Kedves olvasóm!

Méghogy a turizmus nem virágzik errefele, méghogy nincs bevétel! Leugrottam pénteken Tifához Visegrádra, de azon kellett kapnom magam, iszonyat sokan vannak úton. A mai nap kicsit nagyobb sétára vettük rá magunkat, úgy voltunk, nem csak a Salamon Tornyot vesszük célba, hanem magát a várt, illetve felmászunk a bobpályáig, esetleg csúszunk pár sorocskát. Uraim és hölgyeim, hogy ott micsoda egy tömeg volt! Április negyedike. Ez van ma. Iszonyat mennyiségben voltak külföldiek, s mi több, nem egy nemzetközi busz is állt ott. Mikor szervezték ezt meg, s hogy volt az, hogy ennyien jelentkeztek a kiruccanásra? Motorosok hadait láttuk elsuhanni, s gondolataink teljesen el lettek nyomva a megveszekedett lóerők dorombolásának hatására. Suzuki, Kawasaki, Honda, s Harley-k nyomták el az utat, s ezer és egy magyar- és külföldi rendszámtáblákkal teleaggatott 3-4-5 ajtós bestiák. Lancer, 93-as Saab, Explorer, s egyéb számomra szép, s kedves nagyteljesítményű gépek. Ebben az országban mindenkinek van pénze? Ha törlesztésre vesz valaki egy ilyen gépet, havi 60-at simán ki kell perkálnia. Az árak a magasban, a látnivalóknak viszont több, mint a fele még zárva van. Embertömegek mindenfelé, meghódítva a terepet, belepve minden fél négyzetmétert. Olyan sokan voltak, hogy a kocsik még a fizetős parkolóhelyeket is teljesen elfoglalták.

A boltok előtt hosszú sorok kígyóztak a máshol 200 forintos üditőkért, amik itt a 350-es egységáron voltak kaphatóak. A fagyizó teljes gőzzel ontotta magából az édes finomságokat (amikből mi is belaktunk), minden italozó tömve, a vattacukorárus volt talán a legkevésbé lefoglalva, de tutibiztos, az is profittal tért ma haza aludni. A bobpályáig is elvetemedtünk, de ott sem volt egyszerű a helyzet. A minigolfról már ne is beszéljünk.

Akármilyen meredek is a hátsó út az erdőn át a hegyekben, felküzdöttük magunkat. El sem tudjátok képzelni, milyen büszkék voltunk magunkra.

Egy gyönyörű napot zárhatunk a tömeg ellenére is. Jó éjszakát mindenkinek!

Áve!