mondanom sem kell, hogy a rév már régesrég a túlparton pakolta kifele a delikvenseket, s visszaút csak bő 45 perc múlva lesz. Éljen! Egyszóval ráérek. Nyugodtan, békésen ücsörgök Nagymaroson egy itteni krimó teraszán élvezvén a csodálatos kilátást, egy üveg Eidelweiss-t és egy Royal vodkát. Tifa elkeseredett hangja, s tenni akarása, hogy valahogy mégis megoldjuk a dolgot nagyon csábító, de laptoppal a hátamon ziher hogy nem vetem magam a vízbe előadva egy olimpiai számot. Ennek van másodlagos oka is, nagy a sodrás. Nagyon köszönöm. Egyszóval a révesek nem tudták, hogy késik a vonat, s elindultak nagy bőszen. Meg tudom érteni őket valahol, de elég idegesítő, hogy ennyire nincs megoldva semmi ebben az országban.
Nem titok, hogy a tömegközlekedési cégek próbálnak összhangot találni egymás között, ez azonban nem mindig működik. Az éjszakai járatok össze vannak hangolva csatlakozás céljából, de sikerességi rátájuk hiába magas, mindig van, ki rosszul jár. C'est la vie mondják a fejesek. Iszonyatos számításokat igényel a lámpák összeigazgatása Budapesten, a tömegközlekedés összehangolása sem egy egyszerű feladat informatikai rendszerek ide vagy oda. Legkisebb közös többszörös, legnagyobb közös osztó... Huh... Mikor tanultuk ezeket? Mégis néha elég egyetlen apró homokszem a motorba, s olyan szinte omlik össze az egész, hogy csak leshetünk, mint Rozi a moziban vagy bárány az új kapura.
Visegrád. Gyönyörű. Tényleg nagyon szeretek itt lenni, de mint minden túristalátványosságnak, ennek is megvan a hátulütője. Emlékszem, mikor először jártam itt Tifánál, december volt. Számszerűleg december 5. Nem mondhatni, hogy összejöttünk, mert csak egy csodálatos délután, s estét töltöttünk együtt minden kötöttség nélkül. Szabadok voltunk mindketten, s vágytunk egy új kapcsolatra, de nem erőltettünk semmit. Meg kellett hódítanom a szívét. Ennek ez a rendje. A kilátást akkor is nagyon élveztem, s teljesen elrévedtem a távolban. Fenséges volt a hegyek látványa, még ha a magasságuk alapján talán csak a dombok közé lehet sorolni őket, akkor is. Micsoda egy nap volt, ejj! Most pedig itt ülök, a fák kizöldültek, a víz békésen mossa a partot, a sör tökéletes hőmérsékleten, s azt kell mondjam, megszoktam a látványt. Vajon szívesen élnék itt? Nem. Túl messze van mindentől, s rákényszerűlnék a kocsira. A lustaság újabb erővel csapna le rám. Inkább kihagyom... De a helyet hazavinném Monorra, persze túristák nélkül. Nagyon megnehezíti az itteni életet a jó idő beálltával érkező rengeteg léhűtő.
Mindez igaz egy kapcsolatra is? Tifával nyugodtan élünk. Egymással mégis egymás nélkül. Unalmas lenne? Lehet, hogy nem elég eseménydús, de én nem is vágyom akkora sürgés-forgásra. Köszönöm, nekem jó így. Hogy neki is? Nekem rávágná a választ, de vajon ez előkészített válasz vagy pedig valóban így gondolja? Ezt már csak ő tudhatja. Sokszor jut eszembe, talán nem is azt szeretné, amit én. Egyre többször találok erre utaló jeleket, de kész lenne lekötni magát egy férfi mellett? A válasz igen. Ezt érzem, látom rajta. Én lennék a megfelelő? Emócionális oldalam ilyenkor valahogy hallgat. Olyan buta szegény, hogy a Gizikét nem tudná megkülönböztetni a gőzekétől. Mit mond a racionális felem? Annyira rabul ejtett anno Teri néni szigorú matekja, hogy alaposan megtanultam nála egy nagyon fontos dolgot. Mindent ellenőrizz le, s kételkedj! Dönts meg minden elméletet! Vitázz, számolj, logikázz! Nem ő a hibás a személyiségem ilyen fajta torzulása végett, de tény, hogy közrejátszott.
Hova tart az életem, mit fogok kezdeni? Depis lennék? Nem hiszem! Optimistán tekintek előre! Az élettapasztalatom fiatal korom ellenére elég nagy, mégha ezzel mindenki így is érez. Sok-sok embert kenterbe vertem már, kik ezt állították magukról, de vajon ettől független nekem igazam van? Túl sokat képzelek magamról? Mégis dolgozik emóciós felem? Nem érdekel a válasz annyira, hiszen akármennyire is vagyok elégedett magammal, egy a fontos. Boldogan éljek, ne bánjak semmit! Köszönöm az embereknek, kik segítettek ilyenné fejlődni, köszönöm mindenkinek, kik kitartottak mellettem, s köszönöm azoknak is, kik elárultak, hazugok vagy csalók voltak! Akármin is mentem át - élet, halál, betegség, anyagi gondok, szívszakadás, stb - én én vagyok, s én is maradok! Hálás vagyok, s él bennem a szeretet, de bokánrúgom a bunkókat azért is! ;)

Áve!

Kedves olvasóm!

Alig néhány napja jött ki hivatalosan az EA Games egyik legsikeresebb (a női nemnél biztosan a legsikeresebb) játékának folytatása, a The Sims 3. Újra kezünkbe vehetünk egy életszimulátort, ahol az általunk irányított karakterek úgy élik életüket, ahogy mi irányítjuk. Lehet belőlünk író, politikus, militarista, de akár még orvos is. Olyan világot tárnak megint elénk, amit soha nem fogunk elérni, de mégis vágyunk rá. Csoda, hogy sikeres ez? Jómagam is kissé megszállottja voltam a korábbi részeknek, mégha összesen 50 órát is játszottam velük az évek során. Nem mondhatni, hogy túlzásba vittem, hiszen számomra nem volt igazán cél egyetlen játék befejeztével új karakterek életének elrontása. Ellentétben az építkezés, berendezés! Új padló vásárlása? Semmi gond! Nem a karakterek teszik le, s a napi keresetük elhanyagolható töredékéből megvan ez. A legjobb kaják a minimálbér 10%-át teszik ki, míg a rezsi sem visz el 40%-nál többet (feltéve ha CSAK 2 szobás a házunk). Simán meg lehet ott élni. Bulikat lehet rendezni, s mindig van lehetőségünk előrelépni. Ki ne álmodna egy ilyen világról? Felosztjuk magunkközött az életcélokat, kezünkbe vesszük sorsunkat, s úgy irányítjuk a körülöttünk működő egészt, ahogy csak mi akarjuk! A többi karakternek is van személyisége? Hát legyen! Viccesebb csak, de a gazdaság mégis dübörög, pedig minimális az ár mindenhol. Infláció nincs, érvényesülés viszont van.

Nem vagyok ott teljesen a politikában, de a legtöbb összefüggést megértem. Az infláció szükséges rossz. Ezzel tisztában kéne lennünk, de tehetünk az ügy érdekében. A forint nevetséges értékével már úgysem tudunk mit kezdeni. Egyszerűen megbízhatatlan. Ezzel külföldön is tisztában vannak, s nem is kell messzire mennünk, elég a németekhez, akiknél a bankban a váltóknak halvány lila dunsztjuk nincs arról, mi az a HUF. Eléraksz egy 20.000 forintos bankjegyet, s megkér, h otthon Monopolyzz inkább. Igaza is van. Köszi a Gratis parkolót, én vagyok a cipővel! Atya gatya. Milyen idili is ez a Sims 3. Naná, hogy hülyének vagyok nézve, de nekem minden álmom egy biztos, nyugodt élet. Prae szerint örüljek, hogy van munkahelyem, de ha nagyon akarna, ő is dolgozhatna már végre, csak húzza a száját és válogat. Sajna ez pont nem így megy manapság. Én is ezért vagyok még a helyemen, pedig szeretnék felmondani! Na de sebaj! A PSZÁF május utolsó napjával elvileg felmondja a szerződést, s akkor júniban jön a lapát! Kíváncsi vagyok, nekem is olyan nehéz lesz e újra elhelyezkednem, mint mondják.

