Kedves olvasóm!

Te szereted figyelni az embereket körülötted, miközben utazol? Én kíváncsian lesem néha, ki milyen könyvet olvas, mivel próbálja elviselhetőbbé tenni az utazás fáradalmait. Manapság kevesen olvasnak. Kár. Igaz, egy-egy könyv ára meglehetősen borsos, mert míg a rövidebb regények/novellák ára alig 2000 Ft körül mozog, úgy a "normálisabb" - valóban szépirodalom - majd a duplája.

Szóval tömegközlekedés. Én nagyjából elégedett vagyok magyarország tömegközlekedésével. Ezalatt nem a BKV járatait értem, neeeeeeem. A MÁV ma kifejezetten előrelátóan cselekedett, hisz a havazás ellenére sem késtek a járművek számottevően. Szépen elhelyezkedtem a Monorról induló vonaton indulási idő előtt bő 5 perccel, levetve akkora fehérré avanzsálódott szövetkabátomat, s kényelmesen elhelyezkedve a 22-24(!!!!) fokra felfűtött vagonban. Kissé kidobott pénz szerintem ilyenkor ennyire felfűteni, pláne, mert mindenki melegen van öltözve. Nah, ez nem az én reszortom, hisz havi alig 18.000Ft Monor-Kőbánya bérlet ára. Lépjünk túl ezen a "túlzott" kényelmi biztosításon, s lássuk, mikor indul a vonat? Ahhha, 3 perccel később. Zakatol rendesen, semmi gond. Tökély. Kőbányán le, metróra át. Nincs tömve, de vagyunk egypáran, no para. Halad rendesen. És itt most elérkeztünk arra a pontra, ahol gond van. 103-as busz. Népliget-Kelenföldi pályaudvar. Jön. Nagyjából időben. Errefele mindig dugó van. Érthető. Azonban itt a végállomáson jól mérhető, kb mikor ment el az utolsó busz. Nevezetesen, az embereken milyen vastagon leledzik a hótakaró. Vicces egy látvány. Csüccs le. Büdös van, kosz van, s beesik a hó. Hurrá! Hiányzott a BKV. Méghogy vágyom vissza dolgozni? Hát hülye vagyok én? Nos, lehet, az vagyok. Pfujj. Indulás!

Ülök a 103-as buszon, mosolyogva figyelem a gépjárműveket, ki volt olyan serény, h letakarította mielőtt elindult vagy éppen kinek van garázsa. Ami vicces volt számomra, h egy platós dzsipp húzott el a busz mellett, s csak arra tudtam gondolni, h mennyire kihasználja a gépjárműve adottságait, hisz ilyen időben havat szállít. Jót kuncogtam magamban.

Etele út-Fehérvári út saroknál buszról le, Spuri a villamoshoz. Naná, h elhúz, miért is ne? Mindenhol latyak, s a havazás még mindig tart. A villit én már csak nagymama járatnak becézgetem, hisz mindig a valóban idősebb korosztály képviselteti magát rajta. Ellentétben a vidéki nagyikkal, ezekben sok kedvesség nincs az ismeretlenek iránt, erővel próbálnak előrébb törni vagy helyet foglalni maguknak. Egy nekem is jön, majd visszahuppan a székére, mertugyebár az rugalmas ütközés ezt írja elő neki, ha már nagyobb és erősebb testtel találkozik. Mindenki furán néz rá, aki ezek után még elkezd papolni, h a mai fiatalság milyen bunkó, hogy nem adjuk át a helyet. Kérdőn nézek rá, s lágy-, dallamos hangomon megkérdem tőle, h ugyan a jóisten minek áldotta meg szájjal, ha annyit képtelen kinyögni, h "elnézést"? Biztos észrevettem volna, ha megérint vagy megszólal, h szeretne elhaladni. Pesten sajna ilyen a többség. Lehet, én vagyok valóban bunkó, de szerintem ez elvárható emberi minimum.

Köszönet a BKV-nak, azért beértem dolgozni. 20 perces késéssel.

Áve!