Kedves olvasóm!

Tudom, hogy te is szeretsz játszani. Mindenki szeret. A kérdés, ki mit és mennyit játszik? A csoportosításokat próbálom elkerűlni, mert csak így írás közben is oly sokféleképpen tudnám osztályokba sorolni a játékosokat, hogy csak na! Régebben ugye nem nagyon volt lehetőség a neten keresztűl játszani (a Doom volt a forradalmár anno), de kit mi érdekel?

Oh, a nagy játékosok szeme előtt már szinte látom, ahogy a mesteri grafikával megáldott szuperprogramok csak úgy villódznak, de ennek a postnak nem ez a témája. Ti, kik ilyesmikre gondoltok most ereszkedjetek le a pórnép közé! Rólatok is ejtek majd szót, de csak később! Építsünk alulról!

A számítástechnika oly sok dolgot nyit meg előttünk. Ismerkedés, játék, gyorsabb-, komplexebb munkák, kapcsolattartási lehetőségek, stb. Valljuk be, ez megváltoztatta a szociális életet. Ma már a chatszobák, az online ismerkedések egyáltalán nem minősülnek szokatlan dolognak, jómagam is tagja vagyok egynek, mi több, vezetőségi tagja. A mag névszerint ismeri egymást, nem csak becenevekről, amit megadunk magunknak a regisztráció során.

Egyszóval játékosok. Vajon korosztály az, ami megosztja őket vagy szociális érzék? Ahogy elnézem, egyik sem dominánsabb a másiknál. Ismerek 67 éves férfit, aki a II. világháborús játékokra gerjed, de 60 éves asszonyt is, akinek a passziánsz a netovábbja. Vehetjük úgy, hogy a generációs különbség meghatározó tényező, de kivételek mindenhol vannak. Akik kevésbé vannak otthon az informatikában, azok főleg böngészőkben játszható játékokkal vannak el (lásd Hódító, chat.hu Kvízszoba, stb). Persze nem lehet ennyire senkit beskatulyázni. Nem mindenki teheti meg, h mélyen beleolvad az informatikába, míg másoknak nemes egyszerűséggel nem adatik meg a lehetőség, h high-end (felsőkategóriás) gépet vásároljon magának. Ők bármennyire is "függők", a középkategóriás játékoknál akadnak meg. Kicsiny hazánkban a családok többségénél a számítógép már alapfelszerelésnek minősül. Előnyök, hátrányok... Sorolhatnánk a végtelenségig. A gyerek túl sokat ül előtte, de minden kérdésre megvan a válasz a neten, stb stb. Ha tényleg kicsit is belemennék ezekbe a postom a végtelenségig nyúlna.

Nézzük a közbeeső részleget! Akik megtalálták a nekik ideálisat, főként az MMORPG-s társadalom (Massively Multiplayer Online RollPlaying Game - Online többszereplős szerepjáték). Itt is felszelhetjük a társadalmat, de főleg a gépigény szempontjából. Kinek mennyire erős vas nyomja az asztalát, az szabja főleg a határokat. Van, kiknek abszolút nem telik gépfejlesztésre, ők leragadnak a grafikailag butábbaknál elveszítve a szépséget, s valóban az ismerkedésre, játékélményre fókuszálva. A középső rend az ingyenesen játszható játékok 3 dimenzióban, melyek ugyan már általában szebbek, de mégis hiányzik belőlük az, ami igazán kiemelné a játékélményt. Végül az utolsó fokozat, kinek van annyi pénze, h kifizesse a havidíjjat, s van elég erős gépe is a játékhoz, nah ők azok, kik valóban a legjobbat élvezhetik minden téren. Ám ennek megvan a maga deffektje is. Igen, az addiktivitásról beszélek. Függnek a játéktól. Csak a World Of Warcraft-nak 11 millió előfizetője van. Szép mennyiség. Az alkotók ki is tesznek magukért, nem vitás. Olyan a játék, amilyen, erről nem akarok itt most vitázni, megvannak a hiányosságok ebben is, de tény, ami tény, még mindig a legkelendőbb.

Nos, mi van a két véglet között? Meglepő, de van egy harmadik csúcs is. Az informatikai játékosok nem egy vonalon helyezkednek el, oh nem... Ha le lehetne valahogy festeni, inkább háromszögre gondoljunk (ne vicceljük el, h térbe helyezzük az alakzatot... még ne). A háromszög csúcsa pedig a legújabb játékokat gyorsan, s profi módon kijátszó személyek. Nem zárkóznak el az MMO-k által adott lehetőségektől sem, de nem kötik le magukat egy-egy játék mellett. Kijön valami a piacra? Nekik kell. Nekik gyorsan, s alaposan ki kell elemezniük. Mass Effect, Assassin's Creed, NFS-Undercover, Mirror's Edge, Fallout 3, stb stb... Fogynak a játékok a kezeik alatt. Elvárások vannak a játékkészítők felé is. Oh igen.

Ne feledjük, vannak a közbeeső személyek is. Megtalál egy jó játékot, s addig nyüstöli, míg igazán jó nem lesz benne, s kiáll mások ellen. Profi lesz vagy csak azt hiszi magáról... Egyre megy. Ő elégedett magával és a szintjével.

Minden szirten találsz olyan személyeket, kik annyira addiktívan állnak az adott játékhoz, szinthez, hogy kiszorítják az ott "játszadozó" egyéneket. Chat.hu-n a kvízszobában többen vannak, kik minden kérdésre tudják már a választ, mert annyira sokat voltak ott, WoWban pedig akik napi 16-17 órát játszanak, h mindenük meglegyen. Ezek a személyek igenis megölik a többi játékélményét. Mellettük sokunk csak valóban játékosnak tűnik, minthogy azok is vagyunk. Nekik ez cél, bizonyítási kényszer.

Egy játék játék. Addig jó, míg örömet szerez. Játszunk mindannyian, élvezzük az élet eme lehetőségeit is, de ne menjen az ismerőseink, családunk rovására!

"Take everything in moderation even World of Warcraft" - Mindent kezeljünk mértékkel, még a WoW-ot is.

Játékra fel, társaim!

Hogy kicsit magamról is szóljak... Én valahol a háromszög súlypontja felé leledzem. Szívesen játszom együtt másokkal, de elvagyok néha egy-egy offline játékkal is. Párommal szimultán Silent Hill 2-ztünk most délután. Mászkáltunk a sötétben a monitoron lévő karakterünkkel, s a gonosz lények világában kerestük kiutunk, miközben egyre több és több dologra derítettünk fényt. Máskor logikai játékokkal játszunk akár külön-külön, akár egymás ellen. Szeretünk játszani. Megvan mindennek a maga varázsa.

Eme postot, barátomnak, Praetoriannak ajánlom, ki ma igazán aranyosan köszönt rám MSN-en, illetve ihletett meg a post írásával.

ПраэториаН üzenete (13:00):
Mnye, írjál már valami újat a blogodra, nincs mit olvasnom! lol
 

Ő játékfüggő. :D De embernek sem utolsó. Kösz, haver!

Áve!