Emlékszem, régen amikor egy játék jelszót kért, mindenki ki volt akadva. A Prince of Persia eredeti első részében az első pálya végén jó gombot kellett lenyomni, ha nem tudtad kinézni a "kézikönyvből", akkor bukó. Lehetett próbálkozni, összesen 3x. 3:50 erre mennyit fizetnének a bukik? Pfff... A crackerek akkor bevetették magukat, visszaforgatták a programkódot, s kerestek egy adatbekérő sort, majd az utána következő "jnz 0" utasítást simán lecserélték "jmp 0"-ra, s presztóóó... Meg volt törve az egész. Ma minden játékcég szórakozik a védelemmel, s iszonyatos pénzeket fizetnek ki értük, amikből egy magamfajta is lazán leélne 3-5 évet szórva a dellát. Mégis mi van? Sims 3 debütált a múlt héten, s vasárnap már a gépemen is crackelve volt, hogy csodájára járhassan az új világnak, amit magunk elé festünk. Jó, várjuk szeretettel a kiegészítő lemezeket, mert ugye abban van az igazi pénzd, de addig is... A sok-sok fan már gyártja a kis házi trükköket hozzá!

Nem baj! Gyorsan fejlődnek a designerek. Újra berendezhetek egy házat, amilyet én szeretnék! Sosem lesz, de jó beleálmodnunk magunkat a saját idili környezetünkbe!

Áve!

Kedves olvasóm!

Ha nem bírod a vulgáris szavakat, szerintem most lapozd át ezt a postot, mert ömlesztve küldök el melegebb éghajlatra kismillió embert!

Eme postom kicsit el fog térni a tőlem megszokottoktól, nem csak a vulgáris szavak miatt, hanem mert messze nem egy téma lesz itt beömlesztve.

Kezdhetném az emberi viselkedéssel, illetve nézeteimmel, miért is rémes hely, amit teremtett az emberiség magának - nem véletlen nem írtam, hogy teremtettük, mert igenis vannak emberek, akiknek ehhez semmi köze nincs... még. Reggel amikor menetrendet néztem magamnak, hogy be tudjak érni dolgozni, azon kaptam magam, hogy egy furcsa kis téglalap heccel a szegedi gyors mellett. Vonatinfo. Megörültem, hiszen ezt már régóta vártam, mióta beharangozták, hogy lesz. Nem más, mint a vonat aktuális pozícióját jelző oldal. Kiírja, mennyit késik a vonat, éppen mi a státusza, stb. Egyszerű és ronda oldal (amilyet én szoktam csinálni) viszont nem kicsit hatásos. Számolhat vele az ember, hogy eléri még vagy sem. Ez az olyan lustáknak, mint én teljesen jó dolog... Igenám, de a vonat abszolút zsúfolásig tele. Mire beértem ma reggel dolgozni, jobban folyt rólam a tömegközlekedés okából a víz, mint tekeréstől. Csapzottan, ázottan értem be még időben. Mindenhol fülledt a levegő, s egymásra oda nem figyelve tapossák a népek mindenki sarkát. A vonaton kintrekedtem a peronon, ahol rajtam kívűl még két másik pasi is erőlködve próbált talpon maradni, de benézve a kocsi "termébe" a látvány kiakasztó volt. Az összes ablak zárva. Milyen lehetett odabent a klíma? Belegondolni is rossz. A metró dettó ugyanez, míg a 103-as buszon ugyan az ablak nyitása már lehetséges volt, s így máris élvezhetőbb volt az utazás - leszámítva a budapesti szmog okozta fulladásos kellemetlenséget. Ha ez még nem volt elég, egy 40 év körüli nanyóca folyamatosan próbált rám felkenődni, mint társadalmunk oszlopos tagjára, hogy megkapaszkodjon a fiatalság erejében. Kösz bazdmeg! Amikor már 2 tucatjára csapódott a táskája a vádlimhoz, kibukott belőlem a neméppenjókedvesember. Megrökönyödve figyelte, ahogy 120 kiló vaskosság fordul felé, s gyengéden közli, hogy ha nem tér észhez, először a csomagját baszom ki a nyitott ablakon. Észhez tért, egyből más helyet keresett a buszon. Hála Istennek.

Beérek dolgozni, s az ablakom előtt felhúzott álványon a munkások már javában húzzák az igát. Elkészülni kb 2 és fél év múlva fognak (ez komoly), de a szakmunkások anyázása felülmúlhatatlan élmény kora reggel, mikor az ember próbálja összeszedni a gondolatait. Ez megy immáron kb egy éve. Finoman szólva is a fasz kivan vele. Tegnap hazaértem este háromnegyed hétre, s letettem seggem a gépem elé, mondván, kicsit kipihenem magam, mivel tegnap volt mit csinálni. Erre mi történik? A szomszéd az ablakom alatt túráztatja a motorját, majd elkezdi babrálni a benzines fűnyíróját (amivel a fele annyi kertjét 2x annyi idő alatt csapja le, mint mi a villanymotorossal), ha ennyi nem lenne elég, utána még a kocsit tisztítja kézi porszívóval, miközben az egyik kislánya a dudát nyomja izomból. Az ajtóm kinyílt, úgy basztam be az ablakot.

Hogy stresszes vagyok? Nem csoda. Minek köszönhetem? A kilátástalan munkahelyemnek, ahol a fizetésem nem hogy nem tartja értékét, de folyamatosan csökken? Ettől a hónaptól is bukok havi 5-6 ezret. Nem sok? Nem a ferde faszt nem. Amikor alig élsz meg abból, amit keresel, ez nem sok? A kurva anyját az államnak. Igen, neki, mert nem csak a munkavállalók, de a munkáltatók életét is sanyargatja. Mi a kurva Isten lova faszáért kell nekünk az állam miatt szopnunk? Most én vagyok a hibás, mert ide születtem? Én vagyok az államért vagy az van értünk? Mi tartsuk el azt, ami elvileg azért van, hogy mi legyünk? Milyen jogon szabnak ki ránk további adókat? Aki megdolgozott a házáért, s végre magáénak tudhatja, annak most továbbra is fizetnie kell "bérleti díjjat"?

És igen, betelt a pohár a párommal is. Amikor összejöttünk, tudtam, hogy egocentrikus. Ez nem volt előttem titok, tisztában voltam vele, de azt hittem, egy kapcsolat arról szól, hogy odafigyelünk egymásra, még akkor is, ha az egonk messze túlszárnyalja a másikét. Szeretek foglalkozni a párommal, ez nem csak ebben a kapcsolatban van így, de igenis elvárom a másiktól, ha gondom van, észrevegye - hisz nem leplezem ezt sem, mint semmi mást sem. Nem, nem számít, hogy 2 hónapja csak egy megveszekedett kisegérrel vagyok, aki annyira el van foglalva a saját dolgaival, hogy észre sem veszi, mit tesz meg a másik érte. Úgy néz ki, túlságosan elkényeztettem. Hisztis vagyok vagy csak racionálisan dühös? Ez a stressz, mikor az ember indulatai jobban felhergelik a negatív gondolatokat, s hagyják, hadd csapódjanak ki. Teljesen megértem Nimlottot, mikor kiakadt Enjire, az mennyire le se tojta a fejét. Én is így jártam, ez van. A különbség az, hogy én nem hagyom ennyiben. Igenis kiállok magamért, s tenni fogok érte, hogy a másik kurva gyorsan térjen észhez. Először van, hogy Tifára igenis mérges vagyok, de nem a mániái miatt, hanem mert elhanyagolta a kapcsolatunkat, elhanyagolt engem. Lehet szakítani, persze, ez benne van. Akkor tegye meg, de ez nem állapot, s igenis ideje szembesíteni a másikat ezzel.

