Kedves olvasóm!

Úgy hiszem, a szavaknak valódi jelentőségük van. Igazán meghatározó, mit mondanak nekünk, rólunk vagy úgy általában bele az éterbe a népek. Ezer és egy szavunk van besorolni mindenkit, nyomatéka van az írott sajtónak, a médiának, a bulvárhíreknek, de még a kacsáknak is. Oh ne vedd komolyan, nem a médiáról fogok szónokolni, hisz úgy rühellem az egészet, ahogy van, s egy jó ideje el is korlátozom magam tőle. Nem érdekelnek reggel a hírek, az újságokban a kultúrális rovatot inkább böngészem vagy a statisztikai kimutatásokat. Ki a fene felelős a hírekért? Azzal, h csak a rosszat írjuk le, elvileg arra sarkalnak, h boldognak érezzük magunkat, h nem velünk esik meg mindez? Szerintem az átlagember inkább berezel, h vele is megeshet mindez. Mondhatni a félelmet behozzák a kertbe. Az sem érdekel, h 2 fogu vénasszonyok a Haller utcából a nyűgjeiket sózzák a nyakunkba a Mónyikáh sóban (igen, direkt nem Show-t írtam). Egykutya... Külön blogot megérdemelne az egész média, s annak gyalázása, nemhogy egy postot, ezért most abba is hagyom. Kevés ismerősöm nem osztja a véleményem ebben, szerintem mindenki megérti, mire akartam ezzel rámutatni.

Az egy dolog, h mossák az emberek agyát, igazából mindig ez ment, csak nem mindegy, milyen szinten folyik mindez. Hány féle típust tudnál felsorolni, hogy kikkel milyen a kapcsolatod? Családi-, baráti-, haveri-, ismerősi-, szeretői-, társasviszony... És még így tovább a végtelenségig. Van jópár, hidd el. Én ettől független mégis a főbb verziókat venném elő. Családi az családi. Ezzel nem lehet vitázni. Az ember a barátait megválogathatja, a családját nem. Higyjétek el, ennek ez a rendje. Sokan nem jönnek ki a családjukkal, de valszeg azért, mert túl sok időt töltenek velük. :D Sipirc otthonról ilyenkor! :D Barátok kevesen vannak, kevesen lesznek. De mennyire elkorcsosult ez a kifejezés is már a mai világban? Definiáld, h barát! Te engem annak tartasz? Vajmi kevesen mondhatják rám, h a barátjuk vagyok. Értük tűzbe tenném a kezem és vica verse. Ennek a szónak hatalma van az én szememben. Nem tudnám rámondani valakire, akit nem ismerek, tisztelek eléggé. Haver? Nah abból rengeteg van. Néha napján keressük egymást, jól kijövünk, megértjük egymás akaratát, ha a gondolkodását nem is teljesen. Ilyen van annyi, h csak na! Ismerős még több... De ezek fokozatok. 2 hetes ismeretségre semmiképpen nem mondanám, h barát. Miért használják ezt folyton így? Más módja is van, h nyaljuk egymás tomporát. 6 milliárdan vagyunk a világon! Igenis válogassuk meg, kivel milyen kapcsolatban akarunk lenni!

Mint mondtam korábban, a szavaknak nagy erejük van, de fontos a szókészlet is. Nem hajtogathatod folyton ugyanazt. Nem érdemes a páronak naponta 10x elmondani, h szereted, mert a szerelem szó és maga a szeretet is elkorcsosul. Megszokja az ember, s nem válik többé soha nagy erejű szóvá. Szereted? Add tudtára úgy, h el ne felejtse! Van, ki úgy véli, sok kicsi sokra megy, én inkább nagyobb dolgokat viszek véghez, még ha sokkal ritkábban is. Ha ajándékot adok, tartós, s nem felejtik el. Kötve hiszem, h a párom az első rózsáját elfelejtené, amit kapott tőlem vagy az első csókját. Nagy feneket kerítek mindennek? Lehet. Én ilyen vagyok. Ahogy pedig Dorten barátom (igen, barátom!!!) előhozakodott a közhellyel...

"Az igaz barátok/társak azok, akik tudják milyen vagy, mégis szeretnek."

... értékeljük a barátokat! Legyünk büszkék rájuk, hisz ők a mi mentalitásunk manifesztációi!

Nem egészen idevágó téma, de apám ma megy nyugdíjba! 60 éves az öreg. Legyen akármilyen személyiség, családtag, s én szeretem. Tisztelem. Felnevelt, etetett, itatott, s lehetőségeket tárt elém a nagyvilágban. Ő nem haver, nem ismerős. Családtag. Ez is egy komoly kötelék. Írtam volna már ezt? Vedd nyomatékosításnak. Sose feledd, kik vesznek körül, kik az igaz emberek körülötted! Az igazi erőt belőlük meríted a mindennapokra!

Áve!