Kedves olvasóm!
Közeledik az érettségi, a nyáriszünet, és a körömrágás, hogy vajon kit hova vesznek fel egyetemre. Mai biciklizésem alkalmával, mikor éppen nem egy kátyút kerültem ki, vagy nem épp azon törtem a fejem, hogy meg kéne állni levegőért, azon töprengtem el, miért fúj folyton szembe a szél. Nem logikus az, hogy ha egyszer szembe fúj, akkor az úton visszafelé hátulról fog? De! Ez lenne a logikus! Ám a fizika összes törvényét megcáfolva drága jó Morphi barátunknak engedelmeskedve a szél folyton az ember arcába fúj megakadályozva ezzel a könnyű haladást.
Hogy honnan jött ez az iskolához? Mindjárt meglátod a párhuzamot! Hiszen az ember 12 évig köteles a padban rohadni, miközben a tanárok kényük-kedvükre szadizhatják, hiszen tanulni kell! Nagy nehezen elbukdácsolunk a 8. osztályig (ha az ember arra adja a fejét, hogy 4 osztályos gimiben folytatja szenvedését, ha már korábban felsőbb oktatásba megy, hát magára vessen), nagy nehezen bejutunk (vagy nem nehezen) egy gimibe vagy szakközépbe, kit hova húz a szíve, és újra kezdődik a kínzás. A nehéz középiskolai évek alatt az ember megtanulja, hogy van, amire érdemes magasról tenni, de van, amire ha teszel is muszáj megtanulnod, mert különben nem engednek ki ebből az intézményből soha a büdös életben. És mikor eljön az utolsó év, nem hisszük el, hogy komolyan kiszabadulunk innen. Igazából csak most, az utolsó két hétben érzem csak igazán az érettségi szorongatását, és még álmomban is pontszámokat számítgatok (legalábbis osztálytársaim közül sokan :D).
Hogy mégis hogy függ össze a tanulás és a biciklizés? Igen egyszerű, kérlek szépen! Hiszen sokszor úgy tűnik, hogy a tanárok a sok egyes kiosztással megnehezítik az előrejutásunkat az életben. Aztán magunkba verjük, hogy csak értünk teszik. De mikor még az utolsó évben is, a célegyenesben is minket rugdalnak, és kínoznak, hát az pontosan ugyanaz, mint az a szél, ami folyton az arcodba fújja a lehullott leveleket, és a bogarakat biciklizés közben. Igencsak bosszantó egy dolog.
De végre nemsokára vége, és itt az egyetem! Nagyon remélem, hogy tényleg úgy van, ahogy mondják, és az egyetem csupa móka és kacagás a ZH-k ellenére is.
Mindenkinek kívánom a mai napon, hogy küzdjön a maga szele ellen, és legyen ereje kitartani. A szél sem fúj örökké ;)
További szép napot! Bye-bye ^^
Utolsó kommentek