Kedves olvasóm!
Gondolom, te is többször voltál úgy, hogy akit látni szerettél volna, s akit közel akartál magadhoz tudni, nem tudtál vele elég időt együtt tölteni. Most megint így jártam. Asszonnyal már egy ideje szenvedünk ennek hatására, valóban nem fogunk visszakozni, s nyáron összecuccolunk, hiszen szenvedünk a kevés együttlét nyomása alatt. Hiába tudunk egy-egy napot egy héten együtt tölteni (sokaknak ennyi sem adatik meg, tudom), mi vajmi kevésnek érezzük. Lógunk a telefonon egymás között, MSN-en fent vagyunk, egymással foglalkozunk, s emiatt kevés filmet nézünk, kevés játékkal játszunk. Ergo, ha együtt vagyunk, ezt kevésbé zárjuk ki. Közös program a sétálás, a vacsora, a fürdés, s amit minden egyéb is. A minden egyébbe ezen a hétvégén beletartozott még a közös játék is. A Cryostasis című horrorjáték egy nem mindennapi okkult gondolatot térképez fel, aminek folytán megváltoztathatjuk a múlt eseményeit, azáltal, hogy belelépünk egy jégtörő-hajó fedélzetén az elhullott testek utolsó pillanataiba. Nem véletlen mondtam testet, mert nem csak emberekébe lehet, hanem jegesmedvébe vagy marhába is. De jó. A játékban megtaláltam önmagam. Az említett két állat közül lehet választani, s beküldeni a helyes- vagy épp helytelen szót a TV2 e-mail címére, ahonnan majd hülye válaszokat lehet nyerni. A sorsoló fél nem vállal felelősséget a kiadott adatokért, s akár továbbíthatja is őket egy harmadik félnek. (3. fél, 150% siker!)
Szóval... Ott feszültünk a gépem előtt bámulva a 22 collos monitort, melynek minden képpontja az elkövetkező halál gondolatát sugallta magával, s bár Tifában a félelem mélyen gyökeret vert, rendületlenűl haladt előre, s írtotta a gonosz lények hadait miközben folyton azt leste, merre haladhat tovább. Azt kell mondjam, a játék túlságosan is lineáris, de valóban szórakoztató volt. Olyan volt, mintha egy horrort néztünk volna. Nevetséges közös időtöltés? Lehet, de jobban jött ki, mintha popcornt tömve arcszerkezetünbe néztük volna a monitorom képsorait, amint valami B kategóriás rendező próbál megalkotni, hogy minnél nagyobb nézősereget tojasson be egyszerre.
A vasárnap délután már olyan gyorsan száguldott tova, mintha be sem következett volna, ekkor ültünk le AMV-t szerkeszteni (gondolsz, amire akarsz, de itt az AMV jelentése: Anime Music Video). Egyik közös kedvenc animénket elővéve nekiálltunk egy kiválasztott zene alá vagdosni a videót, mint ahogy pár napja tettem egy másikkal... Igenám, de ez kicsit jobb, komplexebb lett. Alább meg is tekinthetitek. Remélem, elnyeri tetszéseteket! Nekünk öröm volt megcsinálni, s bevallom, öröm volt visszanézni is.
Köszönöm az eddigi szavazóknak, h ilyen jónak értékelték, a negatív kritikákat is várom kommentekbe ám! ;)
A hétvégéről még annyit: ritka büszke vagyok a páromra minden egyes szinten. A szívem már valóban úgy érzi, megtalálta az igazit, s az eszem is egyre erőteljesebben hódol ennek az érzésnek.
Áve!
Utolsó kommentek