Szösszenetek

Kedves olvasóm!

Rendhagyó már, h minden nap írok így a naplómba, s a rendszerességet szeretem. Mindig is szerettem, hiszen egyfajta biztonságot sugall. Nincs ez másképp egy blogírással sem, hiszed vagy sem! A mai nap nagyon nem a gép előtt töltött időről szólt, hisz nem csak párom, de az ő egyik barátnője is velünk tartott tegnap hazafele úton.

Miután Enji tegnap elment tőlem, s magával vitte az új Sidekickjét, lassan ideje volt elkezdenem készűlni a hétvégére. Ami a mai blogomban az érdekes igazából az az, h a hétvége még nem ért véget, azaz úgy ültem le ide írni, h a rendet nem akarom megtörni, de egy biztos, nem ezzel akarok most foglalkozni. :) Annyira jól érzem magam így már több, mint 24 órája, h csak na!

Félbeszakítottam megrögzött gépelési technikámat egy pár percre, míg Tifa és Saca megmasszírozták a vállam, s ittunk még egy kanyar gyümölcsvodkát. Mi iszákosak! E! A röhögés nem akar elfogyni! Végtelen szórakoztató minden perc, amit így töltünk. Egyedül az én perverz humorom, mi kicsit kiakasztja Sacát, de kezdi már megszokni. Az idiótizmus nem is gyenge kifejezés rám most. Hihi.

Nimlot egy órája lépett le tőlünk, azt mondta, ő is nagyon, de nagyon jól érezte magát. Fagyi, sör, forró csoki, gyümölcsvodka, kürtöskalács, volt itt ma minden, s most a popcorn fogy egy film alatt. Ennyit régen lököttködtem egy nap alatt, s kezdem érezni, h a fáradtság leple szépen rámtelepszik, de majd pihenünk a sírban. Rest in pieces. Majd. Soká. Az élet nem múlik el ennyire gyorsan. Mondottam volt anno, élvezzük, amit- és amíg lehet!

Hogy telnek a percek, az órák, s bizony a napok is, ha az ember valóban jól érzi magát! Erről is írtam, de most annyira el vagyok foglalva a marhaságokkal, h nincs egy épkézláb ötletem. Milyen kellemetlen, ugye? Hihihi. Nem szabad feladni! Bátran visszavetem most magam szépen a társaságba! Majd beszámolok mindenről!

Bocsánat, h kevésbé lett rendhagyó a mai postom, de holnap visszatérek a rendes kerékvágásomba!

Áve!