Kedves olvasóm!

Mindannyian ezerszer és egyszer találkoztunk már vágott videókkal, néha csodáljuk, mennyire el van találva a kép a hanggal vagy egy-egy jelenet megalkotásának módozata. Csodáljuk a grafikusokat, akik a képeket alkotják, az animátorokat, akik egységessé varázsolják a filmforgatagokat, a rendezőket, kiknek minden mozdulatnál figyelniük kell, ott lenni minden egyes részénél a filmeknek, de ki gondol szegény vágókra? Messze nem vagyok annyira ügyes, hogy képeimet fel merjem vállalni, amiket alkotok, vajmi keveset tudok az animációkról, s hihetetlen, mennyire nincs erőm a pepecselős munkákhoz. Ma úgy voltam vele, 5 és fél év után újra megpróbálok vagdosni pár képkockát egy egységessé. Mivel időt nem szerettem volna túlságosan tölteni vele, így csak rövid- félvállas munkát végeztem. Összecsaptam egy kis vágást pár Full Metal Panic részből, amikor a főhős, s az egyik mellékszereplő olyan helyzetekben találja magát, amikor... nos... szóval romantikus állapotok állnak elő. Ez már olvasóim egy részét talán kicsit taszítaná, de a jelenetek egytől-egyig komikus formát öltenek végeredmény képpen, s így megmenekül a férfi társadalom attól, hogy le kelljen hullajtania macsó küllemét. Nyugi skacok, fel lehet lélegezni.

Egyszóval a vágás kész, s ha már megcsináltam, tudom, a párom jót fog rajta kacagni, s ha mások nem is, de Enji, Saca, Nimlot, Praetorian és Dorten értékelni fogják ezeket a jeleneteket, hiszen róluk tudom, látták a sorozat pár részét (van, ki az egészet), s felidézi nekik az ilyen fajta móka örömteli pillanatait.

És-el nem kezdünk mondatot. Éééés most jön a fekete leves. Pakoljuk fel a videót egy közösségi oldalra, mondván, könnyebb megosztani az ismerősökkel, mint egy 40 megás állományt dobálni MSN-en balra-jobbra. Aha... Feltöltöm, no para... Várom, hogy jóvá hagyják. Aha... Várhatom. Megsértettem kérem szépen a WMG-t, merthogy a szám, amit használtam a vágás aláfestésére, az - hiába 30 éves zene - nem szerepel az engedélyezett listán. Egy kocsis is tudna ilyenkor tőlem némi szóösszetételt tanulni, az fix. Ez a második eset. Jártam már így, de akkor egy 2004-es számmal, de ez kérem a 70-es évek végén fabrikált muzsika. Az énekes már egy tucatszor megfordult a sírjában, de a kiadó továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy eme muzikális előadást ne terjesszük! Nemhogy örülnének, hogy gondol még valaki rá, s ezáltal reklámozza a régmúlt nagy előadót... Oh nem, helyette engesztelésként felajánlották, cseréljem le az audiotartalmat... Igenám, de a listában egy ismerős előadót sem találtam. Most akkor mi is legyen? Amíg nem cserélem ki a hangot, a videó meg sem jelenik. Nem is érdekel. Kivárom, hátha engedélyezik valamikor, addig meg próbálkozom a többi megosztóoldallal... De ami ilyenkor nagyon zavar, az az, hogy minden adathordozóra kivetik a licenszdíjjat, ami ugye nem kis összeg. Eddig csak a CD-ken és DVD-ken volt, de a jövő hónap közepén felkerül a pendrive-okra, winchesterekre, s még a mobiltelefonokra illetve a memóriakártyákra is. Maradjon minden polgárnak még kevesebb pénz a tárcájában! Nah, ezt megvágtuk. Magyarország, igyuk le magunkat!

Áve!