Kedves olvasóm!

Ismered a kamaszkorba lépőknek szánt újságokat? Mivel ez nem a reklám helye, címet nem írok, de adva van egy magazin, melyben 10 éve tuti, de talán még most is van/volt/lesz egy 2 oldalas levelező cikk az adott címmel. Emlékszem, középsuliban a megjelenés napján az asztalon ülve nevettünk hangosan a megjelenő cikkeken. De keveset tudtam még akkor a női érzések, testek rejtelmeiről, bah. Nagyképűen hangzik? Nos, nem annak szántam. Most is keveset tudok, de még mindig hajlandó vagyok tanulni. Partnereim elégedettek voltak 10 éve is, de ha belegondolok, akkor milyen voltam, nem tudom, mirefel mondták ezt nekem.

Mi is ez az egész? Mit takar e három szó? Mit tudunk mi minderről? Neked milyen tapasztalataid vannak? Aki veled béna, amellett hogy maradt meg más? Akivel te vagy béna, miért van veled? Mindannyian mást várunk el, mások a kívánságaink, vágyaink.

Érdekes a mai fiatalság, de érdekes a középkorosztály is. Az idősebbek ritkábban panaszkodnak emiatt, node ebbe már ne menjünk bele! Valahogy úgy látom, a romantika kezd kihalni a fiatalságból. Kérdeztem egy 15 éves srácot - aki igazán közkedvelt a női nem képviselői között -, hogy milyen lányok tetszenek neki, hogy udvarol, mik a tervei a jövőre nézve. A válaszok minden téren kiábrándítóak voltak. Ebből kiindulva kíváncsi lettem, milyenek a korabeli lányok. 2. kiábrándulás. Csodás. Mi van veletek, fiatalok? Tényleg csak az számít, milyen trendi vagy? Pia, szex, drogok, szórakozás? Ez csak a vonzó? Tudom, h az ész annyira nem bódít el titeket, s a vágyaitok a testiségben csattannak ki, de kérem, tényleg ennyi? Kettesben csak DVD-zni és szexelni lehet? Tényleg muszáj ebben a korban a mennyiséget a minőség elé tolni? Vajon én is ilyen voltam? Tényleg kihalnak az érdeklődési körök? Egy vicc, amit a chaten is tapasztalok ebben a korosztályban. Mintha mindenki céltalan lenne, s a szórakozásnak élne.

Másik oldala a dolognak a mi korosztályunk. Egyre több a válás a korai házasság miatt, párokat látok szétmenni a hazugságok, csalások, becsapások miatt. Ennyire nehéz őszintének lennünk a párunkkal? Mi az amit elvárunk mostanság egymástól? Szeressen? Ugyan már! Ez édes kevés! Szeretni lehet valakit valameddig! Elviselni a másik rigolyáit, hülyeségeit? Mindenkinek van! Bizony, ezeket kezelni kell!

Olyan rossz látni a sok meghasadt szívet, megkérgesedett embert. Tudom, hogy én ezt nehezen értem meg, mert túlontúl racionális vagyok, s az agyam elnyomja a szívem, de nekem is szólalt már meg termetes aorta pumpám, s voltam olyan vak, h a barátok hiába rángatták a karom, h ne menj bele, mert úgyis megsérülsz, mégis mentem előre.

Mit hisznek az emberek? Mit gondolnak saját magukról? Nem másoknak kéne megítélniük minket? 6 milliárdan vagyunk, azt választunk havernak, akit akarunk, társnak viszont egy legyen egy életre. Ezzel nem azt mondom, h éljük le az életünket az elsővel, ki megdobbantja szívünk, de ha megvan az igazi, egy életen át tartsunk ki, ha pedig tudjuk, nem ő az, tudassuk vele azt is! Az őszinteség mindig a legfontosabb, mégis a legjobban elnyomott fogalom. Mindenki őszintének vallja magát, de mit is jelent ez? Ha nem mondod meg valakinek, h szereted, az őszinteség? Ha nem mered elmondani a párodnak, h fantáziálsz másról, az őszinteség? Ha szánalomból együtt vagy valakivel, kit nem is viselsz, s már nem is szeretsz, az őszinteség?

Ezzel az egésszel semmi mást nem akarok elérni, minthogy mindannyian tekintsünk igenis a szívünkbe, s gondoljuk már át, mit akarunk, hogy akarjuk! A legtöbben becsapják magukat, s félrevezetik a körülöttük lévőket is.

Büszke vagyok rá, h valóban őszinte lehetek a barátaimmal, a párommal, az ismerőseimmel. Nincs mit rejtegetnem. Te elérted ezt már? És igen, most nagyképű vagyok, s talán beképzelt is! Mindent elmondok, elmesélek a páromnak, a barátaimnak, azoknak, kik közel vannak hozzám. Nincs mit rejtegetnem. Nem voltam egy szent, most sem vagyok az, de elfogadnak ilyennek, s tudjátok mit? Az őszinteség valóban meghozza a gyümölcsét. Valóban meghozza!

Gondold végig, milyen vagy te! Néha megéri egy kis szintfelmérést végezni. Mindannyiunkra ráfér.

Áve!