Szösszenetek

Kedves olvasóm!

Újabb gyertya kerűlt a tortámra, mondhatni szintet léptem. Valahogy szükségét éreztem ezt leírni, mert úgysem fognak sokan megkeresni ma, h gratuláljanak. Általában magamból indulok ki, a legtöbb ismerős születésnapját én is elfelejtem. Tudom a páromét, Dortenét és a közeli rokonokét. Ennyi. Nem is várom el sok embertől, h felköszöntsön.

Megtörtént az összeköltözés. Tifa itt lakik már velem. Teljes jogú tanulója lett az ELTE TTK karának. Holnap már tanítás van, illetve dékáni kézfogás. Ugyan az utóbbit nem nagyon értem, miért olyan fontos, illetve miért nem lehetett a beiratkozásnál megtenni ezt, de ha már ennyire lényeges, hát legyen. Vannak dolgok, amiket nem értek, mint példának okáért miért van az, hogy elsős létére a kötelező tantárgyakat csak úgy tudja felvenni, hogy azok ütik egymást? 150 hallgató, de csak 2x30 hely alap kémiára? Hogy is van ez?

Más. Fogfájás. Az utóbbi két hónapban sűrűn előforduló gond volt nálam, hogy begyulladt a jobb alsó bölcsességfogam. Nem egy kellemes érzés, nekem elhihetitek. Munka közben (a stúdióban), itthon alvás közben... És még amikor az ember a legkevésbé vágyik arra, hogy koncentrációja helyett egy fájdalommal kelljen küzdenie. Ez végre valahára elmúlt, hiszen másfél hete kioperálták. Ez most nem egy szófordulat, valós adat. Operálva lett. Aztán jött másfél hét fájás. Oh igen. A végére már olyannyira untam, h legszívesebben sírva fakadtam volna, de ez belőlem nem jön olyan könnyen ki. A fene egye meg. Ilyenkor irigylem a kis gyenge nőcskéket, akik képesek a nap 24 órájában könnyeikkel áztatni a padlót, mikor csak úgy akarják. Talán jobb lett volna, ha ilyen módon ki tudom adni magamból. A varratszedésre már mosolyogva mentem vissza szerdán. Tudtam, a végén vagyok. Erre nem felütötte magát a bal felső hátsó fogamnak a felének hiánya? Hogy anno valamilyen nézeteltérés végett tört le a fele vagy az idővel redukálódott le valamilyen használhatatlannak ítélt fogkefe végett, fene se tudja... Régen jót nevettünk a 3 helyen hajlított fogkefén, aminek a szlogenje az volt, hogy a hátsó fogakat is eléri... Ma már inkább rohannék, vennék egyet magamnak. Amióta megtudtam, h rosszul mosok fogat, mert nem tolom be teljesen agyig a végét, azóta kicsit máshogy tekintek a kis sörtés jószágomra. Elég volt már. Az utóbbi 2 hónapban annyi fájdalomcsillapítót fogyasztottam, mint eddigi életem során összesen. Kész csoda, hogy bír engem az asszony.

Kifestettem. Ráfért már a felújítás a szobára! Minden szép, tiszta. Függönyök kimosva, ablak lepucolva, szekrények lemosva, kacatok kihajigálva. Tonnányi lim-lom kerűlt elő, mik felhalmozódtak az évek során. Régen megírt levelek, kisebb ajándékok tűntek fel a feledés homályából. Rendbe tettem a szobát rendesen. A routert, a modemet felfúrtam a falra, a neon lámpám is az ágyam mellett a falon csinosítja ma már az összképet. Nem olyan agglegény lakás ez már kérem, hiszen nő él itt velem. Szükség volt a családosításra. Hihi. Itt-ott egy-egy kép, parafa tábla, kispolc, hangfalak rejtett üzemmódban (a teljesítmény nem nagyon esett vissza, de nem annyira szemelőtt lévő dolgok már). Felfrissült a szoba. Az unalmas fehér fal helyett már trópusi narancsban úszik az egész. Google a barátod, én le nem írom ezt.

Dorten segített munkát találni. A def.hu tulajdonosa jópár hét után beadta a derekát. Neki sürgősen kellett új ember, hát 3-4 hét után rá is vette magát, h megkeressen. Ugyan nem tudom, miért pont engem választott, de egy szavam sem lehet. Megbeszéltünk mindent. Munkarendet, anyagiakat, mindent. Azon kaptam magam, hogy csütörtök reggel már a WWF egyik honlapjának kódját írtam át, hogy a kétnyelvet is tudja kezelni. Kis apró munka volt csak, hiszen még nem ismerem a programozási technikáikat az ott dolgozóknak, de egy dologra nagyon hamar rá kellett jönnöm, mégpedig arra, hogy nem használnak táblázatokat. Annyira meglepett, hogy csak pozícionálási trükköket alkalmaznak, hogy le is esett az állam. Böngészem az internetet, mindenhol van erre leírás, de értelmes, részletes sehol. Eleinte egyenesen hülyének éreztem magam, hogy ha ez kimaradt az életemből, mennyi mindennel nem vagyok még tisztában? Tény, hogy sokat fogok ezen a munkahelyen is fejlődni, de ugyanakkor kellemetlenűl érzem magam, mintha használhatatlan lennék. Lesz ez még így sem. A kódírás jól ment nekem már pénteken, hiszen a GreenPeace egyik admin felületét láttam el új részleggel. Adatbázist írtam, kezeltem, elláttam rég megírt, ám elfelejtett trükkökkel. Jó volt ezeket felfrissíteni.

Isteni gyakorló feladatot kaptam a cégnél. Lementettek egy két és fél éves origo.hu nyitóoldalt, ami ugye tele van képpel, adattal. Újra meg kellett írnom az oldalt, de anélkül, hogy egyetlen egy táblázatot is írnék a kódba. Azóta csinálom. Ha nem is nehéz, de rendkívűl sok időt vesz igénybe. Állítólag Csoki az eddigi leggyorsabb vele 16 munkaórával, plusz 10-el otthon. Nos, nekem eddig összesen van benne talán 5-7 órám, de a fele már megvan! Szurkoljatok! A legjobb ha nem is leszek, de meg akarok dolgozni a pénzemért. Jobb úgy a tükörbe nézni! Egész más ember az, aki büszke, mint aki csak a külcsínyt próbálja bizonygatni.

Áve!