Drága olvasóm!

Minden nap tud szépen telni, ahogy ez is. Csak az a gond, h ma még utaznom kell. Miért van Tatabánya is ilyen messze? Onnan vicces lesz még hazatámolyogni ma este... Pláne, h egész nap az alvás határán egyensúlyoztam. Nem baj. Legalább visszakapom az én édes kedves Fuji S5600-as digit gépemet. Hiányzik már a kis kedves. Pláne, h holnap a párommal látogatást teszünk az állatkertben. Mondjon akárki akármit, kelleni fog az oda. Jó lesz végre pár normális képet csinálni- illetve csináltatni magunkról.

Szóval röviden... Telik ez a nap is, telefonom fel van töltve, s Roxy havernőmmel is tudok legalább 2 Jager erejéig összekoccanni. Hiába a késői óráknak, nem lesz ez olyan rossz este. Tudod, drága olvasóm, miért jó őszintének lenni a párunkkal? Mert megbízik bennünk. Sokan modják, a bizalmat ki kell érdemelni, de ha eleve nincs okod kételkedni, akkor ezt a kapcsolat maga adja.

Áve!