Senkinek nincs jó kedve ebben az országban. Az anyagi helyzetünk romlik, s azt kell mondjam, az alapvető dolgokra egyre kevesebb pénz van. Kifulladtunk, elfáradtunk, elveszett belőlünk az irány előre. Stagnálunk jobbhíjján egy helyben, mások lecsúsznak. Sajnos meg tudom érteni őket. Sehova nem vezet az irányunk. Elég volt. Olyan szinten besokaltam a világtól most, csalódunk az emberekben, nem várhatunk el egy kurva "bocs"-ot senkitől, s taposunk egymáson. Rühellek tömegben lenni, mert annyira hiányzik az emberekből a másikra való odafigyelés, hogy csak na! Milyen jogon taposunk egymáson, basszátok meg?

Áve!

Kedves olvasóm!

Mindannyian hallottunk már híreket, esetleg vettünk is részt fanatikusok bálján, hol maskarákba öltözött fiatalok és idősebbek szórakoztattak minket. Ha máshogy nem, legalább bohóccal már mindenki találkozott. Nos, a SakuraCon sem különbözik ettől. A japán kultúrát hivatott népszerűsíteni találkozón bizony az animék és mangák állnak a középpontban. A japán rajzok, animációk lavinaként omlanak a nézők nyakába. Írtózatos mennyiséggel tölthető mindkettő az internet nem is oly elhatárolt tájairól. Sok ma már szinkronizált, s nem csak az elfuserált cuccokat dobják ki, hanem igazi gyöngyszemek is vannak. Azt kell mondjam, a divat természetesen nem az értelem felé orientálódik, s még messze el is kerüli a szép meséket illetve a romantikát. Ma már mindenki szeret vértől tocsogó romantizált humor előtt tespedni.

Eljött a SakuraCon tavaszi hétvégéje. Múlt héten volt a Pecsában, ahol azt kell mondjam, legalább 3x annyi ember volt, mint amennyire ezt a helyet tervezték. Vitathatatlan sikere volt a bulinak, de egy óriási gond fel is lépett. Ez már rég kinőtte magát. A furcsa az utcákon a beöltözött egyének sokasága volt, viszont odabent a fordítottja állt fent. Az volt fura, ha valaki nem volt valamilyen szinten elhivatott kedvenc karaktere irányába. Bőrszerkós és szaténba csomagolt lányok, feketére festett hajú fehér pulcsis srácok és persze a valóban kifinomult cuccokkal felszerelt őrültek. Volt minden, ami szemnek-szájnak ingere. Személy szerint egyre több sushit fogyasztok főleg a jótékony hatása és a fogyasztóhatása miatt, de valahogy ott nem tudott volna megfogni. Iszonyat mennyiségben tálalták fel a szögletes (!!!!!) makikat apró hűtőtáskából előráncigálva az alapanyagokat. Utóbbit 2x meg kellett néznünk, hogy egyszer meglássuk. Kíváncsi vagyok, a hasmenés hány egyednél lépett fel. Tuti sorban ültek az L-ek a budin (favorit Death Note-os kosztűm).

Persze ez most divat, de mint minden divatnak, ennek is megvan a maga szép alapja, ami vonzó a tömeg számára. Be kell valljam, Tifáék úgy meglódultak, mintha függne ettől az életük. Alaposan bevetették magukat a sűrűjébe. Nem bánom, tegyék. Azonban igenis annyira vakon követték ezt, hogy egyiküket sem érdekelte, kit- és mit taposnak el ezzel. Ezalól Tifa és Enji sem voltak kivételek. Tifa most először talán kihúzta nálam a gyufát, Enji meg Nimlotnál. Kíváncsi vagyok, hogy oldják meg. Már ha valamelyikük veszik igazán a bátorságot, hogy végre belevesse magát ebbe a beszélgetésbe. Meglátjuk.

Személyes véleményem, hogy nagyon kevés volt a valódi program, s ez inkább lett találkozó, mintsem egy buli. Magyar geekek egyesüljetek! Bűütetésből szerintem Tifát és Enjit egyszer elrángatom egy WoW-os találkozóra, amiről annyit elég tudni, hogy az utolsó accomat ma adtam el, amire úgy lecsapott egy ismerősöm, hogy csak na! Persze, ha korábban adtam volna el, többet ért volna, de megvolt a magam öröme vele, s megtarthattam a lemezeket, mindent... ;)

SakuraCon... Tifáék mennek, de én inkább átalszom a következőt. Sebaj, ez már nem az én világom.

Áve!

Kedves olvasóm!

Ismerősem mind tisztában vannak párkapcsolatommal, s míg legtöbben boldogan tekintenek ránk, vannak kételkedőek is. Ennek ez a rendje, ez az útja. Nem bánom, talán ők azok, akik a földön tartanak, s nem hagyják, hogy a rózsaszín felhők teljesen ellepjék látóteremet, s ezáltal a csőlátásnak nevezett csúf inkvizíció mélyen belefurja elmémbe határtalan hatalmát.

Az az igazság, hogy tapasztalatot az utóbbi 'majd 17 évben eleget gyűjtöttem párkapcsolat terén, de a tény tény marad. Ha a szív megdobban, az észnek helye nincs, s igen, a szív pedig megdobban. Vita helye nincs. Kinek milyen az ízlése, mit vár el az emberektől őfele nézve. Emóció vs ráció. Örök kérdés, örök dillema. Egyik felé sem jó elhatárolódni, mert csúfos véget fog vetni. Nem jó csak a szívünkre hallgatni, ahogy eszünkre sem. Mi az arany középút? Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Mindannyian egy-egy individiulumok vagyunk. Tartsuk ezt észben. Inverz módra akár vehetjük az alábbi mondást is: "A többieket öljétek, belőlem csak egy van, belőlük viszont jó sok".

Szóval párkapcsolat. Az állatoknál valahogy könnyebb ez a helyzet. A nőstény választ, miután a hím kidomborította magát neki. Nálunk kicsit más a helyzet. Csodálkozom egy-két közeli ismerősön, miért vannak egyedűl? Saca, Kata, Nimlot, Dorten, Prae, s még sorolhatnám. Mind-mind a maguk útját járja, s próbál rátalálni a szerelemre. Mondhatnám, hogy koruk miatt a szexualitás ami igazán elveszi az eszüket, de ez egyikre sem érvényes. Nyíltságomnak, s beszédkészségemnek köszönhetően a legtöbb ismerősöm piszkos gondolatait is ismerem, s bármily nevetséges is, apellálhatok is rájuk szórakoztatva őket, s magamat is. Oh, semmi félreértés, nem kezdek én ki senkivel, elég nekem a párom. Itt csak szavakkal, fél tettekkel való játszadozásról van szó. Se csók se semmi erotika. Semmi szex, csak dugunk. Kész, passz. Kérem a következőt! Áh, Tifát nem csalnám. Minek? Boldog vagyok vele, azt kapom, amire vágyom, s remélem, ő is így van vele. Azt kapja, amire vágyom. ;)

Eltérek az eredeti gondolatmenettől. A párkapcsolatok a kompromisszumokról szólnak. Szerelemről? Persze. Az az alap, de most ne erre térjünk ki. Kompromisszumokat kötünk. Magunkkal, a párunkkal, s még a barátainkkal is. Ma ketten említették meg, hogy játszhatnánk már valamit, mert jó lenne. Ejj, tudom, hogy vannak perverzek az olvasóim között, de most hagyd ezt a témát. Kerekedj felül! Kérésre erről is írhatok postot, de most más a tészta, amiről rizsázok.

Ki feladja az ismerkedés, ki a baráti állományt ritkítja meg jócskán, s vannak, kik örlődnek a semmi tengerén, s várják a nagy fehér bálnát. Ha egyet megtanultam az évek során, az az, hogy ne adjuk fel vágyainkat, akaratunkat. Tifám, tudom, milyen vagy. Tudom, hogy hű leszel hozzám, de azt is tudom, hogy annyira beleásod magad a kapcsolatunkba, hogy tekinteted leszűkül. Ezt megbeszéltük az este. Imádlak, s te is tudom, hogy szeretsz. Ezzel semmi gond nincs. Mondtam, ismerkedj, játsz, haverkodj! Fiatal vagy, ez hozzá tartozik az élethez. Megbízol bennem, s tudod, hogy én sem lépek túl egy határt. Ezt rólad is tudom. Akkor miért fogod vissza annyira magad? Később csak bánnád, hogy egy ilyen hülye mellett pocsékoltad el az életed.

