Kedves olvasóm!

Ilyen csodás időben vétek bentragadni 4 fal, padló, plafon közé. Ugyan mi sem voltunk egész nap napon, tekertünk 3 városnyit, majd hazafele betoltunk egy fagyit. Isteni jólesett utána a zuhany, a hajmosás a kellemesen meleg víz alatt.

Mivel a drágám éppen az ágyban nézi a monitoromat, így kisablakban írom a blogomat, s egy másik ablakban nézi a Full Metal Panic Fumoffut, annak is a 6. részének a második felét, amikoris Sousuke és Chidori egy elhagyatott kórházban próbálnak egyről a kettőre jutni. Chidori próbálja elérni, hogy Sousuke félelmet érezzen végre, de helyette ő maga retteg a végtelenségig. Úgy ki van már akadva, ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva.

Múlt hétvégén asszony befejezte a Cryostasis című eposzt, azaz egy horror játékot, de erről már írtam pár bekezdést. Ma a BioShocknak kezdett neki a javaslatomra. Azt mondja, az FPS (mész, oszt lősz) játékok távol állnak tőle, hiszen ezek a leggépigényesebbek, s neki sosem volt valami erős masinája, mégis be kell vallanom, elég jól teljesített a hölgy. Aprította az ellent, ahogy John Rambo és Bruce Willis is szégyenkezne. Ezeket azért hoztam fel, mert a két idióta karakter csak küldi kifele a skulókat, s a nagy lőszeráradat, amivel elárasztják a vásznak, a nagyszámok törvényéről árulkodik. Sokat lősz, egyszer csak eltalálod, amit kell. Én jobban szeretem az egyet lősz, s az talál című műsort.

Sajnos a félelem tőlem távol áll. Nagyon ritka, hogy megüti a fejem ez az érzés, de hogy utoljára mikor éreztem a gerincem mentén azt a bizsergést, annak idejére már nem is emlékszem. Bevallom, kicsit irigylem ilyenkor Praetot és Tifát is. Mindkettő át tudja ezt élni, s élvezni is. Nekem a Cryostasis és a BioShock is elég monotonan telt. Mentem, azt csináltam a dolgom. A Silent Hill már kicsit jobban lekötött a sok feladványával. Most a 3 telepedett fel a gépemre. Párom kíváncsi volt rá, hát hagytam, hadd próbálja ki. Szeretnék ilyesmitől rettegni én is, de a félelmeimet más témákra tartogatom.

Áve!