Drága olvasóm!

Hadd kívánjak neked is boldog Valentin napot. Sokak számára nagyon fontos ez a nap. Boldog emberek, párkapcsolatok virágzásai... Itt az idő, h kinyilatkoztassuk szerelmünket. Már aki, már ahogyan. Nekem ez a nap fontos. Én, ki a kis dolgokat fontosnak tartom, ám a nagyokat félvállról veszem ("Zápor tanítása" - Zen gondolat), azt hinnéd, a mai nap nagyon ellazulom áldott semmittevéssel. Sajnos idén igazad van. Nemrég értem haza páromtól, Visegrádról, s sajnálom, h a mai napot külön kell töltenünk. A család bezavart. Ők ma látogatnak. Józsival (Tifa édesapja) láttuk egymáson, h egyikünknek sincs ínyére a dolog, de legyünk dinamikusak, engedékenyek mások akarata előtt is néha. Pláne, ha belegondolunk, h párommal úgy tervezzük, lassacskán valóban minden nap együtt fekszünk, együtt kelünk. Tudom, odébb van ez, de kinek kell a viszály? Volt belőle elég az életemben. Most máshogy akarom csinálni, így nyugalomra intettem szívem.

Apropó Valentin-nap... Két órás utam alatt hazafele nyugodtan olvasgattam a nálam lévő mangákat (japán eredetű képregények), s közben figyeltem az embereket. Megszoktam, h engem megnéznek az utcákon, a tömegközlekedési eszközökön. Most sem volt máshogy, de ami nekem mégis szemet szúrt, az az, h senkit nem láttam párban. Emberek! Tudom, h ez is csak egy szombat, de akinek van valakije, ez az a nap, mikor igazán meg kéne értetnie vele, h szereti. Nem jó ilyenkor egyedűl lenni. A sok sápadt, fáradt arcot a vonatokon kifejezetten kellemetlen volt nézni. Tényleg ennyire gyorsan sorvad el a világ? Hogy öregszünk, az egy dolog, de egy egész másik generáció veszi át a helyünket, akikben valóban nincs meg az, amit mi anno romantikának becézgettünk?

Enji havernőmmel utaztunk tegnap Visegrád irányába a buszon Tifával, s közölte, hivatalos ma a kedveséhez... De nem Valentin napozni, hanem a kedvese édesanyjának születésnapjára. Tifával összenéztünk, s próbáltuk eldönteni, h ez  most egy vicc vagy komoly? Felnevessünk vagy vágjunk savanyú képet. Az utóbbi mellett döntöttünk.

Nincs jó idő, ezt konstantálom. Tegnap mégiscsak egy kardigánban indultam el. Nekem ennyi elég volt, igaz ma délelőtt a kompnál Visegrádon összeszűkült kicsit ánusz rózsám. Blah, a farkasok csak úgy üvölthettek az állatkertben a nem éppen skandináv áramlatu szellők hatására.

Egy szó, mint száz... Ahogy észrevettem, Szt Valentin forog a sirjában. Szombat van, mégis a fél MSN-es kontaktom online. Kiábrándító.

Áve!