Más. Kapcsolatokban vannak szintek. Hol határolhatnánk el őket? Az első csók? Az első szexuális élmény? Az összeköltözés? A házasság? A családalapítás? Ma már felgyorsultak a dolgok. Az első csókot általában már az első szerelmes éjszaka hamar követi. Vajon mi a megfelelő sebesség? Pár nap, s újabb hónap lesz a hátunk mögött Tifával. Helyesen gondolkodunk, mikor úgy vagyunk vele, összeköltözünk? Szerintem ennyi idő után már reális. Ismerd meg a párod, s annál jobb megoldás nincs, mint az együttélés. Lakva ismerjük meg a másikat módozat. Furcsa, hogy ezellen senki nem protestál. Hihi. Kössz srácok!

Egyszóval a kapcsolat nem a totális feláldozásról szól, a teljes elhivatottságról. Itt a párom, büszkén vállalom. Tudom, hogy nem a világ legtökéletesebb teremtése, de én így szeretem, ahogy van. Tisztelem kedvesem, s amit elvárok tőle, azt magam is megadom. Korábban írtam az őszinteségről, azért nem ecsetelem itt a mindenségig.

Áve!

Kedves olvasóm!

Tudom, rég nem írtam, de mostanság valahogy mindenki tűkön űlt. Rettegnek a 12-es diákok, apróra húzzák össze magukat, hogy ne nagyon legyenek feltűnőek, pedig itt az alkalom, hogy megmutassák magukat. Megváltozott a pontrendszer, teljesen mások a felvételi körülmények, más lett az érettségi rendszer, mint anno pár éve. Én már sehogy nem tudom követni, hogy is megy ez most. A felvételi pontok a vizsgák eredményeitől számítanak százalékban, ami így talán még átláthatatlanabbá avanzsálja az egészet, hiszen 2 szintes maga az érettségi is. Jó, hogy itt nem vezették még be a főiskolai informatikai rendszert is, hogy úgy vedd fel vizsgáidat. Fognak még azzal is sz*pni az ifjú titánok nyáron, mikor nem fogadják meg a tanácsokat, hogy mindent minnél előbb vegyenek fel, mert elhappolják a tapasztaltabbak az érdekesebb órákat, illetve a jobb időpontokat.

Magyar, matematika, történelem, nyelv. Szép lista egy hétre. 4 nap, 4 nap öröm. És a jövő héten a választott tantárgy. Nem tudom, ki hogy van vele, én kíváncsi vagyok milyen feladatokat kapnak a nebulók eme jeles napon.

Az éjszaka azon gondolkodtam, milyen félember is vagyok én magam, hisz a logikai készségemen felűl vajmi kevés tantárgyban vagyok otthonos. Esz jószerint a magam edukáltság ellenes gondolkodásomnak köszönhető. Valahogy nem lelkesedem a lexikális oktatási irányok iránt. Végigkövettem Dorten tanulmányait, s anno az exemét is. Mi mindent tanultak, s mely keveset tudnak majd az életben ebből hasznosítani! 16 év tanulmány mögöttük, s ebből mily keveset alkalmaznak majd! Pedig egyikük iskolája sem éppen az utolsó! Bevallom, Tifa iskolája is tetszett nekem, de én biztos nem bírtam volna jól. Enjivel pont erről beszélgettünk... Vagy az más Saca volt? Szombat reggel elég lassan fogott az agyam, mert mindenem volt, csak dolgom nem. Tifa elballagott, s vele együtt az egész évfolyama. Sok fellelkesült, boldog arc, hogy ezt is túlélték, de mindenki tekintetében látszott a mostani héttől való rettegés. Mintha maguk dugnák kobakjukat a guillotine pengéje alá. Mi máshogy élnénk ezt meg? Nem félnénk a vizsgafeladatoktól? Vigyorogva mennénk be, s vajon ugyanaz a kaján mosoly lenne arcunkon kifele menet?

Elképeszt, milyen stresszt tud az ilyesmi alkotni! Rég nem volt már ilyenben részem. Talán túl magabiztos vagyok az életemben, hisz kevés olyan helyzetet tudok felsorolni, mikor ne találnám már fel magam valamilyen módon.

Minden esetre nagyon sok sikert kívánok a ma érettségiző társaságnak!

Az erő és az ész legyen veletek!

Áve!

Sétálsz hazafelé a sötét utcákon. Álmosan, fáradtan lépdelsz a macskaköveken, amiket évszázadokkal azelőtt tett le valemelyik hóbortos útépítő, hogy megviccelje a lovaskocsikon utazókat. Lépteid visszhangot vernek az üres utcában, amely sokáig pattog a csupasz téglafalak között, aztán elhalóan a csillagos ég felé kúszik.Tarkódra teszed a kezed, és felnézel a csillagokra. Ráérsz, mert már lekésted az utolsó buszt. A hosszúnak ígérkező séta gondolatától mérges leszel, de aztán belerúgsz egy kavicsba, és csak sétálsz tovább. Aztán egy hatalmas árnyék eltakarja a hold fényes korongját előled, sötétségbe borítva az utcákat körülötted. Az egyik utcai lámpa fénye haloványan pislákolni kezd, és hirtelen kialszik. Őseidtől örökölt ösztönnel elkerülöd azt a helyet, és sietősen kezded szedni a lábaidat. Kicsit a szíved is hevesebben ver, hogy az adrenalin szétáradhasson a testedben a meneküléshez. De a nagy felleg elkúszik a fejed felül, és továbbengedi a hold fényét, selymes ezüstfüggönyt terítve a tájra. Lassan, mostmár megnyugodva sétálsz tovább az utcán. Majd valaki megragadja a vállaidat, megszorítja azokat, de mielőtt bármit is tehetnél, éles fogak szúródnak nyakad érzékeny bőrébe, felsértve az ütőeret, és te abban a pillanatban szédülni kezdesz. Pár pillanaton belül pedig már vége is az egésznek. Az idegen elenged, rád sötétség borul, és már azt sem érzed, ahogy a hideg köveken landolsz...

Kedves olvasóm!

Megesett már veled, hogy olyan dologról álmodtál, ami előtt értetlenül álltál, mert semmihez nem köthető? Pedig azt mondják, hogy az álmok a tudatalattiból jövő emlékek plusz fantáziaképek összefonódva. Furcsa ez számomra, mert nagyon régóta nem foglalkoztam mélyebbrehatóan az okkultizmus azon ágával, amiről álmodtam. Ugyanis voltam olyan elvetemült, és vámpírokról álmodtam. És bármilyen hirtelen is ébredtem fel, rengeteg mindenre emlékszem belőle. Elmeséljem? Kíváncsi vagy rá? Álmomban sok törvényt lefektettek a vámpírvilág bonyolult, szövevényes kapcsolatrendszerére. Volt a királynő, aki mindenki felett áll (ez a momentum ismerős lehet néhány embernek a Kárhozottak Királynője című filmből Akasha személyében). Ám nálunk, ha valaki meglátja a királynőt, lettlégyen halandó, félvér, nemes vámpír, vagy bármely más szörnyfaj képviselője, alázatosan meghajol, és még csak a szemébe sem mer nézni (nemhogy megölni - ismét Kárhozottak királynője). Ha a királynő nem akarta, hogy felismerjék, akkor mintha álmot bocsátana mindenkire, senki sem fedezi fel benne az éjszaka teremtményeink ősanyját, csupán egy nemes hölgynek nézik.

A királynő után jönnek a nemesek. Nekik évezredekre visszamenőleg megvan a családfájuk, és nincs családjukban folt (halandó vér). Belőlük manapság eléggé kevés van. Akikből több van, azok a félvérek. Mert, ha egy nemes vámpír megharap egy halandót, de nem issza meg annak utolsó előtti csepp vérét (az utolsó már méreg), akkor nem hal meg, hanem átváltozik ő is vámpírrá. Ők a félvérek, a vámpír társadalom legalja. Bármilyen hihetetlen, egy félvér is félvérré teheti bármely halandót. És itt jelenik meg álmomban az a vámpírréteg, amiről még soha a büdös életben nem hallottam, nem olvastam. Azok a félvérek, akik megölik azt, ki félvérré tette őket, teljes értékű vámpírok lesznek, bár nem nemesek, de magasabb rangúak, mint a félvérek. Sajnos addig nem tartózkodtam álombeli városkámban, hogy megtudjam, mi a különbség egy ilyen teljes vámpír és egy félvér között. De tény, hogy jómagam is félvér voltam. És nem volt kellemes érzés. Egy régi stílusú házba voltam bezárva többed magammal együtt. Ám eleinte volt közöttünk halandó, azok is félvérek lettek. De ki, honnan tudná, ki változtatta azzá. Sokan tudták, hogy nem jó dolog félvérnek lenni, így elkezdték megölni egymást, hogy ne a lehető legalacsonyabb pozícióban legyenek ebben a meglehetősen furcsa társadalomban.

