Kedves olvasóm!

Tudni kell rólam, h ritkán emlékszem álmaimra, s jópár éve megtanultam már, hogyan irányítsam a gondolataimat, miközben a szemem csak a R.E.M. mozgást végzi, ebből kifolyólag ha egy évben három vagy négy kellemetlen álmom van, sokat mondok. Negyed hétkor reggel a párom ébresztett, beszámolt róla, h ismét igazán jól aludt, ami tőle amúgy teljesen szokatlan. Nagyon örültem neki, viszont olyan kaotikus volt az enyém, h valamelyest mégsem tudtam akkor és ott úgy örülni, ahogy akartam.

5 éves kis krapekok szoktak tankokból űrhajót eszkábálni, ehhez McGuyver is kevés lenne pedig. Kiskorunkban emlékszem, a Matchbox(r)-okat is dobáltuk, h ugrassanak, stb stb... De álomban ez akkor is fura. Olyan volt, mintha a Magyar Hadsereg új technikai fölényt szerzett volna. Kész vicc volt látni, ahogy a nagy zöld több tonnás masinák repkednek, s gyakorlat közben próbálnak olyan elfogó pályákat kifogni egymás ellen, h vadászrepülők megirigyelnék a levitáció ilyen fajta kivitelezését.

Hogy keveredtem egy katonai gyakorlóterület közelébe? Egyszerű... Párom korábban végzett a suliban, s telefonált, h nem a suli előtt találkozunk, mert máshol lett dolga közben, s én megszakítottam az utazást, s elindultam visszafele. Még nagyobb vicc, h Tifa ügyesen odaküldte elém az öccsét.

De a fenébe is leshettem bele egy hardcore katonai kiképzőprogramba? Kicsit magas ez nekem most. Komolyan.

Noh mind1, ma tuti szebbet álmodok majd. :D

Áve!

U.I.: Ez kicsit kevés volt most. Ma éjszaka még kiegészítem pár sorral a blogomat.