Szösszenetek

Kedves olvasóm!

Talán olvastad az előző postomat, amiben egy nagyon intelligens egyed próbált megismerkedni személyemmel. Tudom, hogy kicsit magasan hordom az orrom ezen a téren, de hajlandó vagyok mindenkivel elbeszélgetni, aki normálisan közelít meg. Ezalól nincs kivétel. Ma már a neten nem várom el, hogy nagy betükkel kezdjenek egy mondatot, le kell tennem erről, de a helyesírás, az ékezetek és az írásjelek használatára még mindig hepciás vagyok.

Megszoktam, hogy bizonyos negatív kritikákkal élnek felém, ez is hozzá tartozik a világhoz, s nem bújok ki előle, tanulok belőle. Amiről igazán írni szeretnék itt és most az a chat.hu világa, ahol oly sokan vannak beregisztrálva, hogy mire csak a felével megismerkedne az ember, egy fél emberöltő szállna tova. A gond itt csak egy apróság, s az az anonimitás. Eldöntheted, hogy vállalod e az arcod vagy sem. Én próbálok nyílt maradni, s nem hazudozni össze-vissza mindent. Ki lehet kerülni? Igen, ki lehet. Több ismerősöm bújik el álnevek mögé, s valójában nem is tudom, kikkel beszélek, de egyáltalán nem érzem hátrányát. Jobb az életben ismerkedni? Szerintem nem. A chat előnye, hogy kor-, nem-, etnikai hovatartozás-, vallás- és anyagi helyzettől független. Legalábbis elvileg. Azok, kik vállalják arcukat, sokszor szembetalálják magukat az alfajjal, kik nem. Majd minden hölgyismerősömet próbálták már rávenni, hogy megnézze egy-egy idióta onalizálását. Finoman fogalmaztam meg eme perverz kört. Tudom. Mások nem áltatják magukat, s egyhuzamban szitkozódnak, mint egy kocsis. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem gépelné be azt a sok mocskot... Bah. Élőben én is ki-kiejtek pár cifra mondatot. Rossz szokás. Le kéne tenni róla, de megint elkalandozok a fő témától. Először azt hittem, szerencsés vagyok, hogy egy korrekt társaságba keveredtem, de rá kellett jönnöm, ebben semmi szerencse nincs. Összeolvasztottunk egy réteget az adott oldalon, s visszatérnek a művelt, intelligens egyének. Oly meglepő, milyen embereket ismerhetünk meg! Mindenki máshogy vélekedik a chatről. Sokan szidják, mert állítólag agyilag nagyon gyenge a felhozatal, de akárhogy nézzük, a világ sincs máshogy.

Legtöbb emberrel nem is találkoztam még személyesen, de nem csak haverságot, barátságot lehett felfedezni online. Tényleg szükséges a testi jelenlét, nem csak a szellemi egy kiegyensúlyozott ismeretségben? Nem hiszem. Hazaérünk munkából, jól tud esni, hogy valaki megkérdi tőlünk, milyen volt a napunk, emlékszik, mikor min mentünk át, s újra újra összefutunk velük akármekkora szünet után, tudunk egymásnak örülni.

Más kategória a szoknyapecérek és (pardon a kifejezésért) ólcsó lányok listája. Mindkettőből annyi van, mint a sicc, s nem nehéz partnert találni akármilyen célra is. Valakinek ez kell. Van kereslet és kínálat is. Akikkel megismerkedem, meg szoktam kérdezni, hogy milyen a személyes véleménye a chatről, s bármily érdekes is, a legtöbben találkoztak már innen valakivel. Alacsony, magas, szép, csúnya, idős, fiatal. Mindenkiből van fönt. A barátainkat magunk válogatjuk meg. A lehetőség adott, én nem egy igazán értékes emberre leltem mindkét nemből, több korosztályból, anyagi pozícióból és vallási nézetből. Lehet ismerkedni itt? Igen, lehet. Lehet itt valakit megismerni? Igen, lehet. Lehet itt valakibe beleszeretni? Igen, lehet. Akkor? Szemezgess vagy kérd meg tapasztalt ismerősöd, hogy vezessen bele a rejtelmekbe. Egy-egy megszokott csapat igazán összetartó.

Áve!