Hogy mi lett a vége? Ketten maradtunk életben a kastélyban: egy teljes értékű vámpír, és én... A másik egyén folytonos terror alatt tartott, így nagyon nem mertem semmit csinálni. Utasítására felszálltunk egy vonatra, ahol egy pillanatra láttam a királynőt, aztán felébredtem.

Nem is tudom. Talán az Azonosság című filmhez tudnám kicsit hasonlítani. 10 ember, és valaki egyesével megöli őket. Itt mondjuk 2 ember élte túl, nem 1... Na de mindegy is.

Mindenkinek kívánok vámpíroktól mentes napot! És ha addig nem találkoznánk: Jó reggel, jó napot, és jó estét! :D

Sziasztok!

Kedves olvasóm!

Közeledik az érettségi, a nyáriszünet, és a körömrágás, hogy vajon kit hova vesznek fel egyetemre. Mai biciklizésem alkalmával, mikor éppen nem egy kátyút kerültem ki, vagy nem épp azon törtem a fejem, hogy meg kéne állni levegőért, azon töprengtem el, miért fúj folyton szembe a szél. Nem logikus az, hogy ha egyszer szembe fúj, akkor az úton visszafelé hátulról fog? De! Ez lenne a logikus! Ám a fizika összes törvényét megcáfolva drága jó Morphi barátunknak engedelmeskedve a szél folyton az ember arcába fúj megakadályozva ezzel a könnyű haladást.

Hogy honnan jött ez az iskolához? Mindjárt meglátod a párhuzamot! Hiszen az ember 12 évig köteles a padban rohadni, miközben a tanárok kényük-kedvükre szadizhatják, hiszen tanulni kell! Nagy nehezen elbukdácsolunk a 8. osztályig (ha az ember arra adja a fejét, hogy 4 osztályos gimiben folytatja szenvedését, ha már korábban felsőbb oktatásba megy, hát magára vessen), nagy nehezen bejutunk (vagy nem nehezen) egy gimibe vagy szakközépbe, kit hova húz a szíve, és újra kezdődik a kínzás. A nehéz középiskolai évek alatt az ember megtanulja, hogy van, amire érdemes magasról tenni, de van, amire ha teszel is muszáj megtanulnod, mert különben nem engednek ki ebből az intézményből soha a büdös életben. És mikor eljön az utolsó év, nem hisszük el, hogy komolyan kiszabadulunk innen. Igazából csak most, az utolsó két hétben érzem csak igazán az érettségi szorongatását, és még álmomban is pontszámokat számítgatok (legalábbis osztálytársaim közül sokan :D).

Hogy mégis hogy függ össze a tanulás és a biciklizés? Igen egyszerű, kérlek szépen! Hiszen sokszor úgy tűnik, hogy a tanárok a sok egyes kiosztással megnehezítik az előrejutásunkat az életben. Aztán magunkba verjük, hogy csak értünk teszik. De mikor még az utolsó évben is, a célegyenesben is minket rugdalnak, és kínoznak, hát az pontosan ugyanaz, mint az a szél, ami folyton az arcodba fújja a lehullott leveleket, és a bogarakat biciklizés közben. Igencsak bosszantó egy dolog.

De végre nemsokára vége, és itt az egyetem! Nagyon remélem, hogy tényleg úgy van, ahogy mondják, és az egyetem csupa móka és kacagás a ZH-k ellenére is.

Mindenkinek kívánom a mai napon, hogy küzdjön a maga szele ellen, és legyen ereje kitartani. A szél sem fúj örökké ;)

További szép napot! Bye-bye ^^

Kedves olvasóm!

A mai sziporkázóan verőfényes napon egész gyorsan elment az iskola a fejem fölül. Jókat nevettünk az órákon, tekintve hogy közeleg a tanév vége, legalábbis a végzősök számára. A magyar óra csupa móka és kacagás volt. Hol azon nevettünk, hogy egyik fiú nagyobb hülyeséget mondott, mint a másik, hol azon, hogy szegény osztálytársam, Mesi fogta a fejét a hülyeségek hallatán, és vágott olyan aroct, mintha citromot enne, vagy azon, amit a tanárnő olvasott. Ugyanis okításként behozott nekünk régebbi érettségi megoldást. Szerfelett értelmes gyermekek szerfelett vicces műveit, amik az irodalom érettségi heves izgalmában keletkeztek. Mit ne mondjak, ha a mi írásainkon is így fog nevetni az utókor, akkor már megéri leérettségizni :D Ama nevezett írnok, kinek tollából a ma meghallgatott íromány született, nagyon izgulhatott ezen a hírhedt napon. Ugyanis csak az utolsó 2 oldalban (az összesen 3 oldalnyi szövegből) nagyjából 20-szor írta le az "ambivalens" szót. Ez egy ideig furcsa, majd nagyon-nagyon vicces lett. Ám mégis az volt a legviccesebb, amikor a felolvasás végeztével valaki megkérdezte, hogy mégis mi a jó búbánatot jelent ez a cirkalmas szó. A mi jólnevelt tanárnőnk felelt is erre a kérdésre, mire mellettem Mesi halkan hozzátette: szóval, ha az ő dolgozata ezzel a szóval teletűzdelve ilyen jó lett (pontozásügyileg értve), akkor megjegyzem. Ezen jót vidultunk a leghátsó padban.

Emellett nagy kő esik végre le a szívemről, ha befejezhetem ma végre a tabló hímzését. Hiszen drága jó osztályom valami egyénit akart alkotni még így az utolsó 1 hónapban a Ferences Gimnázium színpadán. Ezalatt értem azt, hogy drága jó lánykáknak az az ötletük támadt, hogy mi lenne, ha nem kép lenne a tabló hófehéren maradó részén, hanem valami hímzés. Csodás ötlet! Mesés! De ki hímezze meg? Nagylelkűen felajándlottam, hogy nagymamámmal segítünk ebben. És először tényleg jó ötletnek is tűnt. De mostmár cseppet sem tartom olyan jónak. Egyedül hót ziher, hogy nem tudtam volna megcsinálni. Lassan Visegrád összes hímezni tudó emberének munkája benne lesz ebben az egy munkában. A keretet egy nagyon ügyes, és gyors kezű ismerős hímezte, a betűket pedig édesanyám, nagymamám és jómagam. Hát mit ne mondjak... Ennyi közösségi munka bőven elég is nekem erre a 4 évre.

Iskola? Történelem? Á! Eszembe jutott mit akartam írni! Múltkor valaki megjegyezte nekem, hogy azalatt a 4 alatt, míg végigbaktattam az iskolán, már a 3. miniszterünk van. Ebből elég nagy vita támadt, aminek folyamán valaki hirtelen elborzadva felkiáltott: Jézusom! Mi lesz, ha történelem órákon majd a Gyurcsány-csomagot fogják tanítani? Hát igen. Az egy igen érdekes dolog lesz, mikor a forrásközpontú könyvekbe belevésik drága exminiszterelnökünk öszödi beszédét, mint forrást.

Na de szót se többet erről. Jön az érettségi! Megyek, és tanulok még egy keveset.

Sayonara!

Kedves olvasók, és kedves kommentelők!

Kellemes meglepetést szerzett, hogy ketten is írtátok, tetszett az első írásom, és hogy írhatnék én is ide többet. Ezesetben megpróbálom majd kibővíteni eme oldal tartalmát. Remélem, hogy eközben nekem is fejlődik a szókincsem, valamint a kifejezésmódom (mert bizony megkaptam, hogy ez nem megy tökéletesen). Viszont érettségi előtt jól fog jönni egy kis fogalmazás gyakorlás :D

Szóval majd délután megpróbálkozok egy post összedobásával. Most viszont rohanok az iskolába, nehogy megint lekéssem a buszt!

