Kedves olvasóm!

Mikor jutottunk el oda, hogy a fantázia kezdi bemondani az unalmast? Monoton világunk rohanásból áll szinte már mindenhol, a tanulási rendek is változnak, a munkahelyek is egyre többet követelnek, s az eladósodás miatt lassan mindent elvállalunk a szintfenttartások végett, ami hogy őszinték legyünk erősen kihatással van az általunk fogyasztott média képére is.

Régen mekkora durranások voltak a vígjátékok, s a rettenetesen rosszul megírt akció forgatókönyvek. Mennyire tudtunk örülni egy-egy könyvnek, új történetnek, ami kitöltötte a reál életünket a fikciók varázsával. Manapság azt látom, ugyan az akciófilmek történetei is ki lettek színezve, de a sok technikai megoldás megöli lassan a történetet, amit próbálnak előadni, s mi több a tömérdek mennyiségü baki, amit felhalmoznak, számomra egy teljesen lehangoló képet festenek le a végére. Világméretü katasztrófákat próbálnak elhozni nekünk, amiből mindig egy-egy magányos hős kerül ki győztesen a realizmus minden alapját mellőzve. Tényleg ez kell nekünk? Tudom, maradi vagyok, de én jókat derülök a mai napig a Bud Spencer és Terrence Hill filmeken, ahogy a halál gondolata is maximum csak kilóméteres távolságból van érintve. Nem eksön múvik ezek? Azt mondod? Igaz is meg nem is. Valahogy nem érzem szükségét, hogy tucatnyi hevederszámra potyogjon egy forgócsöves ágyuból a töltényhüvely, s nem hiszem, hogy a hackerek minden rendszer ellen fel vannak úgy készülve, hogy kevesebb, mint egy óra alatt bármit megtörjenek! Mit egy óra! Több filmben tapasztaltam, hogy a hihetetlen ügyességü számítógépvirtuózók 5 perc leforgása alatt műholdcsatornát foglaltak maguknak! Az igen!

Elfogulttá kezdek válni az animékkel kapcsolatban, tudom jól, de olyan ötletekkel találom magam napról napra szemben magam, mikor kicsit van időm elmerülni egy-egy sorozatban, amit totálisan hiányolok a Hollywoodi sokrétü atmoszférából. Tömegek szeretik Bruce Willist, pedig nem mentette meg a Titanic utasait, s egy űrlapot nem tud egy filmjében sem kitölteni, mégis mindig meg tudja egyedűl változtatni a korrekt tervezésü banditák mozdulatait, aminek folytán folyton a helyszínen kell rögtönözniük a lehető legkivitelezhetetlenebb új trükköket! Olé! Ez igen!

Hova tűnt a fantázia? Hol vannak az igazi fordulatok, mint a Közönséges Bűnőzőkben vagy a Hatodik Érzékben? Tudom, mindkét film vége kitalálható egy-egy értelmesebb embernek a közepén, de akkor is? Minden poént lelőttünk volna már, s mikor látunk egy új produkciót, csak lazán legyintünk, s megdobáljuk a vetítővásznat / TV-t / monitort a zsák méretü popcornunkkal, mikor már-már a klisé határait súrolják? Üveges tekintettel bámulom a közelgő óriásprodukciók eljövetelét, de egy év múlva alig fogok pár apróságra emlékezni. Tudom, hogy változunk, öregszünk, ezt magamon veszem a legjobban észre. Egyszerűen kevésbé érdekelnek azok a dolgok, amikért régebben meghaltam volna. A világ kezdi elveszteni az újdonságait, hát olyanok felé kell fordulni, amit még nem próbáltunk? Mennyire húz határt az anyagi helyzetünkből felmerülő gond? Sajnos a filmek még mindig a legelérhetőbbek számunkra, de azok varázsai olyannyira fakulnak, hogy ritkán hallok olyan produkcióról, ami megmozgatna bennem valamit. Egy anime? Oly mennyiség van ezekből, hogy legalább itt tudok még mazsolázni. Párom ajánlotta - viccből - a Karin című vámpíros animét, amiben a kislány nem vért szív, hanem vért termel. Ugyan kezd ez is monotonná avanzsálódni, s a lolicon (a pedofiliát súroló szexualitás) is megjelent kis élményfokozónak, de az általános humorja mégis leköt. Valahol érthető, hisz más, mint a nyakunkba ömlesztett szenny. Többen nem fognak velem egyet érteni, hisz van itt Smallville, Eureka, BattleStar Galactica és Star Treckes olvasóm is, nem beszélve a House, Sarah Connor Chronicles vagy Supernaturalról. Mind jó, de egy valamiben óriásit hibáznak az írók! Próbálják a legnagyobb lefedettséget elérni a piacon, aminek folytán elszaftosodnak ezek a sorozatok. Az animék nem egészen ilyenek. Szinte minden ismerősömnek tudok ajánlani már, mit nézzen, mit töltsön ingyenesen, legálisan! Sokadik bőr az animékről, tudom, sorry is érte, de ha a fikció színesíti az életünket, ne állapodjunk meg a szürkeségnél!

Áve!