Kedves olvasóm!

Téged milyen jellegű képkockák előtt szeretsz sorvadni? Tegnap késő este látogatást tettem kedvenc chatszobámban, s ott olyan címmel találkoztam, amit életemben nem hallottam. Tudom, h annyira nem vagyok otthon ezekben a témákban, de visszagondolva jómagam is elég sok sorozatot néztem szinte betanulásig. Ássunk kicsit mélyebbre!

Címeket, szinapszisokat kezdtem írni ide. Úgy érzem magam, mint egy újságíró, kinek kötelessége leírni határidő előtt a tapasztalatait. Ez valahogy nem fekszik nekem. Mindig is kötetlenül szerettem végezni, amit csinálok, határidők csak zavartak, s tudatalatt küzdöttem ellenük. Ezt a blogot elvileg szórakozásból csinálom, senkinek nem kell vele megfelelnem, bár kifejezetten élvezem, h ennyi olvasóm van, mégis valahol fáj a szívem, h elég keveset kommenteltek, kedves olvasóim.

Párom éppen öccsével Silent Hill 2-zik. Lekapcsolt lámpákkal hevítve a horror ilyen mélységét. Tudom, milyen kis félős tud lenni az én kis Tifám, mégis nagy örömmel játszotta tegnap ezt a játékot. Büszke is voltam rá!

Ismered a punnyadást, ugye? Te is szeretsz néha lébecolni egész nap, stimt? Nekem ma ilyen napom volt. Valahogy nem voltam sem éber, sem álmos. Reggel leültem egy régi játékom elé, s rá kellett jönnöm, van némi hasonlóság a képernyőn megjelenő vámpír degenerációja, s jómagam között. Igazából, ahogy haladtam előre a történetben, egyre mélyebbre taszítottam magam a fikcióban, az őrült Malkáv kacifántos mondatainak elemezéseibe. Ez a karakter képtelen a legegyszerűbb kérdésre is normálisan felelni. Valahol meg tudom érteni. A tökéletes unalmas, node ennyire radikálisnak lenni? Az írók nagyon kreatívok, fantáziadúsak voltak a mondatokat illetve. Arra ébredtem laza délutáni alvásom végeztével, h a takarítónő az őrület határát súrolja. Hehe.

Kissé elkalandoztam eredeti témámtól, s mivel a postokat nem szeretem a végtelenségig húzni, így már vissza nem is térek oda, inkább átírom a címet.

Több közeli ismerősöm „kocka”, így nem meglepő, ha mind hatunk a másikra. A WoW már nem fog újra megfertőzni, jó helyen van, ahol van. Brrrr... Még belegondolni is rossz, mennyi időt töltöttem előtte. Mondhatom, feleslegesen. Bár pár jó ismerőst ott is összekapartam. Áve Niklas, Mikkel, Dawn, Rune, stb (ezek rendes nevek!). Dánok, Svédek, Bulgárok, stb. Ismerkedési lehetőségnek nem egy utolsó forma, de a játékmenet valahogy kevés nekem. Akikkel érdemes, úgyis tartja az ember a kapcsolatot.

Te miről olvasnál itt nálam, kedves olvasóm?

Kérlek, hagyjatok pár kommentet, mert igenis furdal a kíváncsiság, ki mikor olvas, milyen gyakran, s mennyi az új olvasóm, kik a visszatérők! Sokan szóltok a blogomról chat-en vagy MSN-en, de a konkrétumokat sosem faggatom.

Áve