Nem vagyunk egyformák, ezért ilyen izgalmas az élet!

Én kicsit azért máshogy állok hozzá ehhez a nemzeti ünnepes dologhoz. Lehet, hogy e mögött az is sokat számít, hogy én elég sok ilyen nemzeti ünnepes rendezvényen részt vettem már, többször előfordult, hogy a színpadon is. Persze akik írtóznak az ilyen rendezvények légkörétől, azoknak ezt nem fogom és nem is lehet elmagyarázni, de azért higgyétek el nekem, nem olyan rosszak. Természetesen vannak kivételek és vannak különbségek rendezvény és rendezvény között is. Az iskolai rendezvények, melyek évről évre szinte ugyanazok, egy idő után rém unalmassá és kellemetlenné válnak, azonban vannak kivételek, ahol nagyon jól éreztem magam.

Azt nem értem mondjuk, hogy Waterloo meg észak dél harca hogy jön a magyar nemzeti ünnepekhez, de talán nem is ez a lényeg most.
Mit jelent magyarnak lenni? Megfogalmazni nem tudom, mert sajnos ez inkább egy érzés, mint tudatos viselkedés. A legnagyobb baj, hogy azok, akik ma kőmagyarok, azok egyszerűen nevetségessé és utálatossá teszik azokat, akik valóban magyarok. Kokárda! Egy pár éve ez is negatív jelképpé vált, hisz emlékszem arra, mikor álltam a buszon mellemen kokárdával és odalép hozzám egy férfi: "Mi van te Fideszes...?" Én meg csak néztem. Ezek után kérdem én mit tehet az ember? Politikai sakkjátszma alkotóelemei lettek a nemzeti ünnepek. Miért kell ez? Nem értem.

Mindazonáltal számomra nem okozott semmiféle problémát, hogy otthon megemlékezzek egy kicsit a Szabadságharcról, meghallgassak pár magyar számot, és olvassak pár sort ami az ide s tova 161 évvel ezelőtti időkről szólt.

Talán észre kellene vennie ennek az országnak, hogy az árpádsávos zászlókat lobogtató kőmagyarok, kik nem tudják, hogy a nemzeti címernek csak a felét lobogtatva lehet csak félig magyarok, hogy a hungaristák kik felállva éneklik alkoholtól kásás hangon az Egészséges Fejbőr együttestől a Csodaszarvas című számot, de a magyar történelemről semmit sem tudnak, szóval ezek az emberek teszik nevetségessé, elcsépeltté és "trendivé" az eszmét: Magyar!

(A politikusok felelősségébe most nem akarok belemenni, mert akkor már egy külön postot írnék ide, márpedig ez nem az én naplóm ;) )

Ide születtem, hegyeit völgyeit szeretem, folyóit tavait élvezem, nem megyek el innen mert ide köt a szívem. Bármit is kínálnának más államok, más földek, ide mindig visszatérek. Jöhet itt rossz, támadhat a bú, szépségei századévek óta ragyogó és ez el nem lopható!

Idén én se raktam ki kokárdát, de ennek elég egyszerű oka van. 1x mozdultam ki itthonról 15-én, kutyát sétáltatni. Minek szurkáljam össze a drága jó kabátom azért hogy kb 40 percig rajtam legyen a kokárda? Hehe.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy ennyire "unmagyarnak" lenni legalább annyira "bűn", mint "kőmagyarnak" lenni... Ha mindenki úgy állna a dologhoz ahogy te (ZsiNor), akkor azzal az erővel össze lehetne ülni Trianonban megint az ország maradékát is szétosztogatni, vagy átnevezni "Romaföldére" az országot, mert minek egy olyan népnek egy, a nép nevét is magában hordozó ország, aki le se szarja hogy tulajdonképpen ki ő, és hova tartozik?

