Kedves olvasóm!
Mindenkivel előfordul, hogy rosszat álmokdik, hogy az idegrendszerét megterheli egy-egy közel- vagy éppen régmúlt esemény, félt fiktív dolog vagy csak úgy összecsapnak a hullámok, s végünk. Ma hajnalban felütötte nálam is a fejét a rémgondolatok sora. Egy-kettő még elmegy, fel tudom dolgozni, de a vége felé már annyira elengedtem az álmaimat tartó gyeplőt, hogy teljesen szétszéledt, s sehogy nem tudtam újra kordába szedni.
Szeretet, őszinteség, ego, hűség, akarat... Szinte teljesen mindegy, melyikre appellálunk, megnyitja nekünk az ismerkedés vonalát valaki fele. Igenám, de ez az, amivel végleg el is taszíthatjuk az adott illetőtől magunkat, ha visszaélünk vele. Személy szerint az akaratra és az ego-ra nem szeretek appellálni, s soha nem volt első ránézésre szeretetem senki felé, ergo a listából eme érzés is kiesik. Marad az őszinteség és a hűség. A legtöbb ember nagyon gyorsan képes megnyílni felém, akár pár óra alatt a legmocskosabb titkaikat is bevallják nekem, mert szavaim, megjelenésem bizalomgerjesztő. Ezt sokan irigylik belőlem, s ennek igazán nincs is hátulütője. Saját magad döntöd el, kit mennyivel bízol meg, kinek mennyit adsz. Talán évek óta nem éltem már vissza ezzel. Sosem voltam angyal, nem is leszek soha az, de igenis törekszem az "uriember" öcsi pontra, mikor lecsekkolnak minket az utolsó vámnál. Az uriember jelentése az, aki folyton odafigyel, hogy környezete jólérezze magát körülötte. Gondoltad volna? Engem kicsit meglepett, de egy életre megjegyeztem. Tetszik ez a "title". Igaz, mindenkinek úgysem tudunk megfelelni, találjuk meg az arany középutakat!
Nahszóval az álmom! Adott egy ház, jelenesetben egy többemeletes pagoda. Késő esti órák, a ház fehérségét bekebelezi az éjszaka, s fényforrások csak odabent, de az is csak mérsékelten. Szórt fény, nincsenek árnyékok. A történés pedig elég személyes, s nem egy közeli ismerős jelenléte. Semmi mészárlás vagy ilyesmi, egyszerűen az érzelmeimmel való játék mindenfelől. Passzívitás, becstelenség, megtagadás, ellökés, teljes hidegség, s megalázás. Egyszerűen sok volt. Sok befele fordult ember mondja, hogy az életben csak magára számíthat. Ez egy tévedés. Igenis számíthatunk a családunkra, s azokra az emberekre, akik nem élnek vissza a bizalmunkkal. Néha kész csoda, hol, s mint találunk ilyen embereket. Jelen esetben jó annyira racionálisnak lenni, mint én vagyok? Nem félek a barátaimtól, megbízom bennük, ahogy a haverok többségében is. Sikerűlt jó embereket magam köré gyűjtenem, megtartanom őket. A racionális elmével egy igazi gond van. Az érzelmek háttérbe szorítása során ha azokig eljut valaki, s valóban megsértik, egy olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor nem tudjuk, az érzelmi válságot hogy kezelni. Ma reggel iszonyatosan nyomasztóan ébredtem, rendbe akartam tenni az álmom a végén, mikor a tudatom kezdte visszanyerni a vezetést, de sehogy nem jutottam a-ról a b-re. Nem szoktam elveszteni a gyeplőt, s ezt ki kellett írnom magamból.
Apropó gyeplő... Jövő hétvégére Saca meghívott minket a telkére. Megyünk lovagolni. Ideje lenne kicsit a lovaglással kapcsolatos emlékeimet felfrissítenem. Lassan 15 éve már, hogy nem űltem pacin. Remélem, nem mindent felejtettem el!
Kellemes, szép napot kívánok mindenkinek!
Áve!
Utolsó kommentek