Kedves olvasóm!

Ismered az igazi kellemes béke érzetét, mikor úgy érzed, semmi nem billenthet ki a nyugalmadból? Nem, nem a boldogságról beszélek, ez egészen más érzés. Nem is elégedettség, egyszerűen nyugalom. Testetlen, időtlen. Tudni kell rólam, h én még mindig a tömegközlekedést pártolom jobban a kocsi helyett. Így esik meg, h miután a napi munka után hazafelé slattyogok, a vonatról való leszállást követően, van egy bő negyed órás sétám a házig. Ilyenkor vagy a párommal beszélgetek vagy csak élvezem az időt, legyen az akármilyen zord is, s mellette a zene áldásos hangulatát. Nah, meséljük csak el kis történet formájában...

Kellemes az idő, mondhatom én, ki szövetkabátban, garbós kardigánnal sétálgatok hazafele, én, ki a legnagyobb hidegben is relatíve lengén öltözöm, ezzel mutatva a világnak, h jól viselem az idő viszontagságait. Apró cseppekben hullik az eső, de alig néhány csöpp. Tiszta az ég, lágyan fúj a szellő, s bőr bakkancsom alatt fogynak a méterek. Végtelenűl békés vagyok. Nyugodt, kiegyensúlyozott. Fülemben a Nokia headset kellemesen masszírozza a muzsika lágy basszusával a dobhártyámat. Álmodozom baktatás közben. Álmodozom, milyen életet akarok, mi áll előttem, s mire akarom majd rávenni a páromat. Vicces dolog egy friss kapcsolatban valóban hosszú távra előregondolni. Nem beszélünk gyerekekről, hisz az valóban távoli még - sajnálatomra. Az összeköltözés gondolata azonban valóban mély gyökeret vetett már bennünk. Én most mégsem ezen fantáziálok. Hány esküvőn jártál? Az első tánc a friss házaspáré. Milyen dolog már ezen agyalni? Egyszerűen olyan dallam csendült fel hallójárataim végtelen zugaiban, mely egy ilyen képet festett elém. Vajon mikor fogom ezt megélni? Remélem, megtaláltam hozzá az ideális partnert, igazán remélem. Táncolni ugyan még vajmi keveset táncoltunk együtt, de észrevettük egymáson, h igenis ezen a téren is össze tudunk szokni. Pár laza mozdulatot átvettünk, s élveztük is. Manapság hogy áll a fiatalság a "kötelező" táncokhoz? Ezalatt nem a diszkóbeli őrült, mármár a parkinson-kór fajta rángásokat értem, hanem az igazi táncokat. Tangó, salsa, flamenkó, stb stb... Tetszik tudni, ezeket a latinos őrületeket. A komoly táncok is vonzóak számomra, persze. Én magam is keringőztem egy jó évtizede, de ugyan már, mikor volt az? Egy szó, mint száz, visszakanyarodva a jelenhez. Belefutottam egy latinos dalba, amit a mai kicsit gyorsabb ritmusra hoztak fel, ötvözvén így két stílust. Sokatoknak biztos nem tetszene, de gondoljátok el, nektek milyen az ilyen zene, ami tetszik, s képzeljétek hozzá a helyzetet. Szóval ott vagyok a sötétben, bokámat veri a kicsit nedves szövetkabát, hátamon átvetve a válltáskám, az orrom hegyéig nem látok a sineken, s a békesség annyira átjár, hogy táncolhatnékom támad.

Kívánok mindenkinek ilyen kellemes pillanatokat, pláne neked, kedves olvasóm!

Áve!