Látom, sikeresen félreértettetek, de ha már itt tartunk...
Hogy le se tojom a rendezvényeket, - mert ahogy Dorten is rávilágított, - dögunalmasak, hisz általánosban minden évben súlykolták az egész hóbelevaccot a búránkba, s meg is ragadt ott valamelyest, az egy dolog. 15-e volt, nem nem gondoltam a témára, hanem nem kerítettem nagy feneket neki, mert azóta csak a romlást látom folyamatosan az ország szinezetében.
Prae, tőled meg igenis kikérem magamnak ezt a fajta hozzáállást, hiszen itt nem a nemtörődömségem van kifejezve, hanem az elégedetlenségem, amikor úgy látom, én igenis teszek a hazámért, mert nagyobb területet tartok rendben, mint elvárható tőlem! Te mennyit tartasz rendben magad körül?
De mindazonáltal valóban nem érdekel a magyarságom, mert pont hogy ilyen a magyarság. Ha meg már EU-sok vagyunk, hol a magyarság?
Apropó magyarság, mikortól is vagyunk magyarok? Mi van a hagyományőrzéssel?
Minden nép változik. A múltunk a múltunk. Kész, pont. A jövőnk meg a jövőnk. A múltunk rendben volt, a jövőnk a bizonytalan.
Amúgy kösz a negatív kritikát, ez is kell, de félek, elbeszéltél kicsit az irományom mellett. Ha nem, akkor én sorry.

Na Hi!

ZsiNor, minimálisan volt félre érthető a postod.
Azt gondolom, akkor sem egyből ilyen cinikus támadással kellett volna kritikát nyilvánítani Pra-nek.
Un-Magyarság vagy nem, teljesen mindegy mit teszünk az országért, mert igazából csak azért tesszük, mert nincs más választásunk. Fizetnétek járulékot ha nem kéne? Én nem, és nem azért mert mást segítek segély formájában! Hanem azért mert lenyelik a 90%-át. A politika marhaság, nem kéne ezzel szennyezni a blogot.

Respect.

@Evil True: Köszönöm a hozzászólásod, s könnyen lehet, igazad van, de félek a te pár sorod is teljesen félreérthető. Nem tudom egyszerűen eldönteni, h Prae volt cinikus vagy én? :S
Amúgy lehet, azért fizetünk ennyit, mert megköveteli tőlünk, s biztos nem fizetnénk szívesen, de nézzük az ellenérvét a dolognak... Ha lehetővé tennék, h csökkentsük kiadásainkat egyéb munkával az állam felé, szerintem inkább legtöbben azt választanák, s nem a fizetést. Lehetne egy központi járható utat találni, de ez nem fog szerintem soha megtörténni.

Respect.

Noh íme az élő példa, hogy ez mennyire kényes téma, DE:

Értem én, ZsiNor miért tette fel ezt a kérdést, mikortól vagyunk magyarok és mi van a hagyományőrzéssel?

1001.január 1.-ig nézzvést magyar a magyar? vagy 1001-1301 közötti időintervallumot kell figyelembe venni? Vagy az Árpád-házi királyok utáni király-rotáció a mérvadó? Netalántán Hunyadi Igazságos Mátyás ideje a magyarok igazi valója? Elképzelhető, hogy Mária Teréziáig nem is voltunk csak utána? És még sorolhatnám. Erre egyetlen válasz létezik az ÉN olvasatomban:

