Kedves olvasóm!
Te hogy vagy az exeiddel? Az én egyik exem kicsi öccse nagy erővel tölti fel a zenéket az egyik nemzetközileg közkedvelt videomegosztó oldalra, ahol történetesen én is évek óta regisztrált vagyok. Felrakott egy új számot, amiről értesítést is küldött, h nézzem meg. Persze megtettem, s hagytam is üzenetet ott, h jó csináltad, kisöcsi. Amikor este visszanézek, az exem is hagyott üzenetet. Angolul. Hibásan. Te mit tettél volna? Írtam egy normális levelet neki, h kijavítsam, s ezáltal ő maga ki tudja javítani a hibáját. Nah errefel kaptam egy olyan szép levelet, h csak na! Kár, h nem igazán lehet jól mutatni az iróniát egy postban. Szóval el lettem küldve melegebb éghajlatra. Ha úgy ismer valaki, h hagyom, h sértsenek, bunkón viselkedjenek velem, az emelje csak fel a kezét... Nem látom a kezeket! - Stevie Wonder. Felhívtam, h mégis hogy gondolja. Nem bunkón, nem kioktatólag. Mármár majdnem üvöltött velem, mikor a hangom fel sem kaptam, s csak magyaráztam, h nem értem, miért kellett így viselkedni velem. Nem tartjuk a kapcsolatot, nem beszélünk. Ez normális. A kapcsolatok nem azért érnek véget, mert működik, hanem mert nem. Előferdül így, h valaki eltűnik az éterben. C'est la vie.
Sajnálom azért szegény lányt. Valahogy nem tud túllenni az egészen. A levélben külön említi az új avataromat - kis képecske, melyet magunknak választunk (lásd: MSN, YouTube, stb). Azt hiszi, azért küldtem neki levelet, s nem a közös hozzászólásokban égetem, mert neki akarok villogni a gyűrűs képünkkel? Mi a fene köze lenne Tifával való kapcsolatomhoz ennek? Tifa tud mindent, hisz őszintén beszélek vele. Ezt is el fogom neki mondani, mikor végzett a napi teendőivel. Hogy képzelheti valaki, akit nem keresek, nem foglalkozom vele, nem része már az életemnek, hogy azért írok rá, mert szekálom? Gonoszkodni azokkal szoktam, akiket kedvelek/szeretek, de velük is csak viccesen, h mind nevethessünk egy jó nagyot. Akik ilyen messze vannak tőlem, max emberiségből kapnak tőlem valamit, s nem azért, mert ilyen "kedves" srác vagyok.
So ka. Még jó, h kifejtettem az előző postomban, h nem értek a nőkhöz. Talán te, kedves olvasóm jobban meg tudnád magyarázni. Látens szerelmes még mindig? Sajnálom szegényt. Szívből. Ám mindez nem hozza vissza a múltat és a hibákat sem javítja ki. Megszerettem a párom, s boldogan vagyok vele. Nincs Isten, h újra bármely exemmel közel kerüljünk egymáshoz. Párnak nekem már csak egynek van helye a szívemben. Szerteném, ha a mostani lenne az. Ennyire nehéz egy volt társnak sok boldogságot kívánni? Én megtettem felé. Nem haragszom, nincs bennem düh. Nem felejtem, mert része volt az életemnek. Speciel 3 és fél évig.
Ha te is olvasol, Ildikó... Tudd meg, tényleg sok boldogságot kívánok neked, s kérlek, legyen már végre erőd túltenni magad az egészen!
Áve!
U.I.: Csatolva az említett levelezés.
Utolsó kommentek