       Üdv mindenkinek ^^

Kedves olvasóm!

Ma Dorten barátom rávett, hogy lessünk ki az autókiállításra a BNV-re. Kicsit viszolyogtam az ötlettől, mert meleg is van általában ott illetve iszonyat nagy a tömeg. Mindkettőben kellemesen csalódtam. A verdák lehengerlőek voltak. Gyönyörű Fordok, Nissanok, Mitsubishik, egyebek. Masszív Mustang GT-k, 2 chippelt Skyline, 2 Evo... Miért pont a kedvenceimből volt kevés? A Mustangok akadtak ugyan, de mégsem ezekre voltam kíváncsi. Egy jól moddolt Lancer vagy Impenza - az utóbbiból egyet sem láttam ma - csodálatos tud lenni. Szegény Dortennek szerintem gőzölgött már a feje a sok adatról, amiket előadtam. R32, AE86 (ősöreg, tudom, de isteni drifter ^^"), annyi minden volt, fel sem tudom sorolni. Mégis, a lista elég hiányos volt. Olyan alapvető járművek hiányoztak, a listából, mint az RX-7 vagy RX-8, Supra, X3000, Focus. Tömegben voltak Calibrák, Golfok (olcsón, egyszerűen moddolható kocsik), de a hangulat mégis fergeteges volt.

Azt kell mondjam, még mindig a festések és a felnik a legkeresetebbek. Matt, iridescent, metál fényekben úsztak a különböző modellek, változatosan 15-20 collos felnik villogtak mindenhol fényesre fényezve. Enkei, BBS, stb stb... Végtelen lista minden márkában, méretben.

A drift bemutató nagyon kellemes meglepetés volt. Tényleg kitettek magukért az angol srácok, lányok. Csúsztak, gyorsultak, ahogy illik. Füstöltek- sivítottak a gumik, mindenhol égett szag terjengett. Erős volt. Nem is kicsit. Sajna a drift taxit úgy éreztük, kicsit túl drága, marad a félprofi driftelés az életünkben. A profik meg ügyeskedjenek tovább. Talán egyszer lesz 3 körre (1 perc kb) 7000 forintunk feleslegbe.

Röviden a kiállítók nagyon jók voltak, a hostess lányok nagyon szépek. Megérte a 2500 forintos belépőt az egész. Jövőre is megyünk, van egy olyan sanda gyanúm. :D Hihi.

Áve!

U.I.: Kinek tűnt fel, hogy tegnap nem írtam blogot? :D

Kedves olvasóm!

A szentimentalizmus egy olyan érzés, amikor nem akarunk valamit elengedni, mert kötődünk hozzá. Megannyi felesleges cuccot tart meg mindenki, hol ezzel emlékeztetve magát a kiskorára, hol pedig egy volt kapcsolatára, elvesztett családtagjára, barátaira. Nekem egy kitöltött naptár kéne. Tegnapelőtt volt Prae utoljára előző évében, tegnap dinggelt. Vén lókötő már ő is. Gratta neki, füle érjen bokáig, hadd röhögjünk rajta, így hogy növeszt pajeszt!

Szóval megtartunk pár dolgot, aztán még párat, s már annyi kacat vesz minket körbe, hogy nincs más megoldásunk, mint kidobálni az értelmetlen dolgokat vagy éppen eladni azokat egy kerti vásár alkalmával. Gyüjtögető szenvedélyünk emberként elég magas. Van, aki trófeákat gyűjt, mások béllyeget, én számomra emlékezetes filmeket. Úgy tele van a 750 gigányi területem minden ostobasággal, hogy szerintem fel kéne vennem valakit, rendszeresítsen nálam. Tifa kicsit normálisabban csinálja. Ami tetszik neki, kiírja DVD-re. Pár százat már kikarcolt. Vajon ezekből mennyit fog valaha újranézni? A kutyám a nyálát gyújti. Ostoba eb.

Szívem itt mellettem éppen a Silent Hill 3-at nyüstöli. Valahogy blogírás közben le akarja foglalni magát. Te megtartanál egy rádiót, amin csak a recsegést lehet befogni? Sokol Rádió Budapest! Oh yeah. Lehet rajta hallgatni a hangyák háborúját képformátum nélkül. Minek tartottam meg egy 10 éves hangkártyát? A büdös életben nem használom többé.

Egyébként ma itt járt nálunk Roszner. Üdvözletét küldi Dortennek. Április 25-ig marad Magyarországon, de szerintem nem találkozom már vele. Jóbarátok voltunk régen, de valahogy nem hiányzik mostanság. Node tény, hogy ma egész nap álmos voltam, mintha nem aludtam volna ki magam, pedig a tény az, hogy túl is aludtam magam. Legalább a Motokos videót befejeztük Tifával, ahogy a szabályzat előírta a versenyre. Mire én a másikkal elkészülök... Bah. A végén már alig volt türelmem játszadozni vele. Nyűgös vagyok. Tifával sétáltunk egyet, kiültünk a közeli játszótérre, ahol ő kihintázta magát, s egy kevés alkohollal oldottuk a narancsságrga Hold szépségének deffektivitását. Nem messze megállt tőlünk egy kocsi a sötétben, s kiszálltak belőle hárman. Kiváncsi voltam, kötözködni fognak-e, de kiderűlt, csak fiatalok piával és cigivel. Korán kezdik. Mint én. Szegényeket sajnálom, még a végén olyanok lesznek, mint én. Nem tudják, mi a sorsuk.

Áve!

Kedves olvasóm!

Nagyon sajnálom, hogy van olyan, akinek nem tetszette a tegnapi logikai feladványok, nade C'est la vie. Van ilyen. Azért nem jutottál sokáig, azok a bemelegítőek. A 6 pályától szerintem már igencsak érdekes tud lenni. Lásd ez a kép. A megfejtés jöhet commentben. :D Az első egy italt nyer tőlem a következő sörözés alkalmával. :D A kép itt van.

Takarítás. Itt a tavasz, illik lemosni az ablakokat, kimosni a függönyöket, porszívózás, portörlés, felmosás, fegyverolajozás, lőszerzsírozás. A feladatok listája nagy. Én mindezt az egyetlen pihenőnapom délelőttjére paszíroztam be. Naná, hogy ma Tifa elé csak ide Monorra kocogtam ki az állomásra. Eh. Csodás idő volt, így nemrég jöttünk haza egy kiadós popsifájós biciklizésből. Mindkettőnk ülepét kikezdte már a nyereg. Lehet, ma nem lesz seggrepacsi, mert besértődik a kapó fél? Hümm. Ülünk egymás mellett, míg én a napi rutinként honosított blogomat megkarcolom, addig ő a Tetravex-et tolja a laposomon Ubuntu alatt. Bármily nevetséges is, de a szakavatatlan szemeket még mindig meg lehet lepni a Windowst teljesen leamortizáló asztallal Ubuntu alatt. Hogy lehet, hogy a Mikorszopsznál képtelenek egy ilyen triviális dolgot megcsinálni, mint a Linuxos kölkök? Mert valljuk be, a Linux disztribúciók erős többsége ingyenes, míg a nagy testvér dollármilliárdokat keresett az operációs rendszereivel, amit valljuk be, a legtöbben csak szidunk, mint a bokrot. Nem szeressük, de ez van, pötty, pötty, Vistácska, készen van a kék halálocska. Subidubidu. Nah ez a másik. Sacával egymást fárasztjuk. Méghogy Filctoll család! Egyébként a két kőkorszaki faszi mi alapján karácsonyozott? Történelemből sík buta vagyok, de azért mégis... Nem Krisztus előtt éltek? Nah mindegy. Szóval Sacával fárasztás. Valaki keressen rá a Dokuro-chanra... Pipirupirupipirupi. Hadd halljam! Kezeket a magasba, hadd lássam, meddig értek fel, ki ne szökjetek Isten állatkerjéből! Aki eléri a kerítés falának tetejét, azt bannolom a paradicsomba! Eh. Banhammer lesúlyt reátok, ti ártalmatlan lények. Sutty. Paccs. Durr. Bumm.

