Kedves olvasóm!

Mindenki tisztában van vele, h folyamatosan változunk, folyamatosan fejlődünk, s velünk együtt a világ is, nade mindannyian szeretünk fantáziálni, h mi lett volna ha megnyerjük a lottót vagy mi lett volna, ha akkor nem robban le a kocsink esetleg mi lett volna, ha az egyik kapcsolatunk nem fuccsol be. Nos, én semmit nem bántam meg az életemben, még a legrosszabb dolgokat sem. Miért nem? A válasz oly egyszerű, h kiszúrja a szemünket. Nagy igazság ez, s mégis megannyit fantáziálunk mégis. Semmi gond ezzel, de lássuk be, minnél régebbre tekintünk vissza, h máshogy tettünk volna valamit, annyiban változott volna meg az életünk is. Minden mindennel összhatásban van. A világ egyetlen egy nagy inerciarendszer. Ha megmozgatsz egy bábut, az egész táblára kihatással van. Óriási sakktáblán játszuk a bábukat, s minden lépésünkkel más-más helyzetet teremtünk. Mi lett volna, ha 10 éve nem puskázol a dolgozatodon? Valószínűleg teljesen más ember lennél, de lehet, h mégiscsak csak kicsit lennél más, azonban a tanárod máshogy tekintett volna reád, máshogy feltetett volna, a társaid máshogy néztek volna rád, s így tovább... A legkisebb változtatás is teljesen át tudná formálni az életed, s ezáltal a világ arculatát. Érezd jól magad a bőrödben, én is elégedett vagyok, mert önmagam vagyok.

Ma este hazafelé találkoztam egy volt "párommal", s ahogy mesélte, milyen a személyisége, mennyit változott az évek során, rá kellett jönnöm, h amikor bántam, h nem próbáltam meg vele úgy a kapcsolatot, ahogy talán akkor illett volna, igazából csak egy tévedést eszközöltem saját magamban. Nem bánom, h akkor és ott vége lett, most haverokként tudtunk beszélgetni, őszintén, egymás szemébe nézve. Kacarásztunk, mosolyogtunk, s tudakozódtunk egymás felől. Nagyon jó volt újra látni, de mégis az az érzés fogott el, h jó, h nem maradtunk együtt, mert a mostani életünk nem lenne egymás mellett boldog. Büszke vagyok rá, h ki tudtam anno szállni belőle, s visszagondolva egyáltalán nem tennék máshogy. Soká tartott míg erre rájöttem, s a mai napig van pár gondolat a fejemben, mi lett volna, ha máshogy történik valami. Sosem fogom megtudni, mert emberi agy ezt fel nem foghatja, nem láthatja át. Nincs ekkora kapacitásunk, s talán a világegyetem összes tudása kevés lenne hozzá. Mindazonálltal mindig marad fent kérdés, mi lett volna ha? Jó lenne, ha teljesen efőlé tudnánk emelkedni, de nem vagyunk tökéletesek, nem is akarunk azok lenni. Elég ha tudjuk, nem magunk lennénk.

Sanyarú a sorsod, kellemetlenségek vannak a hátad mögött? Tanulj belőle, egyszer már átélted, erősebb lettél tőlük. Minden tapasztalat építi a jellemed, s minden ismeretség változtat valamit rajta. Akármilyen is vagy, légy büszke rá, s vállald, meglást, az őszinteség mindig meghozza a várt gyümölcsöt!

Hidd el, mindenkinek elég a saját nyűgjét cipelni, ne akarj más lenni, mert akkor annak a bajait is a nyakadba kéne venned!

Áve!