Kedves olvasóm!

Oly sok alternatívája van a mesebeli lényeknek, hogy bármely név, melyhez képet akarunk passzintani, teljesen más gondolatot ébreszt minden egyes emberben. Ha azt mondom, troll, sokak nem is tudnak mire asszociálni, de egyesek csupa izom, rettentő buta, de mégis homo sapiens alfajra gondolnak, míg mások a humanoid forma, de még mindig izomkolosszus lények felé tendálnak, s vannak, kik magas, de mégis szikár alakokról fantáziálnak, kik a saját fajukat is szívesen falják fel. Mondjak közelebbit? Mi a véleményed a vámpírokról? Ki hogy sorolja be őket? Több monda szerint a vámpírok nem bírják a fokhagymát, mások szerint a keresztet, míg az ezüstről is beszélnek vagy szívbe döfött karóról.

Minden legendának van valami alapja, hisz nem ragadtak meg a szimpla mese szintjén. Kiemeltük volna őket, h félelmeinknek manifesztációját megszüljük, s behozzuk a világunkba őket vagy csak mese még mindig mind? Farkasember támadásról először például a 17. század elején számoltak be dél-Franciaország területéről. Állítólag találtak egy testet, amin medve nagyságú karmolások voltak láthatóak, ám a sebek elhelyezkedése, s a harapások nyomai egyértelműen farkastól származtak.

A babona segítségével születtek az átkok, s igazolódtak be, mint Tuttanhammon sírjának feltárásakor? Ferenc Ferdinánd kocsiját halála után darabokra szedték, de alkatrészeit még felhasználták más járművekben, melyekben egytől-egyig az összes tulajdonos meghalt. Koincidens vagy valódi átok? A megmagyarázhatatlan dolgok sokasága körülöttünk leng. Vajon Isten létezik vagy ő is csak egy fantázia? És az aranyszarvasunk? Drakula gróf valóban fogyasztott emberi vért vagy csak a kastélya áll még mindig Erdély közepén?

Vajon mennyi racionalitás van ezekben a gondolatokban, s melyiknek mennyi alapja van? Egyesek életeket kutatnak át, áldozzák fel évtizedeiket, h rájöjjenek valami apróságra, melyet igazságnak vélnek, de mi meddig állja meg a helyét? Kétezer éve hittük, h a Föld a világ közepe, 500 éve hittük, h a Föld lapos, általános iskolában hittük, h a gravitációs gyorulás kereken 10m/s2. Minden ilyen infó megdőlt. Saját magunkat mikor hazudtoljuk meg, mikor jövünk rá a téves döntéseinkre, gondolatainkra? Csak álmodjuk ezeket a mély félelmeket vagy igazak egyáltalán? Annyi lefestett okkult lényt alkottunk már gondolatban magunk köré, h akár egy-kettő még valós is lehet. Miért csak a rosszakat soroltam fel eddig, hisz az írek hisznek a kis manóban, akinek a kondérjából, - ami csurdoltig van arannyal, - születnek a szivárványok, sokkal békésebb lények, de általánosságban a közkívánat a rettegés foka. Jobban szeretünk félni, mint békéről álmodni? Valóban a béke is unalmas lenne a világon? Ezért festünk magunknak démonokat, alvilági lényeket, ezért helyezzük a félelmünket a fantáziánk szüleményévé?

Sokszor szükségünk van rá, hogy kikapcsoljunk, elmerengjünk, s kiszakadjunk a mindennapjainkból, s ezáltal menekülünk a fikciók világába, de a természetes félelem már kevés lenne? Te mitől félsz? A te mumusod milyen alakot venne fel? Alien lenne vagy Predator? Vámpír vagy vérfarkas? Zombi vagy egy marionett bohóc? Esetleg a volt matektanárnőd?

Áve!