Nah igen, le se tagadhatnám. Söröztem. Hehe.

Nah, folyt köv valamikor holnap. Annyira nem is szeretek hosszú postokat írni meg Tifa is itt van mellettem. Tartja bennem a lelket, ami már csak hányni jár ide.

Áve!

Kedves olvasóm!

Szeretsz feladatokat megoldani? Azt mondják a boldogság forrása a minannapi küzdelem. Nem a békesség, nem az üresség vagy a szürke élet, hanem a küzdelem. Sokszor érezzük úgy az életünk során, hogy elég volt, állj, nem bírom tovább. Szerintem nincs ember a földön, ki nem játszott volna el a gondolattal, hogy kiszáll saját magából, s egy új testben, egy új lélekkel éljen. Értsd úgy, ne akartunk volna mások lenni. Persze, ez hiba, hiszen ne mi lennénk, s mások bajait kellene a nyakunkba venni. Nincs olyan szuperhős vagy mesebeli figura, kinek ne lennének gondjai. A tökéletes világ csak egy ábránd, s lássuk be, mint már 100x elmondtuk, a tökéletesség unalmas is lenne. Ezzel visszakanyarodtunk a mondásunkhoz, s valamelyest igazat is adtunk neki.

Unaloműzésként temérdek ember old meg lexikális feladványokat vagy éppen logikai nehézségeket. Lexikálisan a sokszáz féle keresztrejtvény, míg logikai készséggel példának okáért a Sodoku, ami most elterjedt, hódít. Nem rossz, de követve egy "pattern"-t, elég könnyűvé válik, megszokottá. Ahogy Tifám is játszik a rublikkockával. Én ma másik játékot találtam az interneten. Eddig nem is tudtam róla, s visszagondolva - öregedésemmel a szenilitásom is erősödik - halvány lila gőzöm sincs, honnan kattintottam ide. Minden esetre megtetszett. Mi ez a játék? Nem nevezném semmilyen más néven, minthogy egy kemény rejtvénysor. Számolás, rengeteg keresgélés a neten, miegymás. Oh, ez is könnyen kezdődik, az első 2-3 feladvány nagyon egyszerű, de később valóban kemény dió lesz mind. Azaz majdnem mind. Aki eljut odáig, büszke lehet magára. Valahol olvastam, hogy ebben a játékban a 19 pálya az igazi vízválasztó. Én azt kell mondjam, másfél óra alatt eljutottam odáig, s tovább is léptem azon szinte azonnal. Igazi kihívás mindenkinek, aki belekezd. Kész vagy rá? Mennyire vagy jó ezekben a játékokban? Páromat kicsit letörte, hogy nem nagyon tudott mit kezdeni egy-egy kérdéssel, de valószínűleg ha elég időt adtam volna neki, megoldja őket. Ezen a téren kicsit jobb vagyok nála. Gyorsabban találom meg a dolgok nyitját.

Sokáig húztam az agyad a játékkal kapcsolatban? Gatyát felkötni, s katt ide!

Ne feledd, ez csak egy játék. Ha elakadsz, nem gond,fel a fejjel!

3 óra megfeszített gondolkodással 28 pályát teljesítettem, de most abbahagyom, mert már olyan vagyok, mint egy fej káposzta.

Holnap délután jön Tifa, vasárnap CarShow-ra megyünk Dortennel, s hétfőn megint munkábaállok. Azt kell mondjam, megint nem lesz egy szabadnapom sem. Rámférne pedig, azt hiszem. Nah, majd jövő hétvégétől, amikoris Tifának már alig lesz rám ideje az érettségi miatt. Ejj, de fiatal a hölgyem. :D Irigylem... A pociját. :P

Nah, még egy bő óra, s tekerek hazafele. Csak nem fagy be az ülepem. :D Hihi. :D

Áve!

Kedves olvasóm!

Az interneten való böngészés közben el se tudjuk képzelni, mennyi program fut a gépünkön és magán a serveren is, ahonnan töltjük az adatokat. Képek, hangok, szöveg jut át a látómezőnkbe, s bele sem gondolunk, milyen komplex adatátvitel kell mindehhez. Java, PhP, Script, Perl, Pegazus, Appache, Flash és még megannyi minden kocog a háttérben, miközben milliárdos nagyságrendekben végzik a processzorjaink a számításokat. Bele sem gondolunk, megannyi művelet fut át ilyenkor a számítógépünk agyán. Vajon mi mennyire vagyunk képesek? Nagyon nagy igény van az érzékszerveken, amik adatokká alakítják át az agy számára a beérkező temérdek információt, de ennek kutatásai még mindig gyerekcipőben járnak, miközben a gépek egyre okosabbak lesznek. Ne érts félre, drága olvasóm, nem valami poszt-apokaliptikus művet óhajtok most előadni. Nem lesz itt sem Terminátor, sem Tron sem semmi ilyesmi, egyszerűen csak szeretnék rámutatni az áldozatos munkára, amit némely embertársunk tesz a világ jobbátétele miatt. Persze ezt valószínűleg a cégek nem így látják, hisz a megélhetésüket, a gyarapodásukat tartják így a kezükben.

[18:34:41] <tiborgK> oké, elhiszem, hogy a barátnőd kurva jól főz
[18:34:43] <tiborgK> DE
[18:34:49] <tiborgK> hány összeadást végez el másodpercenként?

Szóval flash. Ez egy technológia, ami lehetővé teszi, hogy a honlapokba beágyazzunk néhány védett adatot, amit azért ne mindenki érjen el, s ezzel színesítsék is a böngészés rejtelmeit. Ide tartozik az összes videómegosztó oldal is (lásd: youtube.com, video.google.com, videa.hu, indavideo.hu, stb), ahogy a legjobban összeeszkábált oldalak is. Ahhoz, hogy el tudjunk valamit adni, vagy a terméknek kell zseniálisnak lennie vagy nagyon jó marketing kell hozzá. A flash nagyon jó marketing, s elsajátítani sem olyan vészesen nehéz. Kell hozzá egy okos program meg némi informatikai tudás. Na jó, az utóbbiból nem árt kicsit több, ha tényleg jó flasht akarunk eszkábálni a nagy büdös semmiből.

Mit lehet ezzel csinálni? Videót, hangot összesűríteni, hogy a sávszélessége bírja az embereknek, képeket transzformálni, gombokkal, linkekkel ellátni egy teljes oldalt, s persze gyönyörűvé varázsolni mindent. Ez bizony nem kis pepecselős meló. Jómagam is csináltam már párat, de kerülöm, azon oknál fogva, hogy nem bírom a szallagmunkát. Örök hibám, pedig valszeg valami ilyesmi beosztásban fogok megöregedni, mindegy, hova is kerülök az életem során.

Ami a sajnálat ebben az okos megoldásban, hogy lassan ez is (mint minden más is), idejemúlttá válik. Iszonyat gépigényes megoldás ez, s Tifa gépe is olykor-olykor beszaggat, ha a YouTube-on HD-ben akar valamit megnézni. Istenem, megint egy rövidítés. Mennyi mindent kell már a fejünkben tartani, s vajon meddig tudjuk ezeket értelmezni? Mikor érjük el azt a kort, ahol már nem fogjuk fel, mik az új kifejezések?

MP3, SSD, SCSI, PCI, AGP, HD, HQ, LE, SE, GTX, stb... Mennyi mindennel találjuk szembe magunkat, s ezek még csak apró töredékei a használatos kifejezéseknek. Régebben talán a gépjárműveknél szokhattuk csak meg ezt a tömérdek kifejezést, s ezek mellé még betársulnak a trendi rövidítések vagy az angolból átvett szavak. Köznapi nyelvben már részt vesz a LoL, a ROFL, az OMG és az LMAO is. Szvsz ezek a rövidítések buták. Bah, pfff lolkekburzomgepix (Prae után szabadon).

Áve!

U.I.: Ez is flash.

Kedves olvasóm!

