Kedves olvasóm!
Ismétlés a tudás atyja, ahogy a mondás tartja. Ismétlések mindig is lesznek, hisz egy másik mondás meg úgy tartja, h a "történelem megismétli önmagát". Ismétlem magam, hisz ismétlések folynak a csapból is, akkor én miért ne ismételhetnék? Miért ismételek ennyit? Szerintem mindenki megértette már a poént.
Folytonosság van a világban, de mindig megjelennek a patternek (minta, séma). Uralkodási formák tünnek el, majd térnek vissza. Államvezetési rítusokra is teljesen igazak ezek a tények vagy vallási szinezeteket is újra látunk felbukkanni. A bevett sémák előnye mindig az, h ezek végigjárt utak, ismerjük, s többször tiszteljük is őket. Folyamatosan veszünk levegőt, 24 órát töltünk el egy nap, amiből sokszor ugyanazt a fonalat alakítjuk ki, ezáltal létrehozva a saját magunk "szürke hétköznapjait". Neked mi a kedvenc ételed? Italod? Filmed? Sosincs 2x ugyanaz az életedben? Ha a válasz negatív, akkor a te életed is elég fura lehet.
Ismételten mondjuk ki ugyanazon szavakat, írjuk le őket, h nyomatékosítsunk, megnyomjuk, mi igaz gondolatunk, de figyelünk rá eléggé, h ne vigyük ezeket túlzásba? A túl sokszor használt kifejezés értelmét veszti.
Újra visszatérnek a divatban a színek, formák, sőt mi több, talán nem is tudunk olyan ágat mondani, ahol ne lenne ismétlés. Vajon az elménk nem fejlődik már tovább, s megragadtunk egy szinten vagy tényleg kiaknáztuk a világunk lehetőségeit? Hangok, képek, formák kuszaságában élünk, de az evolúcióban mégis mindig más elvárások vannak. A női alakok folyamatosan változnak, hisz a férfiakat mindig minden korban más vonzotta. Bele tudsz gondolni, milyen volt, amikor a nők nem borotválták a lábukat? Egy mai fiatalnak ez kifejezetten taszító már, de trend volt ez a fajta "mediterán" viselet.
Vajon ha tavaly trendi voltál, mikor leszel újra az? :D Tudod tartani magad a világ változásaihoz? Ahogy a korban előrébb haladunk, egyre kisebb lendületünk van efelé, egyre kevesebbet foglalkozunk ezekkel, hisz kitölti az életünket lassan a család. Egyre kevesebb a haver, a barátokkal való kapcsolatok viszont elmélyülnek, magunk is máshogy állunk mindenhez. Sok férfi családot alapít fiatalon, de a vágyak is visszatérnek, azon vágyak, melyeket tizenéves korunkban éreztünk? Ezért hagyják el a férfiak a szeretteiket? Remélem, soha nem leszek ilyen. A szüleim elég jó példaképek ezen a téren. Az iméntett ellenpéldája. Akármennyi bajuk is volt egymással, mégis 44 éve ismerik egymást, 42 éve együtt. Felneveletek két gyereket, akik úgy néz ki, életrevalóak, családcentrikusak. Melyik igaz szülőnek nem ez a célja? Édes Istenem, hadd ismételjem meg az ő tettüket!
Minden érintettnek boldog nőnapot kívánok!
Áve!
Utolsó kommentek