Kedves olvasóm!

Torokgyuszi, torokfájás, állítólag vírusos. Meg persze. Igazából már tegnap sem akartam így dolgozni menni, de este eldöntöttem, h ma nem is megyek. Szóval az első dolgom ma reggel az orvoshoz való út volt. Mit ad Isten, a doki lebetegedett, helyette egy fiatal orvosnő van. Aranyos, kedves, kezet nyújt, mikor bemutatkozunk, normálisan rámosolygok, erre zavarba jön. Ettől valóban mosoly ül ki az arcomra. A szemébe nézek, ő mindenfele elfordítja a fejét. Már szinte vicces. Csak zagyvál, hadovál, de mikor megkérem, h mérje meg a vérnyomásom, lassan visszanyeri önmagát. Nagyon helyes! Aranygyűrű az ujján. Igazán idegesítene, ha ennyi tartása lenne egy férjes asszonynak. Egy a lényeg, kiírt erre a hétre. Séta haza anyuval, ki jót kacagott azon, h Tifával eljegyeztük egymást, de kijelentette, h igazán kedveli a lányt, s jó érzés volt, h nem kinevetett, hanem csak meglepetésében adta ki eme örömteli hangot. Végre egy lány, akit tényleg kedvel. Esküszöm ez maga egy csoda.

Apropó Tifa. 2 Tifa van az életemben. Egyik a párom, másik a havernőm, kivel viccből angolul beszélgetünk. Igen, a Tifa név a Final Fantasy - Advent Children című animációs filmből van. Hogy fogom itt a kettőt megkülönböztetni anélkül, h utalnék valódi személyazonosságukra? Bah... A két lány ég és föld... Igaz, az animeszeretet megvan mindkettőben, nohmeg a szerepjátékokra való hajlam, meg... a fene se tudja...

Kialudni persze pont akkor nem tudod magad, mikor szeretnéd. Régen mindig könnyen ment az alvás, most ébren tartott az Elfen Lied című sorozat. Egyszer már ugyan láttam végig, de úgy voltam vele, jó lenne újranézni. Kellően elmebeteg, s keveri a romantikát a vérrel. Bárki, ki kicsit kedveli a japán animációkat, ajánlom neki.

Nahszóval betegácsi... Ha betegácsiban vagy, tuti adódik elég dolgod, hogy ne pihenhesd ki magad. Akár családban, akár a házban, akár kapcsolatban vagy nemes egyszerűséggel valahogy nem tudod rávenni magad, h pihenj.

Teát kérek forrón és a takarómat az ágyamban! Kééééérem szépen! Nah majd éjszaka!

Áve!