Van, aki már tudja, ezen a héten csütörtökön nem dolgozom, így a sörözés ezen a héten elmarad, s helyette délután párom meglep engem önmagával ( \o/ ). Talán ez a hír volt a mai nap fénypontja. Régóta nem voltam ennyire szétesve. Egész nap amolyan nyúzott egy dög voltam. Kedvem semmihez nem volt, mégis, azt kell mondjam, a Wolwerine film egész jó volt így félkész állapotban is. Nem nagy újság az előző mondatom után, hogy ezt néztem meg ma. Elég sok részletben. A páromon is éreztem a nyűgöt, sokszor beszéltünk telefonon ma is, s ugye reggel még együtt voltunk, de most este már hiányzik. Nem csak ő maga, hanem az érzés, hogy a páromhoz jöjjek haza, együtt legyünk. Kerülöm a túlzott szaftosságot nyálcsorgatós epilógusokkal, de tény, hogy nagyon hiányzik mellőlem a kis drágám. Pár nap alatt annyira hozzászoktam, hogy mindig körülöttem van, türelmesen, szeretően, kedvesen, s odaadóan, hogy az hihetetlen. Régen úgy ismertek meg engem, hogy sokáig nem bírom a kötöttséget, s egyenesen menekülök belőle. Mostanra ez megváltozott. Nem dobok el egyetlen lehetőséget sem, hogy vele legyek, mi több, inkább más dolgokból veszek el időt. Praeto barátom kb egy hete ezt szóvá tette, miszerint kicsit hanyagolom őt, s elég részletesen magyaráztam, hogy ez nem Tifa miatt van, s ezt még mindig támasztom alá, de tény, hogy próbálok az életből minnél többet kifacsarni, hogy vele lehessek.

A Motokos videót Tifa beadja AMV (anime music video) versenyre, s magam is akarok egyet. Azt hiszem a Full Metal Panic lesz nálam terítéken. Van pár jó ötletem, amit ki akarok próbálni, hátha tetszik majd a nagyérdeműnek is. Szeretném, ha őszinte kritikákat kapnék, ha rávilágítanának hiányosságaimra is, mert nagyon jól tudom, abból is van bőven, de ismerőseim többsége van oly kedves, s inkább felvidítani próbál, mintsem a szemembe vágni a csúf igazságot. Nem tartom az őszinteség hiányának, csak a jellemem fejlődéséhez ez is szükséges. Tifa is olvassa a blogomat, általában azt kapom tőle: "ez is nagyon jó lett", hiába is érzem néhanapján a hiányt a minőségben. Node ez egyéni szocvélemény. Aki ismer, nagyon jól tudja, kegyetlen kritikus vagyok, de a legkeményebben mégis magammal szemben viseltetek.

Erről jut eszembe! Pár ember kritikájában szerepelt, miszerint néhanapján szótár kell mellém... Ezeknek az embereknek üzenem, hogy WoWos guildbe adtam anno be applikációt, amiben használtam azt a kifejezést, miszerint "irreveláns". Erről külön fórum született, s 2 hétig visszhangzott a ventrillo csatorna a kérdéstől, miszerint mi is ez? Engem csak a munkatársam kérdezett meg, de ő is a guild tagja. 2 hétig tőlem senki nem merte megkérdezni. Bah, félelmetes a maci dudu, mi? ;)

Sousuke Sagara, vigyázz, új AMV készűl rólad a szobám rejtekében! Hehehe. Nem menekülsz, te pixelhalmaz, te!

Áve!

Kedves olvasóm!

Ilyen csodás időben vétek bentragadni 4 fal, padló, plafon közé. Ugyan mi sem voltunk egész nap napon, tekertünk 3 városnyit, majd hazafele betoltunk egy fagyit. Isteni jólesett utána a zuhany, a hajmosás a kellemesen meleg víz alatt.

Mivel a drágám éppen az ágyban nézi a monitoromat, így kisablakban írom a blogomat, s egy másik ablakban nézi a Full Metal Panic Fumoffut, annak is a 6. részének a második felét, amikoris Sousuke és Chidori egy elhagyatott kórházban próbálnak egyről a kettőre jutni. Chidori próbálja elérni, hogy Sousuke félelmet érezzen végre, de helyette ő maga retteg a végtelenségig. Úgy ki van már akadva, ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva.

Múlt hétvégén asszony befejezte a Cryostasis című eposzt, azaz egy horror játékot, de erről már írtam pár bekezdést. Ma a BioShocknak kezdett neki a javaslatomra. Azt mondja, az FPS (mész, oszt lősz) játékok távol állnak tőle, hiszen ezek a leggépigényesebbek, s neki sosem volt valami erős masinája, mégis be kell vallanom, elég jól teljesített a hölgy. Aprította az ellent, ahogy John Rambo és Bruce Willis is szégyenkezne. Ezeket azért hoztam fel, mert a két idióta karakter csak küldi kifele a skulókat, s a nagy lőszeráradat, amivel elárasztják a vásznak, a nagyszámok törvényéről árulkodik. Sokat lősz, egyszer csak eltalálod, amit kell. Én jobban szeretem az egyet lősz, s az talál című műsort.

Sajnos a félelem tőlem távol áll. Nagyon ritka, hogy megüti a fejem ez az érzés, de hogy utoljára mikor éreztem a gerincem mentén azt a bizsergést, annak idejére már nem is emlékszem. Bevallom, kicsit irigylem ilyenkor Praetot és Tifát is. Mindkettő át tudja ezt élni, s élvezni is. Nekem a Cryostasis és a BioShock is elég monotonan telt. Mentem, azt csináltam a dolgom. A Silent Hill már kicsit jobban lekötött a sok feladványával. Most a 3 telepedett fel a gépemre. Párom kíváncsi volt rá, hát hagytam, hadd próbálja ki. Szeretnék ilyesmitől rettegni én is, de a félelmeimet más témákra tartogatom.

Áve!

Kedves olvasóm!

Méghogy a turizmus nem virágzik errefele, méghogy nincs bevétel! Leugrottam pénteken Tifához Visegrádra, de azon kellett kapnom magam, iszonyat sokan vannak úton. A mai nap kicsit nagyobb sétára vettük rá magunkat, úgy voltunk, nem csak a Salamon Tornyot vesszük célba, hanem magát a várt, illetve felmászunk a bobpályáig, esetleg csúszunk pár sorocskát. Uraim és hölgyeim, hogy ott micsoda egy tömeg volt! Április negyedike. Ez van ma. Iszonyat mennyiségben voltak külföldiek, s mi több, nem egy nemzetközi busz is állt ott. Mikor szervezték ezt meg, s hogy volt az, hogy ennyien jelentkeztek a kiruccanásra? Motorosok hadait láttuk elsuhanni, s gondolataink teljesen el lettek nyomva a megveszekedett lóerők dorombolásának hatására. Suzuki, Kawasaki, Honda, s Harley-k nyomták el az utat, s ezer és egy magyar- és külföldi rendszámtáblákkal teleaggatott 3-4-5 ajtós bestiák. Lancer, 93-as Saab, Explorer, s egyéb számomra szép, s kedves nagyteljesítményű gépek. Ebben az országban mindenkinek van pénze? Ha törlesztésre vesz valaki egy ilyen gépet, havi 60-at simán ki kell perkálnia. Az árak a magasban, a látnivalóknak viszont több, mint a fele még zárva van. Embertömegek mindenfelé, meghódítva a terepet, belepve minden fél négyzetmétert. Olyan sokan voltak, hogy a kocsik még a fizetős parkolóhelyeket is teljesen elfoglalták.

A boltok előtt hosszú sorok kígyóztak a máshol 200 forintos üditőkért, amik itt a 350-es egységáron voltak kaphatóak. A fagyizó teljes gőzzel ontotta magából az édes finomságokat (amikből mi is belaktunk), minden italozó tömve, a vattacukorárus volt talán a legkevésbé lefoglalva, de tutibiztos, az is profittal tért ma haza aludni. A bobpályáig is elvetemedtünk, de ott sem volt egyszerű a helyzet. A minigolfról már ne is beszéljünk.

Akármilyen meredek is a hátsó út az erdőn át a hegyekben, felküzdöttük magunkat. El sem tudjátok képzelni, milyen büszkék voltunk magunkra.

Egy gyönyörű napot zárhatunk a tömeg ellenére is. Jó éjszakát mindenkinek!

Áve!

Az ma elmarad. :)

Aludd ki magad! Hehehe.

Áve!