Szösszenetek

Kedves olvasóm!

Szerintem mindenki volt már részese olyan munkának vagy elhivatottságnak, amiben ő maga látott jövőt, de egyes szkeptikus embereknek lett igazuk. Furcsamód én is szkeptikus vagyok, mégsem gondoltam át teljesen a jelenlegi munkáltatóm adta lehetőségeket. Vagy mégis? A kereseti lehetőség valóban jó lenne, de a világgazdaság momentán nem teszi lehetővé olyan mértékben a kopasztást, hogy ennyivel valóban komoly összegeket lehessen keresni. Miért kerülöm a témát, miről is van szó? Egyszerűen azért, mert momentán nem akarok tényekről beszélni, csak annyiról, nem nekem való. Mi a teendő, mikor látjuk, ez nem a mi utunk része? Otthagyjuk. Ágyő DStudio. A mai nap beadom a felmondásom, s mivel próbaidő, nem kell szenvednem tovább ott. Helyette itthon szépen dobálom balra-jobbra az önéletrajzomat. Ez is elveszett a múltkori adatvesztés alkalmával, de sebaj. Volt annyi eszem, h elrejtsem a neten. Ennyi még volt valamikor.

Nézegetem az állásajánlatokat, s mit ne mondjak... Embertelen elvárások vannak potom összegekért. Tényleg az a helyzet, hogy a belünket ki kell dolgoznunk, hogy enni tudjunk? A mostani pénzekre pláne igaz, hogy éhenhalni sok, de jóllakni kevés. Olyan személyeket keresnek a jelenlegi pozíciókban, kik istennek számítanak a saját körükben, illetve hajlandóak teljesen alárendelni a cél érdekében a saját lelküket is. Régen erre mit mondtak? Hogy eladnák a saját anyjukat is? Tudom, fel fog kopni az állam, de erre én nem vagyok hajlandó. Február végéig kitart a munkanélküli segélyem. Úr Isten! Segélyen élek! S milyen kevesen! Nem vallom ezt büszkén, de meddig süllyedjek, hogy munkát kapjak? Akik ismernek, nagyon jól tudják rólam, milyen keményen tudok dolgozni, szívemet- lelkemet beleadom a semmilyen érdekeltségü munkákba is, lojalitásom megkérdőjelezhetetlen, s emellett értek is ahhoz, amit elvállalok vagy egyszerűen nem vállalom el. Miért kell ezeket bonyolítani? Ha valamihez hülye vagyok, nem próbálkozom meg vele, de kinek kell egy ilyen férfi munkatárs? Hiába szerettek engem nagyon a mostani helyemen, ha egyszerűen nem fizettek eleget? Kedves gondolat, hogy mindenki velem akar dolgozni, de ez nem az én célom. Nem vagyok annyira szociális. Érdekember lennék? Kövezzenek meg érte. Dolgozni az ember a pénzért jár, s nem a bulik miatt.

Egyszóval megint keresek, hátha találok. Szeptemberig biztosan lesz valami! Addig meg itthon is kihúzom, úgyis van mit csinálni. Többek közt festeni. Szép színe lesz az új szobámnak, de ezt majd később képpel igazolom. ;)

Addig is kitartást kívánok mindenkinek ebben a pokoli világban.

Áve!