Sétálsz hazafelé a sötét utcákon. Álmosan, fáradtan lépdelsz a macskaköveken, amiket évszázadokkal azelőtt tett le valemelyik hóbortos útépítő, hogy megviccelje a lovaskocsikon utazókat. Lépteid visszhangot vernek az üres utcában, amely sokáig pattog a csupasz téglafalak között, aztán elhalóan a csillagos ég felé kúszik.Tarkódra teszed a kezed, és felnézel a csillagokra. Ráérsz, mert már lekésted az utolsó buszt. A hosszúnak ígérkező séta gondolatától mérges leszel, de aztán belerúgsz egy kavicsba, és csak sétálsz tovább. Aztán egy hatalmas árnyék eltakarja a hold fényes korongját előled, sötétségbe borítva az utcákat körülötted. Az egyik utcai lámpa fénye haloványan pislákolni kezd, és hirtelen kialszik. Őseidtől örökölt ösztönnel elkerülöd azt a helyet, és sietősen kezded szedni a lábaidat. Kicsit a szíved is hevesebben ver, hogy az adrenalin szétáradhasson a testedben a meneküléshez. De a nagy felleg elkúszik a fejed felül, és továbbengedi a hold fényét, selymes ezüstfüggönyt terítve a tájra. Lassan, mostmár megnyugodva sétálsz tovább az utcán. Majd valaki megragadja a vállaidat, megszorítja azokat, de mielőtt bármit is tehetnél, éles fogak szúródnak nyakad érzékeny bőrébe, felsértve az ütőeret, és te abban a pillanatban szédülni kezdesz. Pár pillanaton belül pedig már vége is az egésznek. Az idegen elenged, rád sötétség borul, és már azt sem érzed, ahogy a hideg köveken landolsz...

Kedves olvasóm!

Megesett már veled, hogy olyan dologról álmodtál, ami előtt értetlenül álltál, mert semmihez nem köthető? Pedig azt mondják, hogy az álmok a tudatalattiból jövő emlékek plusz fantáziaképek összefonódva. Furcsa ez számomra, mert nagyon régóta nem foglalkoztam mélyebbrehatóan az okkultizmus azon ágával, amiről álmodtam. Ugyanis voltam olyan elvetemült, és vámpírokról álmodtam. És bármilyen hirtelen is ébredtem fel, rengeteg mindenre emlékszem belőle. Elmeséljem? Kíváncsi vagy rá? Álmomban sok törvényt lefektettek a vámpírvilág bonyolult, szövevényes kapcsolatrendszerére. Volt a királynő, aki mindenki felett áll (ez a momentum ismerős lehet néhány embernek a Kárhozottak Királynője című filmből Akasha személyében). Ám nálunk, ha valaki meglátja a királynőt, lettlégyen halandó, félvér, nemes vámpír, vagy bármely más szörnyfaj képviselője, alázatosan meghajol, és még csak a szemébe sem mer nézni (nemhogy megölni - ismét Kárhozottak királynője). Ha a királynő nem akarta, hogy felismerjék, akkor mintha álmot bocsátana mindenkire, senki sem fedezi fel benne az éjszaka teremtményeink ősanyját, csupán egy nemes hölgynek nézik.

A királynő után jönnek a nemesek. Nekik évezredekre visszamenőleg megvan a családfájuk, és nincs családjukban folt (halandó vér). Belőlük manapság eléggé kevés van. Akikből több van, azok a félvérek. Mert, ha egy nemes vámpír megharap egy halandót, de nem issza meg annak utolsó előtti csepp vérét (az utolsó már méreg), akkor nem hal meg, hanem átváltozik ő is vámpírrá. Ők a félvérek, a vámpír társadalom legalja. Bármilyen hihetetlen, egy félvér is félvérré teheti bármely halandót. És itt jelenik meg álmomban az a vámpírréteg, amiről még soha a büdös életben nem hallottam, nem olvastam. Azok a félvérek, akik megölik azt, ki félvérré tette őket, teljes értékű vámpírok lesznek, bár nem nemesek, de magasabb rangúak, mint a félvérek. Sajnos addig nem tartózkodtam álombeli városkámban, hogy megtudjam, mi a különbség egy ilyen teljes vámpír és egy félvér között. De tény, hogy jómagam is félvér voltam. És nem volt kellemes érzés. Egy régi stílusú házba voltam bezárva többed magammal együtt. Ám eleinte volt közöttünk halandó, azok is félvérek lettek. De ki, honnan tudná, ki változtatta azzá. Sokan tudták, hogy nem jó dolog félvérnek lenni, így elkezdték megölni egymást, hogy ne a lehető legalacsonyabb pozícióban legyenek ebben a meglehetősen furcsa társadalomban.

Hogy mi lett a vége? Ketten maradtunk életben a kastélyban: egy teljes értékű vámpír, és én... A másik egyén folytonos terror alatt tartott, így nagyon nem mertem semmit csinálni. Utasítására felszálltunk egy vonatra, ahol egy pillanatra láttam a királynőt, aztán felébredtem.

Nem is tudom. Talán az Azonosság című filmhez tudnám kicsit hasonlítani. 10 ember, és valaki egyesével megöli őket. Itt mondjuk 2 ember élte túl, nem 1... Na de mindegy is.

Mindenkinek kívánok vámpíroktól mentes napot! És ha addig nem találkoznánk: Jó reggel, jó napot, és jó estét! :D

Sziasztok!