Kedves olvasóm!

Ha nem bírod a vulgáris szavakat, szerintem most lapozd át ezt a postot, mert ömlesztve küldök el melegebb éghajlatra kismillió embert!

Eme postom kicsit el fog térni a tőlem megszokottoktól, nem csak a vulgáris szavak miatt, hanem mert messze nem egy téma lesz itt beömlesztve.

Kezdhetném az emberi viselkedéssel, illetve nézeteimmel, miért is rémes hely, amit teremtett az emberiség magának - nem véletlen nem írtam, hogy teremtettük, mert igenis vannak emberek, akiknek ehhez semmi köze nincs... még. Reggel amikor menetrendet néztem magamnak, hogy be tudjak érni dolgozni, azon kaptam magam, hogy egy furcsa kis téglalap heccel a szegedi gyors mellett. Vonatinfo. Megörültem, hiszen ezt már régóta vártam, mióta beharangozták, hogy lesz. Nem más, mint a vonat aktuális pozícióját jelző oldal. Kiírja, mennyit késik a vonat, éppen mi a státusza, stb. Egyszerű és ronda oldal (amilyet én szoktam csinálni) viszont nem kicsit hatásos. Számolhat vele az ember, hogy eléri még vagy sem. Ez az olyan lustáknak, mint én teljesen jó dolog... Igenám, de a vonat abszolút zsúfolásig tele. Mire beértem ma reggel dolgozni, jobban folyt rólam a tömegközlekedés okából a víz, mint tekeréstől. Csapzottan, ázottan értem be még időben. Mindenhol fülledt a levegő, s egymásra oda nem figyelve tapossák a népek mindenki sarkát. A vonaton kintrekedtem a peronon, ahol rajtam kívűl még két másik pasi is erőlködve próbált talpon maradni, de benézve a kocsi "termébe" a látvány kiakasztó volt. Az összes ablak zárva. Milyen lehetett odabent a klíma? Belegondolni is rossz. A metró dettó ugyanez, míg a 103-as buszon ugyan az ablak nyitása már lehetséges volt, s így máris élvezhetőbb volt az utazás - leszámítva a budapesti szmog okozta fulladásos kellemetlenséget. Ha ez még nem volt elég, egy 40 év körüli nanyóca folyamatosan próbált rám felkenődni, mint társadalmunk oszlopos tagjára, hogy megkapaszkodjon a fiatalság erejében. Kösz bazdmeg! Amikor már 2 tucatjára csapódott a táskája a vádlimhoz, kibukott belőlem a neméppenjókedvesember. Megrökönyödve figyelte, ahogy 120 kiló vaskosság fordul felé, s gyengéden közli, hogy ha nem tér észhez, először a csomagját baszom ki a nyitott ablakon. Észhez tért, egyből más helyet keresett a buszon. Hála Istennek.

Beérek dolgozni, s az ablakom előtt felhúzott álványon a munkások már javában húzzák az igát. Elkészülni kb 2 és fél év múlva fognak (ez komoly), de a szakmunkások anyázása felülmúlhatatlan élmény kora reggel, mikor az ember próbálja összeszedni a gondolatait. Ez megy immáron kb egy éve. Finoman szólva is a fasz kivan vele. Tegnap hazaértem este háromnegyed hétre, s letettem seggem a gépem elé, mondván, kicsit kipihenem magam, mivel tegnap volt mit csinálni. Erre mi történik? A szomszéd az ablakom alatt túráztatja a motorját, majd elkezdi babrálni a benzines fűnyíróját (amivel a fele annyi kertjét 2x annyi idő alatt csapja le, mint mi a villanymotorossal), ha ennyi nem lenne elég, utána még a kocsit tisztítja kézi porszívóval, miközben az egyik kislánya a dudát nyomja izomból. Az ajtóm kinyílt, úgy basztam be az ablakot.

Hogy stresszes vagyok? Nem csoda. Minek köszönhetem? A kilátástalan munkahelyemnek, ahol a fizetésem nem hogy nem tartja értékét, de folyamatosan csökken? Ettől a hónaptól is bukok havi 5-6 ezret. Nem sok? Nem a ferde faszt nem. Amikor alig élsz meg abból, amit keresel, ez nem sok? A kurva anyját az államnak. Igen, neki, mert nem csak a munkavállalók, de a munkáltatók életét is sanyargatja. Mi a kurva Isten lova faszáért kell nekünk az állam miatt szopnunk? Most én vagyok a hibás, mert ide születtem? Én vagyok az államért vagy az van értünk? Mi tartsuk el azt, ami elvileg azért van, hogy mi legyünk? Milyen jogon szabnak ki ránk további adókat? Aki megdolgozott a házáért, s végre magáénak tudhatja, annak most továbbra is fizetnie kell "bérleti díjjat"?

És igen, betelt a pohár a párommal is. Amikor összejöttünk, tudtam, hogy egocentrikus. Ez nem volt előttem titok, tisztában voltam vele, de azt hittem, egy kapcsolat arról szól, hogy odafigyelünk egymásra, még akkor is, ha az egonk messze túlszárnyalja a másikét. Szeretek foglalkozni a párommal, ez nem csak ebben a kapcsolatban van így, de igenis elvárom a másiktól, ha gondom van, észrevegye - hisz nem leplezem ezt sem, mint semmi mást sem. Nem, nem számít, hogy 2 hónapja csak egy megveszekedett kisegérrel vagyok, aki annyira el van foglalva a saját dolgaival, hogy észre sem veszi, mit tesz meg a másik érte. Úgy néz ki, túlságosan elkényeztettem. Hisztis vagyok vagy csak racionálisan dühös? Ez a stressz, mikor az ember indulatai jobban felhergelik a negatív gondolatokat, s hagyják, hadd csapódjanak ki. Teljesen megértem Nimlottot, mikor kiakadt Enjire, az mennyire le se tojta a fejét. Én is így jártam, ez van. A különbség az, hogy én nem hagyom ennyiben. Igenis kiállok magamért, s tenni fogok érte, hogy a másik kurva gyorsan térjen észhez. Először van, hogy Tifára igenis mérges vagyok, de nem a mániái miatt, hanem mert elhanyagolta a kapcsolatunkat, elhanyagolt engem. Lehet szakítani, persze, ez benne van. Akkor tegye meg, de ez nem állapot, s igenis ideje szembesíteni a másikat ezzel.

Senkinek nincs jó kedve ebben az országban. Az anyagi helyzetünk romlik, s azt kell mondjam, az alapvető dolgokra egyre kevesebb pénz van. Kifulladtunk, elfáradtunk, elveszett belőlünk az irány előre. Stagnálunk jobbhíjján egy helyben, mások lecsúsznak. Sajnos meg tudom érteni őket. Sehova nem vezet az irányunk. Elég volt. Olyan szinten besokaltam a világtól most, csalódunk az emberekben, nem várhatunk el egy kurva "bocs"-ot senkitől, s taposunk egymáson. Rühellek tömegben lenni, mert annyira hiányzik az emberekből a másikra való odafigyelés, hogy csak na! Milyen jogon taposunk egymáson, basszátok meg?

Áve!