Kedves olvasóm!

Milyen egy szép nap? Tuti nem esik. Pláne nem úgy havazik, h azonnal el is olvadjon sarat és latyakot termelve mindenhol szerte kicsiny hazánkban. A szél fúj, a levegő hűvös, s én sem öltöztem ma túl. Mindemellé fáradtan keltem, fejfájósan túrtam át magam a városon, s a munkahelyemen (mellettünk építkeznek) egész nap hallgathattam a légkalapács és a sarokcsiszolók áldásos énekét.

Csoda, ha egy ilyen szép napon nem tudok szegény párommal igazán foglalkozni? Pláne, ha a munkahelyemen egytől egyig más szemetét kell takarítanom, mert senki nem képes az emberek közül értelmesen viselkedni? Oh nem, nem a munkatársakkal van a gond, hanem az idiótákkal, kik úgy tervezték meg a belügy rendszerét, h legyen esélyük egyből hozzám kapcsolni... Magyarázhattam minden agyament, eszetlen idiótának, h ugyan már, gondolkozzon el rajta, h messze nem hozzám tartozik, amit akar.

Odafönt, te rőtszakál, kérlek, az estém legyen jobb! Előre is köszi!

Áve!