862-ben a dicsőséges MAGYAR sereg, mely hun-kun népcsoportból állt, beözönlött a már ismert Kárpát-medencébe (már ismert, mert 670 körül már volt egy "elő-honfoglalás", majd 840-től már miénk volt Etelköz). Csellel, erővel kiharaptuk a legzamatosabb darabot ebből a területből, hol a mezőkön hízott a gulya és gyarapodott a ménes, az erdők-hegyek pedig bőségessen ellátták azt a pár száz ezer (asszem 4 ?) dicső harcost finomabbnál finomabb vadakkal. Noh ekkor döntött úgy e nép, mely végigpusztította Ázsiát, hogy elég a menésből és mélyre szúrták a sátrak cölöpeit, majd falakat húztak, hogy a zord kárpáti szeleket felfogják (hiszen élő embertől nem volt félnivalójuk akkoriban). Pár csúnyább ütésváltással ki is alakult a rangok sora, mikor kiderült, hogy nini ottan a szomszéd, akik talpig vasban és zord arccal figyelik, mit csinál itten ez a sereg, mely midőn magába olvasztott minden itt lévő őslakost igencsak kihízta magát. Keressük csak meg ezeket a magorokat vagy mi a túrókat! Hejj a kumiszuk elég komisz, be is kancsultak tőle rendesen, aztán csodálkoztak, hogy az erjedt tejtől megeredt a nyelvük. Elbeszélték, hogy ők bizony valami Istennek szolgái és katonái és biz'Isten szétcsapnak mindenkit ki nem vallja hogy az Egy Isten az egyetlen isten. Több sem kellett hős elődeinknek, úgy orrba gyűrték az összes jött-ment szélkelepet, hogy azok hazáig futottak, többen fej nélkül, mert ugye a szellemek és természetanya pocskondiázását nem vették fél vállról akkoriban. Ezek a níhjmet vagy mifene nípek meg visszagyüttek vasastúl lovastúl. Egy az egyben megkergették a magyar vágtázókat ám azok még futtukban is osztották a halált, mert nem okozott gondot visszafelé lőni a rettegett visszacsapóíjjakkal. De ezek a bádognépek nem ketten voltak és a hadviselésből is vettek pár leckét így mint az rendjén is volna a világnak és a háborúságnak a nehézhaderő szépen lassan mint megállíthatatlan áradat szorította összibe a könnyed vágtázókat. Ám lehet itten gyilok évekig, de az nem adja a jóságot sem Istentől sem a természettől, így felajánlották nagy kegyükben, hogy ugyan királyosodjunk meg egyszem istenük ege alatt a természetanya szép dombján. Lett is ebbül vita nem is kicsiny, de az már saját berkeken belül rendeződött, így népének szép jövőt gondolván I. Istvánunk, ki addig a napig a gyönyörűséges Vajk névre figyelt fel a szólásokra, úgy döntött, hogy fejibe veszi aztat a szípséges aranykoronát, kard helyett pedig színarany jogart fog jobbik kezibe, balban meg a jó termést és bőséget ígérő országalma került sokat próbált pajzsa helyibe.
Imígyen idelettünk nagyhatalmassággal és szomszédi békességgel! Ami ezután jött annak hosszú sora lenne összefoglalni. Háborúk jöttek nagyegymásutánban, hisz ez a föld gyönyörben és bőségben gazdag így sok feneette nép és ember próbálta magáénak bitorolni. Sajnos valahol útközben kiveszett a magyar népből az "üss oda ha nem ért a szóból" virtus és valahogy mindig inkább szövetkezhetnékje támadott ennek a népnek, mellyel sorra húztuk a rövidebb szalmát, már ha maradt egyáltalán mit húzni.
Lehet ezeket a döntéseket UTÓLAG pár száz év távlatibul kritizálni, de ki fia él olyan ember, ki meg tudta volna akkoriban előre mondani mi vár reánk majdan a jövendő homályában. Lehet már mind németül hallgatnánk a verdiktet és még azt sem értenénk, hogy "A kutyafáját!"

Innen drága barátaim, nekem innen magyar a magyar és ezt tőlem senki el nem veheti! Hagyományokat őrizni sokan teszik a mai életben is, sok csoportosulás hozza vissza nekünk a régi időket rendezvényeken (személyes kedvenceim az Égi Csodaszarvas Hagyományőrző Egyesület). Viszont nekem az is a hagyományok őrzéséhez, ápolásához tartozik, hogy kutatom, olvasom, az akkori dolgokat. Amíg nem hagyjuk hogy a múlt kifakuljon emlékeinkből addig bizony őrizzük a hagyományokat, még ha nem is tudjuk fejből a Mária siratót vagy a Halotti beszédet, melyet személy szerint gyönyörűnek tartok!

Így hát a nemzeti ünnepeinken érdemes az adott koron kicsit elgondolkodni, milyen lehetett akkor a nép bőrében lenni. Valamint - és itt kedves politikusainkhoz intézém szavaim - nem feledni, hogy a nép egy ideig tűr-tűr aztán felkerekedik égtelen haraggal és még a napot is lepofozza az égből, hogy aztán a romokból újra építse önmagát! (persze hacsak nem őket zúzzák porba és rommá, bár szívós fajta ez a nép és abból is felkel mint ahogy a növények is előbújnak a leégett talajból...idővel)

Végezetül pedig, ha már megemlítettem álljon itt pár sor ama bizonyos beszídbül:

"Látjátuk feleim szümtükkel mik vougymuk? Isa pur és houmu vougymuk. Mennyi milösztben teremtüvé elevé miü isümüket Ádámut és oduttá volá nekie Paradicsumut hazoá."

Békét és szeretetet, az ősök tiszteletét és a jövő boldogságának reményét kívánom minden kedves barátomnak kik szánták az időt és irományom elolvasásával megtiszteltétek gondolataimat!