Szösszenetek

Kedves olvasóm!

Oly régóta nem írtam, s belátom, kellemetlenűl is érzem magam emiatt. Megannyiszor akartam visszatérni ide, hogy lekarcoljam a velem megtörténteket. Igen, a velem megtörténteket, nem a velünk megtörténteket, mert mindenki a saját életének kovácsa, s akármennyire is együtt vagy mással, egymagad individuumvagy.

Visszagondolva az utóbbi időszakra, már azt sem tudom, hol kezdjem. Megannyi rossz- és jó tapasztalat kereng össze-vissza. Régen nem látogattam ismerősöket, kérdeztem, kivel mi van. Ez is kicsit bánt, de lássuk be, vannak ilyen időszakok. Árnyékban 42 fok, nem csoda, h az ember kissé izzad, s kedve nincs semmit csinálni. Hogy hiányoznak ilyenkor az iskolás nyári szünetek, mikor azt csinált az ember, amit csak akart. Most itthon ülök, s azon gondolkodom, holnap már megint munkanap van. Oh, ez egy fontos momentuma röpke életemnek. A Média Plusztól elbúcsúztunk mindannyian. Egyszerűen felszámolták a csapatot. Cakkompakk. CT, NEM, Scoon és jómagam kereshettünk magunknak új helyet. Nem tudom, a többiek hogy állnak, én egy héttel később már újra dolgoztam. Most itt vagyunk augusztus elején, s kérdezzük magunktól, hova lett az utóbbi 3 és fél év? Elrepült, mintha nem is lett volna.

Valamelyik nap a zöldségesnél vásároltam, s az eladófazon olyan boldogan latolgatta nekem, hogy nincs is igazából gazdasági válság, mert neki ugyanúgy megy, mint eddig. Kedvem lett volna kissé átalakítani a mosolyát. Látom, hogy nincs válság, csak azt látom, hogy a barátok, haverok egytől-egyig szakadnak meg a hátukra helyezett súlyok alatt. Dorten a bruttó 300 feletti keresetével néha szintén húzza a derékszíjjat. Hogyne, 300 bruttónak elégnek kéne lennie, hiszen 160 nettó körül stagnál. Igenám, de neki diákhitel tartozása van. Vajon a pénze, ami most ennyi, akkor is fog annyit érni, mikor végre leadta a tartozását? Miért nem vagyunk csak annyira megfizetve, hogy ne kelljen a holnaptól rettegnünk? Egyesek nagyon nehezen tudnak csak elhelyezkedni. Mit élünk igazából? A rasszizmus korszakát vagy a toleranciáét? Amíg békésen üldögéltem a munkaügyi hivatalban, addig az ott kirakott propaganda anyagot böngészgettem áthatóan, s azt láttam, a munkaadók is igazán válogatnak az emberek közt. Nem feltétlen rassz vagy nemi hovatartozás alapján, hanem családi háttér, rossz szokások, stb alapján. Itt a nyár, minket a lehető legrosszabbkor tettek lapátra, végkielégítés ide vagy oda. Frissen diplomázott hadsereg rohanta meg a munkáltatókat némi lehetetlen állás reményében. Azon kaptam magam, az Express hasábjain is minden csipp-csupp munkára diplomásokat keresnek 3 nyelvvizsgával, jogsival, 2-3 év gyakorlattal. Te szent atya ég! Ha a diplomásoknak jutnak a McDonaldsos helyek, akkor mi marad a "pórnépnek"?

Tifát felvették az ELTE TTK-ra (természettudományi kar). Büszke rá az egész családja, baráti köre, s jómagam is. Igenám, de öröm az ürömben, hogy megint belepacsáltam egy olyan kapcsolatba, ahol én csak öregszem, de stagnálok egy helyen. Ez lenne az én sorsom? Hiába költöztünk össze (nagyjából, de ez más téma), megint az lesz, hogy elvagyunk egy jó kapcsolatban, de az alapokon kívűl mást nem fektetünk le. 7 és fél hónapja együtt egyetlen veszekedés nélkül, teljes megértésben, mindent megbeszélve. 1 hibát követett el eddig, de ki tökéletes? A nyaralásunk kivételesen sikerűlt. Nagyon jól éreztük magunkat. Mozi, séták, biciklizések tömkelege, állatkert, minden, ami a csövön kifér. Járunk mindenfele, amikor csak tehetjük, de ezt a meleget ő sem viseli jól. Legalább nem kell sokat mentegetőznöm. ;)

Számítógép. Tifa megkapta a laptopom, merthogy nekem már úgysem kell, neki meg leégett az otthoni alaplapja, s gallyra ment a gépe. Az adatait sikerűlt kimentenünk, de már azt is kacifántos módon. Legalább megvan. Nézegettem, milyen szépen kocog a Vista az ex-gépemen. Minden szép, minden jó. SP1 OEM oh yeah. Annyira jó volt, hogy feladtam elvemet az XP terén (amúgy sem tudta az XP kiaknázni a vasamat), így belementem én is egy op-rendszer cserébe. Hiba volt. Kinullázta a primér vinyámat. 5 év fényképei, 10 év zenei gyűjteménye, 4 év filmanyaga és minden egyéb, amit már jobb, ha nem is sorolok, konténer utca. Szerencsémre volt, mit menteni tudtam itt is. Most van 1 terra helyem. Erre felírhatom párszor az önéletrajzom. :P No nem baj, nagytakarítás megvolt, most van helyem. Így kell gondolkodni, hiszen bánkódni nem ér.

Ha az ember párkapcsolatba kezd, fel kell adnia ezt-azt. Szerintem ezzel mindenki így van. Tudom, hogy anyagailag nem vagyok a toppon, de egy normális életvitelt még tudok magunknak biztosítani még ezekben az ínséges időkben is. Nem szeretek pénzről beszélni, s pláne nem szeretek nyavajogni miatta, de tény, ami tény, hogy valamelyest többet várunk el mindannyian az élettől, pláne a saját teljesítményünk honorálásával kapcsolatban. Talán ez a természetes szelekció. Túl sokan vagyunk már a világon. Pusztuljon a férgese!

Röviden összefoglalva, akit érdekel...

Problémás egy nyár van. Nagyon, de ettől független lássuk a fényt, lássuk az utunkat, s legyünk boldogok, hiszen, ha valaki elvár valamit tőlünk, az valószínűleg ez.

Áve!