Kedves olvasóm!

Ismerősem mind tisztában vannak párkapcsolatommal, s míg legtöbben boldogan tekintenek ránk, vannak kételkedőek is. Ennek ez a rendje, ez az útja. Nem bánom, talán ők azok, akik a földön tartanak, s nem hagyják, hogy a rózsaszín felhők teljesen ellepjék látóteremet, s ezáltal a csőlátásnak nevezett csúf inkvizíció mélyen belefurja elmémbe határtalan hatalmát.

Az az igazság, hogy tapasztalatot az utóbbi 'majd 17 évben eleget gyűjtöttem párkapcsolat terén, de a tény tény marad. Ha a szív megdobban, az észnek helye nincs, s igen, a szív pedig megdobban. Vita helye nincs. Kinek milyen az ízlése, mit vár el az emberektől őfele nézve. Emóció vs ráció. Örök kérdés, örök dillema. Egyik felé sem jó elhatárolódni, mert csúfos véget fog vetni. Nem jó csak a szívünkre hallgatni, ahogy eszünkre sem. Mi az arany középút? Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Mindannyian egy-egy individiulumok vagyunk. Tartsuk ezt észben. Inverz módra akár vehetjük az alábbi mondást is: "A többieket öljétek, belőlem csak egy van, belőlük viszont jó sok".

Szóval párkapcsolat. Az állatoknál valahogy könnyebb ez a helyzet. A nőstény választ, miután a hím kidomborította magát neki. Nálunk kicsit más a helyzet. Csodálkozom egy-két közeli ismerősön, miért vannak egyedűl? Saca, Kata, Nimlot, Dorten, Prae, s még sorolhatnám. Mind-mind a maguk útját járja, s próbál rátalálni a szerelemre. Mondhatnám, hogy koruk miatt a szexualitás ami igazán elveszi az eszüket, de ez egyikre sem érvényes. Nyíltságomnak, s beszédkészségemnek köszönhetően a legtöbb ismerősöm piszkos gondolatait is ismerem, s bármily nevetséges is, apellálhatok is rájuk szórakoztatva őket, s magamat is. Oh, semmi félreértés, nem kezdek én ki senkivel, elég nekem a párom. Itt csak szavakkal, fél tettekkel való játszadozásról van szó. Se csók se semmi erotika. Semmi szex, csak dugunk. Kész, passz. Kérem a következőt! Áh, Tifát nem csalnám. Minek? Boldog vagyok vele, azt kapom, amire vágyom, s remélem, ő is így van vele. Azt kapja, amire vágyom. ;)

Eltérek az eredeti gondolatmenettől. A párkapcsolatok a kompromisszumokról szólnak. Szerelemről? Persze. Az az alap, de most ne erre térjünk ki. Kompromisszumokat kötünk. Magunkkal, a párunkkal, s még a barátainkkal is. Ma ketten említették meg, hogy játszhatnánk már valamit, mert jó lenne. Ejj, tudom, hogy vannak perverzek az olvasóim között, de most hagyd ezt a témát. Kerekedj felül! Kérésre erről is írhatok postot, de most más a tészta, amiről rizsázok.

Ki feladja az ismerkedés, ki a baráti állományt ritkítja meg jócskán, s vannak, kik örlődnek a semmi tengerén, s várják a nagy fehér bálnát. Ha egyet megtanultam az évek során, az az, hogy ne adjuk fel vágyainkat, akaratunkat. Tifám, tudom, milyen vagy. Tudom, hogy hű leszel hozzám, de azt is tudom, hogy annyira beleásod magad a kapcsolatunkba, hogy tekinteted leszűkül. Ezt megbeszéltük az este. Imádlak, s te is tudom, hogy szeretsz. Ezzel semmi gond nincs. Mondtam, ismerkedj, játsz, haverkodj! Fiatal vagy, ez hozzá tartozik az élethez. Megbízol bennem, s tudod, hogy én sem lépek túl egy határt. Ezt rólad is tudom. Akkor miért fogod vissza annyira magad? Később csak bánnád, hogy egy ilyen hülye mellett pocsékoltad el az életed.

Más. Kapcsolatokban vannak szintek. Hol határolhatnánk el őket? Az első csók? Az első szexuális élmény? Az összeköltözés? A házasság? A családalapítás? Ma már felgyorsultak a dolgok. Az első csókot általában már az első szerelmes éjszaka hamar követi. Vajon mi a megfelelő sebesség? Pár nap, s újabb hónap lesz a hátunk mögött Tifával. Helyesen gondolkodunk, mikor úgy vagyunk vele, összeköltözünk? Szerintem ennyi idő után már reális. Ismerd meg a párod, s annál jobb megoldás nincs, mint az együttélés. Lakva ismerjük meg a másikat módozat. Furcsa, hogy ezellen senki nem protestál. Hihi. Kössz srácok!

Egyszóval a kapcsolat nem a totális feláldozásról szól, a teljes elhivatottságról. Itt a párom, büszkén vállalom. Tudom, hogy nem a világ legtökéletesebb teremtése, de én így szeretem, ahogy van. Tisztelem kedvesem, s amit elvárok tőle, azt magam is megadom. Korábban írtam az őszinteségről, azért nem ecsetelem itt a mindenségig.

Áve!